A téli erdőben sokkal több élet van, mint gondolnád

A királyréti Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpont etetőjénél irigylésre méltóan nagy a madárforgalom, felettünk épp egy népes csízcsapat húz el csivitelve. A csízek téli vendégek nálunk, az égerfák környékén lehet őket gyakran látni, mert nagyon kedvelik azok magjait.

Bár az erdő télen jóval csendesebb, mint tavasszal, azért ilyenkor is érdemes fülelni, a süvöltők, a hollók vagy a harkályok télen is gyakran hallatják a hangjukat.

A fekete rigók zajos perlekedéssel, a cinegék messze hangzó énekkel jelzik a rivális fajtársaknak, ki az úr a környéken, a harkályok pedig hangos kopácsolással jelölik ki területüket. Vannak olyan madarak is, például a baglyok, amelyek februárban már a költéshez készülődnek, sőt olyanok is, amelyek ilyenkor már le is rakják tojásaikat, mint például a rétisasok.

Virgonc pataklakók

Azt hiszem, hozzám hasonlóan sokan gondolják úgy, hogy egy patakparton tett séta felér egy meditációval. Megnyugtató patakcsobogásért Királyréten nem kell messzire menni, ráadásul itt három patak – a Szén-, a Bagoly-bükki-, illetve a Nagy-Vasfazék-patak – folyik össze. Azon, hogy a patakokban télen is nagy élet van, minden alkalommal elcsodálkozom. A víz most, ezen a téli napon, ha nem is jéghideg, de azért alulról súrolja a három fokot, azt gondolnám, hogy ez azért már kívül esik a vízi gerinctelenek komfortzónáján. Arról, hogy ez egyáltalán nincs így, egy szakértő segítségével most a gyakorlatban is meggyőződünk.

Sevcsik András a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság királyréti látogatóközpontjának, a Hiúz Háznak a vezetője. Rutinos környezeti nevelő, és nagyon jól ismeri a patakok élővilágát. Határozott léptekkel vezet bennünket a Nagy-Vasfazék-patakhoz, és már meríti is a vízbe a magával hozott szűrőt.

Már az első merítéssel mindenféle apró állat kerül a kis műanyag tálcába, sapkacsiga, bolharákok, álkérészlárvák. András azt mondja, nyár közepén kevésbé látványos az élet a vízben, mert akkorra már sok rovarlárva átalakul, és kifejlett állatként elhagyja a vizet. Nem beszélve arról, hogy nyáron ezek a vízfolyások egyre gyakrabban ki is száradnak, épp ezért szerinte a klímaváltozás hatásai ezeknek a patakoknak az élővilágát sújtják majd leginkább a közeljövőben.

Rovarok fagyállóval

Vannak olyan rovarok, amelyeknek nemcsak a lárvái vannak remekül el a téli patakokban vagy az avarban, de maguk a kifejlett rovarok sem várják meg a tavaszt, hanem télen, adott esetben a hóban teszik meg első lépéseiket. Ilyen például a téli szúnyog, amely rokonaitól eltérően nem csíp, szájszervei ugyanis visszafejlődtek, még táplálkozni sem igazán tud. Télen aktív a skarlátbogár is, amelyet feltűnő vörös színe miatt elméletileg könnyen észrevehetnénk, ez azonban nincs így, mivel ez a bogár az elhalt fák kérge alatt éli életét.

Méretük miatt őket sem könnyű kiszúrni. Szabad szemmel nem nagyon láthatók, de nagyítóval és kellő kitartással van esély arra, hogy megpillantsuk ezeket a parányokat.

De hogyan tudnak ezek az ízeltlábúak a téli hidegben is aktívak maradni? Ahhoz, hogy fagypont alatt is túléljenek, szükségük van valamiféle fagyállóra. A sejtjeikben fagyásgátló fehérjék akadályozzák meg a jégkristályok képződését, a testfolyadékukban található glicerin pedig – akárcsak az autók fagyállója – csökkenti a fagyáspontjukat. Nagyon nagy fagyban ők is nyugalmi állapotba kerülnek, testük víztartalmának egy részét is elveszítik, majd ha enyhül az idő, újra felengednek, és ott folytatják, ahol a zimankó előtt abbahagyták.

Laboratórium a patakparton

A Hiúz Ház mellett egy különleges kisbusz parkol, a Dunavirág Vízibusz, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság mozgó laborja, amely a vizek élővilágának megismerését segíti, nemcsak itt, Királyréten, de szerte az országban. Bár a járványhelyzet miatt a busz ősz óta itt parkol, remélhetőleg András tavasszal újra útra kelhet majd, hogy kicsikkel és nagyokkal ismertesse meg saját lakóhelyük vizeinek élővilágát.

Most a patakban fogott élőlényeket vizsgáljuk meg a busz technikai eszközeinek segítségével. A parányok mikroszkóp alá kerülnek, majd a kivetítőn már egészen nagyban látjuk őket. A bolharákok megállás nélkül úszkálnak, még a párzásban sem zavarja meg őket a rövid környezetváltozás.

A lárva ebben csőben tölti életét, és akkor is magával viszi azt, ha vadászni indul. Ezek a házikók egészen változatosak lehetnek, attól függően, hogy tulajdonosuk milyen alapanyagból építette azt. Van olyan lárva, amely pici gallydarabokból építi a házát, míg más apró kavicsokból vagy csigaházakból.

