Az Őrség és a Vendvidék legszebb túrái

Hazánk legnyugatibb szegletét – a festői erdőtájjal borított, dimbes-dombos Őrséget – természeti szépségén túl autentikus népi építészete is vonzó úti céllá teszi. Látnivalóinak felfedezéséhez és az őrségi hangulat megéléséhez van egy remek túratippünk.

Szöveg:
2022. július 20.

Hazánk legnyugatibb szegletét – a festői erdőtájjal borított, dimbes-dombos Őrséget – természeti szépségén túl autentikus népi építészete is vonzó úti céllá teszi. Látnivalóinak felfedezéséhez és az őrségi hangulat megéléséhez van egy remek túratippünk.

Az Őrvidék Turistája nevet viselő jelvényszerző túra három hosszabb-rövidebb túrával és hét, tetszőleges irányból felkereshető látnivalóval szedi csokorba a környék nevezetességeit, amelyek megismerése felejthetetlen gyaloglást ígér mindazok számára, akik a természet meghitt csendjét és az eldugott falvak klasszikus idilljét keresik. Itt ugyanis a meseszép Őrségi Nemzeti Park védelme alatt álló tájegység jellegzetes falvai máig őrzik az ősi, úgynevezett szeres településformát, amelynek dombtetőn álló, néhány házas kis közösségei nem csupán az Őrség, de a vele tájképileg rokonságban álló Vendvidék ismertetőjegyei is.

A Hegyek Vándorai Turista Egyesület által meghirdetett túra e két tájegység múltat idéző harmóniáját, enyészettől megmentett, csodás épületeit, de ugyanakkor eltűnőben lévő világát kívánja megmutatni.

Lássuk hát, miképpen kalauzol el minket erre a páratlan vidékre a túra igazolófüzete!

Az „Őrvidéki Piros”

Első túránkat a római kori romokkal, tájházzal és díszes templomokkal egyaránt büszkélkedő Zalalövőről indítjuk, amely város a környék központjának számító Őriszentpétertől alig pár kilométerre keletre található. Innen egy közel 70 kilométeres vándorutat teszünk meg – tetszőleges szakaszolással – a piros turistautat követve egészen az osztrák határnál fekvő Szentgotthárdig.

Az akár két nap alatt is bejárható út során számos vendéglátó- és pihenőhelyet érintünk, amelyek nem csupán a gyaloglás komfortját növelik, de hangulatos színfoltjai is a túrának.

Rögtön az elején, Zalalövő határában bújik meg az egyik ilyen hely: a fürdőzésre is alkalmas Borostyán-tó megkapó környezete számos módon nyújt lehetőséget a kikapcsolódásra. Érintjük a 13. században épült templomáról nevezetes Hegyhátszentjakabot, amelynek északi határában találjuk a Vadása-tavat, ahol szintén fürödhetünk.

Irány tovább Szaknyérra! Az Őrség egyik legkisebb, kevesebb mint 60 lelket számláló falujában még láthatunk néhány szép, tornácos épületet, kódisállásos házat (e háztípus a fedett bejáróban éjszakázó vándorokról kapta a nevét). Következő településünk Kisrákos, ahol már megmutatkozik az Őrségre oly jellemző szeres településszerkezet, de itt egy egyedi, több mint 100 darabból álló öntöttvaskályha-kiállítást is megcsodálhatunk a falu művelődési házában.

A szeres településszerkezet

Az Őrségben a dombtetőkre épült, helyenként csak pár ház alkotta, egymástól elkülönült épületcsoportokat szereknek nevezik. Ezek a szerek nevükben őrzik az egykor itt élt családok nevét vagy foglalkozását, esetleg a helyre jellemző valamilyen sajátosságot. Lakói már a honfoglalás óta a határvidék védelmét szolgálták, erre utal az Őrség név is. A térség őrző-védő feladatait ellátó nemzetségeit 1286-ban IV. László király nemesi jogokkal jutalmazta, amelyek a végvárak megépüléséig illették meg őket. De nemcsak a védelem ellátása, a jó kilátás érdekében települtek a helyiek a dombok tetejére: az agyagos talajú, vizenyős, lápos völgyek is erre késztették őket, ezek a területek ugyanis gyakorlatilag alkalmatlanok állandó lakhelynek, főleg télvíz idején.

