A vár, amely eltűnt a történelemből – cserébe az egyik legszebb Mátrára néző kilátást nyújtja

A markazi várrom különös kivétel: alig szerepel a krónikákban, mégis a Mátra egyik leglélegzetelállítóbb panorámáját őrzi. Egy hegygerincen áll, ahol a történelem csendje és a táj végtelensége találkozik.

Szöveg:
2025. december 13.

A markazi várrom különös kivétel: alig szerepel a krónikákban, mégis a Mátra egyik leglélegzetelállítóbb panorámáját őrzi. Egy hegygerincen áll, ahol a történelem csendje és a táj végtelensége találkozik.

A Mátra déli lábánál, egy meredek sziklabérc vállán kapaszkodnak a markazi vár romjai. Nincsenek hozzájuk hőstetteket harsogó krónikák, sem nagy csatákat idéző legendák, mégis különös súlyuk van. Olyan erősség ez, amelyet nem a történelem, hanem a táj írt meg.

A várat a Kompoltiak építtették a 13. század végén, egy szigorú, 460 méteres bércre, ahol a szikla természetes védműként zárja körbe a fennsíkot.

Bár fekvése szinte bevehetetlen, katonai szerepe alig volt.

A korabeli oklevelek szerint inkább vadászatok idején szolgált menedékül, egyfajta főúri nyári laknak: hely, ahová fel lehetett húzódni a hegyvidék csendjébe, és ahol a kilátás volt a valódi birtok.

A téglalap alapú erődítményt mészhabarccsal összefogott, helyben fejtett kövekből rakták össze, körötte 8–10 méter széles sáncárok futott.

A kapu az északi, járhatóbb oldalon nyílt, csigás szerkezetű felvonóhídon át lehetett belépni a szűk udvarba, ahol kápolna, pince és lakótorony is állt.

A vízellátást egy különös lelemény oldotta meg: a vár alatti patakon duzzasztott kis tóból kötélpályán húzták fel a vízzel telt edényeket a száz méterrel magasabban fekvő sziklaplatóra.

Rövid fénykor után a markazi erősség háttérbe szorult. A Kompoltiak visontai ága 1421-ben kihalt, és az új birtokosok már más várakból irányították a vidéket.

A 16. század török betörései idején pusztulhatott el végleg; 1570-ben már lerombolt palotaként említik.

Köveit később a környékbeliek hordták szét, ahogy az akkoriban szokás volt.

Ami ma megmaradt belőle, az néhány összeroskadt kőfal és az impozáns keleti falszakasz, amely még mindig kilenc méterre emelkedik. Régészeti feltárás sosem történt, így a domborulatok, árkok és törmelékkupacok némán őrzik a részleteket: a kaputorony helyét, a sáncárok nyomát, a pince eltűnt bejáratát.

A várrom igazi kincse azonban nem a falakban rejlik, hanem a köréjük húzott térben. A bérc pereméről a Mátra hullámzó gerincei tárulnak fel, a távolban a Kékes kéklik, míg délkelet felé Markaz és a fényben csillanó víztározó tükre simul a tájba.

A Turista Magazin decemberi–januári számában részletesen is bemutatjuk a várat és a hozzá vezető látványos túraútvonalat.

A Turista Magazin decemberi–januári számát ide kattintva tudod megrendelni, előfizetni pedig itt tudsz ránk.

Cikkajánló