Hírek

A mérgezés és az áramütés nagyobb gond, mint a fészekrablás

Június elején egy fokozottan védett vándorsólyom fészkét fosztották ki a Pilisben. A fészekrablás nem általános jelenség Magyarországon, de néhány eset időről időre előfordul. 

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
123rf.hu
Wikipédia
FORTEPAN/Kotnyek Antal
2018. június 26.

Június elején egy fokozottan védett vándorsólyom fészkét fosztották ki a Pilisben. A fészekrablás nem általános jelenség Magyarországon, de néhány eset időről időre előfordul. 

A pilisi fészekből néhány nap eltéréssel mind a négy fióka eltűnt. A tettes akár egy nyest is lehetett volna, mivel azonban kameracsapdás felvétel is készült, nem volt kérdés, hogy egy ember vitte el a madarakat. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetkárosítás miatt tett feljelentést, a tettest azonban azóta sem sikerült megtalálni. A vándorsólyomból összesen 60-70 pár él az országban, és idén fokozott figyelem is irányul rá, hisz ez a faj az Év Madara.

 

Fotó: 123rf.hu
Fotó: 123rf.hu

Vándorsólyom-fiókák 

 

A középkorban pereskedtek a sólymokért

 

Ragadozó madarak fészkének kifosztásáról már a kora középkor óta vannak feljegyzések. Akkoriban, a solymászat fénykorában, a gyakorlat az volt, hogy a szaporulat biztosítása érdekében egy fiókát mindig hagytak a fészekben. A késő középkorig, a héja mellett, a legelterjedtebb solymászmadár a vándorsólyom volt. Hogy a sólymokat milyen nagy becsben tartották, az is bizonyítja, hogy a birtoklevelekben mindig rögzítették, hogy a sólyomfészkek mely birtokhoz tartoznak. Már az 1300-as évekből is van feljegyzés egy sólyomfészek hovatartozása miatti peres ügyről. Eleonora D’Arborea szárd bírónő a 14. században rendelte el a Mediterráneumban élő, napjainkban az ő nevét viselő Eleonóra-sólyom fészkeinek védelmét. Persze ő sem természetvédelmi indíttatásból cselekedett, hanem azért, hogy a főurak számára elegendő solymászmadár maradjon.

 

Fotó: Wikipédia
Fotó: Wikipédia

Eleonora D’Arborea és a róla elnevezett sólymok

 

 

A vándorsólyom egyszer már kipusztult az országból

 

A huszadik század második felére a táplálékláncban feldúsuló növényvédő szerek, elsősorban a DDT használata olyannyira megtizedelte a ragadozómadár-fajok számát, hogy a vándorsólyom teljesen kipusztult az országból. Magyarországon a faj utolsó, múlt századi ismert költése 1964-ben, a Bükkben volt. A vándorsólyom csak évtizedekkel később, 1997-ben tért vissza újra, jelenleg 60-70 pár fészkel az országban. A faj eltűnése után egyébként több évtizedig nem is lehetett solymászati, vagy más célra vándorsólymot tartani, csak az 1980-as évek óta van erre újra lehetőség, természetesen kizárólag tenyésztett madarakkal.

 

Fotó: FORTEPAN/Kotnyek Antal
Fotó: FORTEPAN/Kotnyek Antal

Sólyomröptetés 1955-ből 

 

A 20. század második felére a kerecsensólymok száma is nagyon megcsappant, a hetvenes évekre már csak 20-30 pár maradt az országban. Ekkoriban gyakoriak voltak a fészekfosztogatások is, a városi legendák szerint, a fiókákat Nyugat-Európába, illetve az arab országokban vitték, és olykor húsvéti tojásnak álcázva juttatták ki azokat az országból. A hazai természetvédők akkoriban kezdték a fészekőrzéseket szervezni. A fokozott figyelemnek és védelemnek köszönhetően, lassan megindult a gyarapodás, és most már kb. 220-245 pár kerecsen fészkel az országban.

 

Fotó: Wikipédia / Saumitra Newalkar
Fotó: Wikipédia / Saumitra Newalkar

Kerecsensólyom 

 

Mérgezés, áramütés, az élőhely zavarása

 

Orbán Zoltántól, az MME szóvivőjétől megtudtuk, napjainkban szerencsére már nem gyakori a fészkek kifosztása. Olykor azonban történik egy-egy ilyen eset. 2011 májusában például egy pár napos parlagisas-testvérpárt loptak el egy Heves megyei fészekből. „Panni” és „Tiszavirág” később megkerült, és két közeli fiókás fészekben sikeresen fel is nevelkedtek. 2017-ben egy baranyai vándorsólyomfészek fiókáit akarták ismeretlenek solymászoknak eladni, a fokozott ellenőrzésnek köszönhetően végül a tolvajok nem jártak sikerrel.

 

Hogy a június eleji, pilisi esetet ki követte el, nem lehet tudni, feltételezhető, hogy valaki olyan volt az elkövető, aki bizonyos szinten tájékozott volt, hisz tudta, hol és mikor keresse a fiókákat. Az azonban nem valószínű, hogy a madarakat külföldre szánták volna, hisz ma már egy tenyészetből származó vándorsólyomhímet akár 120 ezer forintért, egy tojót a duplájáért meg lehet venni. Így néhány madárért nem éri meg kockáztatni.

 

Fotó: 123rf.hu
Fotó: 123rf.hu

Fotó: Vándorsólyom

 

A vadon élő állatok illegális kereskedelme egyébként világszerte komoly problémát jelent. Az arab országokban, ahol a vándorsólyomnak és általában a solymászatnak nagy kultusza van, sajnos bevett gyakorlat a vonuló madarak elfogása. Egy vadon élő felnőtt madár ugyanis harcosabb, „fogósabb”, mint egy tenyésztett madár.

 

A hazai ragadozó madarakra elsősorban a mérgezés, az áramütés, illetve az élőhelyek zavarása jelenti a legnagyobb veszélyt. Az olykor próbálkozó fészekrablók dolgát nem könnyíti meg, hogy a szakemberek szinte minden fészket ismernek. Természetesen nem tudják a fészkeket a nap 24 órájában szemmel tartani, de rendszeresen ellenőrzik azokat, hogy ha bármi veszélyeztetné a költést, mielőbb lépni tudjanak.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Kiraboltak egy vándorsólyomfészket a Pilisben

Szédületes sebességéről ismered fel az Év Madarát

Ők leselkednek a templomtornyokról télen 

Cikkajánló