Kisrákost Fodorszernél hagyjuk el, majd egy hosszú egyenessel Ispánkot vesszük célba, amelyet az őrségiek a „világ közepének” tartanak. A község ezt a tréfás titulust feltehetően egykoron nehéz megközelíthetősége miatt kapta, illetve mert a templomtoronynak nincsen árnyéka (ugyanis nincs temploma a falunak). Itt találjuk a Béke liget kellemes parkját, amelyet egy székely stílusban faragott kapun belépve nézhetünk meg. Nem messze a településtől a piros jelzés által is érintett Bárkás-tóhoz érünk, amelynek közelében hangulatos erdei pihenőhelyet alakítottak ki. Ligetes erdőben, kisebb szintemelkedésekkel érünk át Kondorfára. Túránk 24. kilométerénél a hagyományokat méltón őrző fogadó és szállás várja vendégeit, de a népi építészet szerte a faluban „tetten érhető”.

Kondorfát követően hamarosan átkelünk a Lugos-patakon, majd kisebb-nagyobb száraz medreken, mígnem a Nagy-árok után felhágunk az Őrség és a Vendvidék határán fekvő kis településre, Farkasfára. A haranglábáról nevezetes falutól egyre változatosabb környezetben haladunk tovább: nyíresek és fenyvesek váltogatják egymást. Orfalutól nyugatra érjük el a magyar–szlovén zöldhatárt. Közel 1 kilométeren keresztül kísérjük a fehér határköveket – közvetlenül elhaladva Szlovénia legészakibb pontja mellett is –, majd megérkezünk a Kétvölgy határában álló Bűricza-kilátóhoz.

A hatalmasnak ható faszerkezetről az Őrség és a Vendvidék szelíden hullámzó vidékét csodálhatjuk meg, és még párás idő esetén is jól látszanak a közeli Alpok fenséges vonulatai.

A tájképileg megkapó környezetben fekvő Kétvölgy 1950-ben Permise és Ritkaháza egyesítésével jött létre (mai nevét 1951-ben kapta), és a szomszédos Felsőszölnökkel együtt a Vendvidék szlovén nemzetiségű településeinek egyike.

Vendvidék

A magyarországi szlovéneket hagyományosan vendeknek hívják. A Vendvidék az országhatárainkon átívelő történeti-néprajzi tájegységet jelöli. A mai Magyarországon található vend falvak lakosai részben szlovén származásúak, akik ápolják hagyományaikat.


Kitérő a Hármashatárhoz, avagy a 2. túra

Túránk áthalad Felsőszölnökön, amely hazánk legnyugatibb települése. Itt egyszerre lehet látni szépen felújított portákat és az elnéptelenedést jelző, romos házakat, amelyek jól példázzák a környék elszigeteltségét, ugyanakkor a benne rejlő lehetőségeket is. A takaros kis falu nyugati határából a piros háromszög jelzést követve, a Hampó-völgyben csörgedező Szölnöki-patak mentén érjük el az 1922 óta fennálló osztrák–szlovén–magyar hármashatárt. A második világháborút követően a terület megközelíthetetlen volt. A szögesdróttal kijelölt határt katonák őrizték, majd aztán itt történt meg 1989. május 27-én a vasfüggöny legelső határnyitása a hármas országhatárt jelölő emlékkőnél, ahol a három nemzet azóta is minden évben ünnepélyes találkozót tart. A Felsőszölnökről tett, csupán 4 kilométeres kitérő az igazolófüzetben 2. túraként van feltüntetve, így a Hármashatár igazolópontját mindenképpen praktikus egybekötni a piros út bejárásával.

