Túraajánlat

Advent a Budai-hegyekben

Ajándékok utáni rohangálni egy plázában nem igazán segít abban, hogy lelassítsunk, és a mindennapi stresszt magunk mögött hagyva, lélekben is megérkezzünk a karácsonyfa elé. Mi lenne, ha ezúttal inkább a természetben hangolódnánk az ünnepekre?

Szöveg:
Fotó:
Tóth Judit
Nógrádi Attila
2020. december 20.

Ajándékok utáni rohangálni egy plázában nem igazán segít abban, hogy lelassítsunk, és a mindennapi stresszt magunk mögött hagyva, lélekben is megérkezzünk a karácsonyfa elé. Mi lenne, ha ezúttal inkább a természetben hangolódnánk az ünnepekre?

Mindig is azokat a túrákat szerettem, amelyeken a természeti látnivalók mellett fölbukkan egy-két kultúrtörténeti érdekesség is, például egy templom, egy kápolna, esetleg egy kolostorrom. Karácsonyhoz közeledve még inkább jólesik az erdőszéli templomból kiszűrődő orgonaszó vagy egy fák között megbújó kis kápolna csendje. Következzen most három rövid túra a fővárosból és annak közvetlen közeléből, amelyeken minden adott az ünnepre való hangolódáshoz.

Téli zarándoklat Máriaremetén

A Budapesthez tartozó Máriaremete legismertebb látnivalója a Kisboldogasszony-templom, amely neves búcsújáró hely. A török hódoltság után az elnéptelenedett környékre német telepesek érkeztek. Köztük volt egy fiatal lány, Thalwieser Katalin is, aki magával hozott egy kegyképet. A kép a híres svájci búcsújáró helyen, Einsiedeln templomában lévő csodatévő Mária-képmás másolata volt. A képet kiakasztotta egy kőrisfára, és oda járt ki imádkozni. A helyet idővel mások is felfedezték, és a legenda úgy tartja, hogy egy idős, vak asszony épp a képnél imádkozott, amikor visszanyerte látását. A csoda híre messzire eljutott, és hamarosan zarándokok sokasága érkezett újabb csodák reményében.

A kép fölé egy kis fakápolnát emeltek, később egy kőkápolna készült helyette. A hívők 1879-ben új kegytemplom építését határozták el: az istenházát húsz évvel később tízezer hívő előtt szentelték fel. A neogótikus templom gyönyörű belülről, festett üvegablakait Róth Miksa készítette. Az oltár előtt ma is látható a kegykép. Az azt tartó kőrisfa idővel elkorhadt, helyére műanyagból készítettek utánzatot, amelybe az eredeti kőrisfa hamuját is belekeverték.

Érdemes egy sétát tenni a templomtól induló a kék jelzésen, amely Máriaremete másik látványosságához, a Remete-szurdokhoz vezet. A közel egy kilométer hosszú völgyet az Ördög-árok alakította ki. A mély völgyben, ahol a sziklafalak néhol 80–130 méteres magasságot is elérik, általában egy-két fokkal hidegebb van, mint a környezetében.

A sziklafalak barlangokat is rejtenek, a leghíresebb a Remete-barlang, amelyben a 18. században egy pálos szerzetes élt. A barlangokban érdekes őskori leleteket is találtak, sőt egy középkori pénzhamisító műhely nyomaira is rábukkantak. A kék jelzésű körtúra a Hosszú-erdő-hegy déli oldalán vezet vissza a településre, amelynek végén szép kilátás nyílik Máriaremetére.


Erdei kápolna a hegyoldalban

A Széchenyi-hegy az egyik kedvenc kirándulóhelyem, ahol a Normafán kiránduló tömegnek még hétvégén is csak a töredéke fordul meg. Ott, ahol most a tévétorony monumentális építménye magasodik a város fölé, és a gyermekvasút nekiindul Hűvösvölgy felé tartó útjának, egykor a kontinens egyik legjobb golfpályája terült el. A pálya 1912-ben nyitott meg, és bár csak néhány évig működött, sokan a világ legszebb fekvésű pályájának tartották. Erre ma már csak a Golfpálya utca és egy-két itt ütögető hobbigolfozó emlékeztet.

A hegyről a zöld háromszög jelzésen indulunk el a szerpentinen lefelé, a Farkas-völgybe, amely nevét a régen itt tanyázó farkasokról kapta. Hamarosan elérjük a fák között rejtőző Úti Madonna-kápolna kedves épületét. Az 1880-as években a terület Berger János hittudós, teológusprofesszor tulajdonában volt, aki nyaralójától pár száz méterre kápolnát emeltetett. Az épület még a II. világháború után is állt, és karácsonyi éjféli misét is tartottak benne. A kápolnát később az orosz katonák ledöntötték, és évtizedekig csak romokat láthattak az erre járók. 1998-ban aztán a Pilisi Parkerdő Zrt., a Magyar Cserkészszövetség és a Farkasvölgyi Baráti Kör összefogásával új kápolna épült, amelynek nyitott tornácán mindig jólesik üldögélni egy kicsit.

A kápolnától visszamehetünk a Normafához is, vagy ha szívesen túráznánk még, folytassuk utunkat az Ördög-orom felé. A mészkőszikla tetejéről szép kilátás nyílik a városra.

Normafától Makkosmáriáig

A Normafa a téli szünetekben különösen zsúfolt lehet, pláne akkor, ha a hó is leesik. Ha azonban kicsit eltávolodunk a fő csapásirányoktól, hamar magunk mögött hagyjuk a tömeget. Egy kellemes, nem túl hosszú úton elsétálhatunk például Budakesziig, egészen pontosan Makkosmáriáig, a híres búcsújáró helyig. A Normafától a zöld kereszt jelzésen kell elindulnunk, amelyhez később a Szent Jakab-út és a Mária-út is csatlakozik.

A makkosmáriai zarándokhely eredetével kapcsolatban több történet is él. Az egyik szerint az 1700-as években egy Traub János nevű legény a szőlőjébe ment, amikor egy tölgyfánál megjelent előtte Krisztus arca. Később a legény beteg lett, de csodával határos módon felgyógyult. Hogy háláját kifejezze, vásárolt egy képet Szűz Máriáról, a kisded Jézussal. A képet a jelenés helyén felakasztotta egy tölgyfára.

A csoda hírére egyre többen jöttek ide, és hamarosan egy kis kápolnát is építettek a kép fölé, majd az óbudai trinitárius szerzetesek egy kis templomot és kolostort emeltek itt. Miután II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, a templomot bezárták, a kegyképet az azt tartó fatörzzsel együtt Budakeszi templomába menekítették. A makkosmáriai templom hosszú ideig romként állt, az új, ma is látható templomot 1950-ben szentelték fel, és az oltárnál újra elhelyezték a fatörzset és a kegyképet is.

Ha nem akarunk ugyanazon az úton visszatérni a Normafához, választhatjuk a sárga, majd a sárga kereszt jelzést, amely Csillebércre, a Központi Fizikai Kutatóintézethez visz bennünket. Itt felszállhatunk a 21-es buszra is, amellyel visszajutunk a túra kiindulópontjára, a Normafához.

A cikk először 2017 decemberében jelent meg.


Cikkajánló