Kíváncsi voltam, vajon egyedül, szakértő segítsége nélkül is rátalálnék-e a pataklakó apróságokra. Később a Szén-patak partján elég volt pár perc, és ráállt a szemem a mikrovilágra. Először körbe-körbeúszó bolharákokat láttam meg, és az általuk elfogyasztott jellegzetes, pókhálószerű leveleket. Majd egy kő alatt néhány pici, a laposférgek közé tartozó planáriát találtam. Megnéztem őket, aztán az amatőr természetbúvárok aranyszabályát betartva gyorsan vissza is tettem a követ oda, ahonnan felvettem. Fontos, hogy csak úgy vizsgálódjunk, hogy azzal ne okozzunk kárt az élővilágban. Ha felemelünk egy-egy követ a patakban, tegyük is vissza ugyanoda, mert ha kirakjuk a köveket a patak partjára, vagy kőtornyot építünk belőlük, azzal az azokon élő vízi élőlények sorsát is megpecsételjük.

Mohák, zuzmók, gubacsok

A mikroszkópos nézelődés után visszaengedtük az állatokat a patakba, majd tettünk egy kört a Hiúz Háztól induló Királyréti tanösvényen, hogy megnézzük, az erdő többi lakója mit csinál, s főleg milyen árulkodó nyomokat hagy maga után. Andrással belekukkantottunk a tanösvény mentén kihelyezett odúkba, amelyek ilyenkor ízeltlábúaknak, például pókoknak szolgálnak telelőhelyül. A nagy hidegben a madarak is behúzódnak éjszakára, a királykáknál előfordul, hogy akár tucatnyian is beülnek egy odúba éjszakázni.

Sárban és hóban az emlősök lábnyomai nagyon beszédesek, ahogy egyes madarak táplálkozási nyomai is árulkodóak. Például a fakéregbe szorított makkok, gubacsok vagy tobozok, a fa közelében látható elszórt tobozpikkelyek harkályok műhelyeit jelzik, ahol a madarak, mint egy satuba, beszorítják szerzeményeiket a fába, és így könnyebben hozzá tudnak férni a finom falatokhoz.

Gubacsokat őszi vagy téli túrákon mi is gyakran láthatunk az avarban. Például a bozontos, makkon kialakult medúzafejgubacsot vagy a nagy magyargubacs golyószerű gubacsát, amely a kocsányos tölgy rügyén fejlődik. A gubacsok belsejében lárvák rejtőznek, amelyekből, ha minden szerencsésen alakul számukra, tavasszal kifejlett rovarok repülnek majd ki.

Pszt, a bányákban denevérek alszanak!

A Börzsönyben sokfelé láthatunk felhagyott bányavágatokat. Hajdan itt vasércet bányásztak, de a járatok ma is fontosak, igaz, jelenleg már kicsit másképp, ugyanis különböző állatfajok – például denevérek – számára jelentenek telelőhelyet. A denevérek nyugalmának biztosítása érekében a legtöbb bányavágat vasráccsal le van zárva, de vannak nyitott járatok is, amelyekbe a kíváncsi túrázók is be-benéznek.

A bányavágatokban a denevérek mellett gyakran látni egereket, telelő szalamandrákat és lepkéket is. Ez utóbbiak közé tartozik például a vörös csipkésbagoly nevű éjjeli lepke, amely teleléskor a szőrein megülő harmatcseppeknek köszönhetően olyan, mint egy csillogó kis ékszer a sötét sziklafalon.

Teknősök a tó mélyén

A tanösvény közelében, egy forrás kifolyójában meglepő életmódot folytató élőlényekre is rátalálunk. Ők a húrférgek, és nem mondom, hogy szívderítő látvány ezeket a hosszú, barna vagy fehér férgeket a forrásvízben látni, de András megnyugtat, hogy nem kell tőlük tartanunk. Bár ezek a férgek is élősködők, nem ránk pályáznak, hanem bogarakra, például futrinkákra, amelyeknek az életét horrorfilmbe illő módon teszik tönkre.

A férgek apró vízi ízeltlábúakba rakják petéiket. Ezeket aztán, a bennük levő féregpetékkel együtt, mit sem sejtve, megeszik a futrinkák. A petékből a futrinkák testében kikelnek a lárvák, majd ott fejlődnek tovább. Amikor elérkezik az idő, a futrinka láthatatlan erőktől hajtva elindul a közeli patak felé, beleveti magát a vízbe, testéből pedig ekkor – megérkezve saját közegükbe – előkígyóznak a kifejlett férgek. A futrinka számára viszont ebben a történetben nincs happy end.

Rövid túránk utolsó állomásaként a tanösvény vonalán található Bajdázói-tóhoz megyünk.

Életműködéseik ilyenkor a minimálisra csökkennek, de levegőt azért ilyenkor is kell venniük. Vajon hogyan lehetséges ez hónapokon át, a jéghideg vízben, a fagyott jégpáncél alatt? A tüdejüket ilyenkor nem használhatják, viszont képesek a vízben oldott oxigén felvételére, mégpedig a fenekükön, egészen pontosan a vérerekkel sűrűn átszőtt kloákájukon keresztül.

A teknősöknek erre a különleges képességre még egy kis ideig szükségük lesz, de már közel a tavasz. Addig is használjuk ki az időt, járjunk nyitott szemmel és fedezzük fel a téli erdő titkait!

A cikk a Turista Magazin 2021. februári számában jelent meg.