Felsőszölnökig 47 kilométert tettünk meg, és innen még közel 20 kilométer vár ránk a Szentgotthárdig vezető piroson.

A falutól északnyugatra fekvő János-hegy gerincére kapaszkodunk fel, ahonnan sóderes-murvás gerincúton folytatjuk a vándorutat, amelyről hol jobbra, hol balra nyílik szemet gyönyörködtető kilátás a környező dombokra, valamint Ausztria és Szlovénia pompás hegyeire.

Útközben jellegzetes népi feszületeket láthatunk, majd rövidesen Alsó-Jánoshegy legmagasabb pontján egy kis kilátó akad utunkba, amelynek inkább érdekes faszerkezete, semmint a panorámája szolgáltat látnivalót. Elszórtan felbukkanó házcsoportokon áthaladva, majd a szentgotthárdi országutat keresztezve hosszú erdei kanyargásba kezdünk. Ösvényünk legközelebb a Szentgotthárd határában húzódó Zsidahegyen bukkan ki újból a zöld tájból. A pár házból álló, Szentgotthárdhoz tartozó településrésztől csupán 3 kilométer választ el minket a város központjától.

Szentgotthárd közel kilencezer lelket számláló városát sokan csak határátkelőhelyként tartják számon, alig vagy egyáltalán nem ismerve ennek a nagy múltú településnek az igazi arcát. Most, hogy túránk elvezetett a Rába és a Lapincs összefolyásánál található városhoz, közelebbről is megismerhetjük értékeit. Nevét a 13. században emelt templomának védőszentjéről kapta. A Nagyboldogasszony-templomot a Széll Kálmánról – a térség egykori országgyűlési képviselőjéről – elkeresztelt főtéren találjuk. A téren lévő kis sétány és a 18–19. században épült házai múltidéző hangulatot árasztanak. Itt nézhetjük meg a várost 1183-ban megalapító III. Béla szobrát, a városházát, illetve az egyedi, ma színházként üzemelő Magtártemplomot is.

A „zöld” túra

Igazolófüzetünkben 3. túraként szerepel a Nagyrákos és Gödörháza között húzódó, mindössze 16 kilométer hosszú, zöld jelzésű útvonal. Az egy nap alatt kényelmesen bejárható utat az öt szerből (Nemesszer, Alsószer, Csárdaszer, Devecserszer, Belsőszer) álló Nagyrákoson kezdjük, de ha szeretnénk, akár meg is fordíthatjuk a menetirányt.

Nagyrákos hazánk leghosszabb, 1400 méter hosszú vasúti völgyhídjával büszkélkedhet, illetve a nagyrákosi pályaszakasz része egy 375 méter hosszú alagút is.

Emellett a falu hagyományos tájházát és virágokkal szépen díszített régi lakóházait is megcsodálhatjuk, mielőtt átkelve a Zalán déli irányban elhagyjuk a barátságos települést, hogy aztán Kerkáskápolnára gyalogoljunk. Egy-két régi porta és egy harangláb teremt díszletet az álmos kis falunak, amelyet mintegy hatvanan laknak. Még kevesebben élnek a közeli Kerka patak túloldalán fekvő Magyarföldön, amerre a zöld út folytatódik, de ennek a falucskának egyedi, modern fatemploma van, amelyet mindenképp érdemes megcsodálni.

Eddig kissé monoton terepen haladtunk az élővilágát tekintve egyébként gazdag vidéken, de a Bükkösd árnyas erdejében, valamint a Berki-hegy pincéi és présházai mentén változatosabb táj vár ránk. Zöld utunk utolsó méterei szántók mentén vezetnek be a Magyarszombatfához tartozó Gödörházára.

A hajdanán fazekasságból élő falu az Őrség második legrégebbi, szoknyás, fazsindelyes haranglábjával büszkélkedhet, amelyet 1790-ben ácsoltak.

