Hírek

Az Év Hüllője nem olyan veszélyes, mint amilyennek tűnik

2020-ban a keresztes vipera nyerte el az említett címet. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szeretné eloszlatni a tévhiteket a hüllővel kapcsolatban.

Szerző:
MME
TM
2020. január 6.

2020-ban a keresztes vipera nyerte el az említett címet. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szeretné eloszlatni a tévhiteket a hüllővel kapcsolatban.

„Nem minden mérges, ami fekete!” – hirdeti az MME, ami azzal a céllal nevezte ki az Év Hüllőjévé a keresztes viperát, hogy eloszlassa azt a tévhitet, miszerint minden fekete kígyótól tartani kell. „A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad emberre” – fogalmaznak a sajtóközleményben. A hüllő érzékeli a lépteink rezgését, és inkább elmenekül, így legtöbbször észre sem vesszük. Ha nem tud hova menekülni, hangos sziszegéssel, fújtatással próbálja elijeszteni a támadóját, majd/vagy villámgyorsan mar. Többségében csak riasztó jelleggel, mérget nem is fecskendez. Inkább akkor veszélyes, ha valaki kézbe veszi az állatot.

„A keresztes vipera mérge alapvetően a keringést gátló és véralvasztó hatású vérméreg (ún. hematoxin), vérömlenyt okozó (hemorhagikus) és izomműködést gátló (miotoxikus) aktivitással. A méregben a véralvadásra ható anyagok dominálnak, a vér alakos elemeit és vérerek belső falát roncsolja, melynek következtében véralvadási zavarok, súlyos esetekben keringési sokk áll be” – írják.

Magyarországon ritkán történik ilyesmi, évente egyszer-kétszer, ha mindkét mérgeskígyófajunkat, a keresztes és a rákosi viperát együtt nézzük. Az elmúlt 60 évben két halálos viperamarás történt hazánkban. Mindennek tudatában valószínűleg az a legjobb megoldás, ha inkább nagy ívben elkerüljük a viperát, és még véletlenül se vesszük kézbe, még egy jó szelfi kedvéért sem. Azért agyonütni sem érdemes, mert fontos ökológiai szerepet tölt be, de akit ez nem tart vissza, gondoljon arra, hogy a faj Magyarországon védett, a természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Még több a keresztes viperáról

Nem nő nagyra, a 60-80 cm már hosszúnak számít. A hímek alapszíne szürke vagy hamvasszürke, fekete cikk-cakk mintázattal, de előfordulnak sárgás vagy éppen vöröses árnyalatú példányok is. A nőstények barnásak, és a hátszalagjuk is barna. Itthon azonban előfordulnak koromfekete példányai is, a sík és dombvidéki vizes élőhelyek közelében, Somogyban, Zalában és a Beregben. Van, hogy az egész kígyó éjfekete vörös szemekkel, sokuknál az ajakpikkelyek azért fehérek. Pupillájuk nappali fényben függőlegesen hasított, ez Magyarországon egyértelműen megkülönbözteti őket a siklóktól. Ugyan nálunk csak szigetszerűen fordul elő, a keresztes vipera az egyik, ha nem a legnagyobb elterjedésű hüllő a földön: Nyugat-Európától egészen a Távol-Keletig elterjedt, északon a sarkkörön túl hatol. Elsősorban domb és síkvidéki erdőszegélyeken, sokszor vizes, mocsaras élőhelyeken él, de megtalálható magas hegyvidékeken is, mint a Kárpátok.

A keresztes vipera ragadozó. Zsákmányát elsősorban kisemlősök képezik, de fogyaszt békákat, gyíkokat és madarakat is.

Általában lesben várja meg áldozatát, és villámgyorsan lecsap rá. Maráskor a nyugalmi állapotban a szájpadlásra felfekvő méregfogak a bicska pengéjéhez hasonlóan kinyílnak, és az áldozat testébe mélyednek. A tarkó két oldalán található méregmirigyeket körbeölelő izmok összehúzódnak, és a mérget egy csatornán keresztül a cső formájú méregfogba préselik.

A cső nyílása a méregfog vége előtt, elöl helyezkedik el, ezen keresztül jut a méreg az áldozat szöveteibe. A viperák nagyon jó anyag- és energiahasznosítók. Skandináv megfigyelések alapján évente 7-10 zsákmányállattal is beérik, bár ennél nálunk valószínűleg többet esznek.

A legnagyobb veszélyt élőhelyeinek eltűnése jelenti, a növényzet átalakulása és a kaszálók beszántása, az özönnövények (aranyvessző, selyemkóró, akác) terjedése. A klímaváltozás is tetézi a helyzetet.

Cikkajánló