Magyarszombatfán találjuk az egyik tetszőleges útvonalon megközelíthető igazolópontunkat: a környék egyedi kerámiamunkáit bemutató fazekasházat, de Gödörházától mindössze 3 kilométerre, Velemér mellett is van egy begyűjtendő pont. Ez utóbbi Magyarország egyik legjelentősebb középkori, román stílusú műemléke: a Szentháromság-templom, amelynek falait Aquila János freskói díszítik.

Kihagyhatatlan őrségi helyszínek

Bár eddig túráink során is átélhettük ennek a lenyűgöző vidéknek a varázslatos hangulatát, akad még itt egynéhány látnivaló, amelyeket nem csupán az igazolófüzetünk előírásai miatt érdemes felkeresni. A tetszőlegesen megközelíthető pontok között találjuk a Szalafőhöz tartozó Pityerszert, amely ma már falumúzeumként a legismertebb őrségi szer. Az itt megcsodálható, szépen felújított és karbantartott, zsúpfedeles porták zöme a 19. században épült, a gazdaság épületek pedig a szer lakosainak mindennapjairól mesélnek.

Az Őrségben tett portyázás kihagyhatatlan állomása a környék központjának számító Őriszentpéter is. A kilenc szerből álló város számos történelmi látnivalóval és vendéglátóhellyel bír. Nekünk az igazolást a Templomszernél található Árpád-kori templomnál kell begyűjtenünk, de semmiképp se hagyjuk ki az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság látogatóközpontját, a helytörténeti gyűjteményt vagy esetleg a különböző programoknak otthont adó Malom Látogatóközpontot.

A túráinkról már ismert Nagyrákos és Kisrákos között félúton fekszik Pankasz, ahol egy csodás harangláb jelenti az igazolópontot, ahogy a Magyarszombatfától északra található Szomorócon is, ami Kercaszomor része. Miután az őrségi vándorlásunk során a Vendvidék magyar területre eső értékeivel is ismerkedtünk, joggal szerepel füzetünkben kihagyhatatlan úti célként a magyar–szlovén határ túloldalán fekvő Kapornak (szlovénül Krplivnik) is, ahol az Őrségi Néprajzi Gyűjtemény meglátogatása nemcsak a jelvényhez szükséges igazolás begyűjtése miatt fontos, de újabb ismereteket is nyújt e különleges vidék megismeréséhez. Kapornakot a közeli szomoróci vagy a felsőkotormányi határátkelőtől lehet a legegyszerűbben megközelíteni.

Felejthetetlen élmények

Aki felfedezte az Őrséget, az sosem felejti erdeinek kellemesen fanyarkás gyantaillatát, tarka virágokkal teli rétjeit, gombavilágának terített asztalát, mesés gyümölcsöseit – amelyekből megannyi finomságot készítenek a helyiek –, a régmúlt idilljét megörökítő történelmi épületeit és falvait, illetve azt a mindent átható nyugalmat, amely az egész tájat belengi. Ezt a pompás vidéket egyszer mindenkinek látnia kell.

Infók a jelvényszerzéshez

A jelvény megszerzéséhez három túrán legalább 87 kilométert kell gyalogolnunk, illetve 7 meghatározott műemléket és helyi nevezetességet kell felkeresnünk tetszőleges útvonalon. Az Őrvidék Turistája jelvényszerző túra itinerként is szolgáló igazolófüzete ingyenesen letölthető a Hegyek Vándorai Turista Egyesület honlapjáról. A túrák útvonalait csak gyalogosan lehet bejárni, a bejárást pedig pecséttel vagy fényképpel, illetve az adott helyszínhez kapcsolódó kérdés megválaszolásával kell igazolni. Rögzített GPS-nyomvonalat nem fogadnak el. A bejárás után az igazolólapot postai úton vagy ímélben kell elküldeni az egyesület címére, majd az elbírálást követően (500 Ft ellenében) kitűzővel díjazzák a sikeres teljesítést.

A cikk a Turista Magazin 2021. szeptemberi számában jelent meg. Régebbi lapszámainkat itt tudod megrendelni, előfizetni pedig ide kattintva tudsz ránk.

Cikkajánló