Életre szóló élmények a Bükki Csillagdában

Bejártuk és mindent kipróbáltunk a nemrég megnyílt Bükki Csillagdában. Megnéztük a Naprendszer minden szegletét, kalandoztunk a csillagképek között, űrből jött meteoritokat tapogattunk és komoly küldetést teljesítettünk a Holdon és a Marson. Bónuszajándékunk pedig egy vámszedő róka és egy kellemes Bolygótúra volt.

Szöveg és fotó:
2022. április 16.

Bejártuk és mindent kipróbáltunk a nemrég megnyílt Bükki Csillagdában. Megnéztük a Naprendszer minden szegletét, kalandoztunk a csillagképek között, űrből jött meteoritokat tapogattunk és komoly küldetést teljesítettünk a Holdon és a Marson. Bónuszajándékunk pedig egy vámszedő róka és egy kellemes Bolygótúra volt.

Több hete készülök a március elején megnyitott Bükki Csillagdába, amely a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság legújabb attrakciója. Most, hogy végre eljutottam, már azt tervezgetem, mikor mehetnék el oda újra. Aki ellátogat a Répáshuta mellett létrehozott csillagászati komplexumba, garantáltan egy másik világba fog cseppenni. Világunk sokkal, de sokkal nagyobb és izgalmasabb, mint amit a hétköznapokban tapasztalunk, és ebből kapunk egy jó adag élményt a Bükk szívében.

Játékos ismerkedés otthonunkkal, a Naprendszerrel

Már amikor belépek a kupolás épület előterébe, olyan, mintha egy repülőtér tranzitjába érkeznék meg. Izgalommal nézek körbe, hogy vajon milyen utazás vár majd rám, az érkezőket fogadó pult mellett felállított VR (virtuális valóság) helyszín székeit pedig most még csak bátortalanul méregetem. Az első utam a kiállítóterembe vezet, ahol a világűr sötétjébe lépve egy színes, fényekben pompázó világ tárul fel.

A terem közepén lévő íves falon az égbolt csillagjegyei láthatóak, jobb oldalon pedig a Naprendszer bolygóinak képe sorakozik, mégpedig úgy, hogy azokon jól láthatjuk az egymáshoz viszonyított méreteiket.

A terem hátsó falán pedig egy óriási Nap izzik, amelyen azt is megnézhetjük, milyen rétegei vannak kívül és belül. De már a bejáratnál megkezdődnek a virtuális élmények is, ugyanis az első lépések az egyik úgynevezett hologúlához vezetnek, amelyben Naprendszerünk bolygóinak háromdimenziós képe forog a róluk szóló tömör információs szöveggel együtt, de néhány exobolygót, azaz naprendszeren kívüli bolygót is megismerhetünk az üvegpiramisba zárva.

Az „Éltető Napunk” című kiállításon mindent megtudhatunk Naprendszerünkről, hogyan keletkezett és miként működik, milyen égitestek találhatóak benne, és mindezt több interaktív kiállítóelem is segíti. Hatalmas holografikus kijelzőkön barangolhatjuk be az egész Tejútrendszert úgy, mintha egy sci-fi film szereplői lennénk.

De található itt hőkamera is, tesztelheted, mennyire tudod jól beazonosítani a színeket, a falakon kihelyezett érdekességek között pedig a naptári rendszerekről, az időszámítás átalakulásáról és a napkultuszról is olvashatsz.

Az űrből érkeztek

És van még egy nagyon érdekes zuga a kiállításnak, ami a terem közepén kapott helyet. Ebben nézhetjük meg a csillagda meteoritgyűjteményét, amelyek közül a középen elhelyezett hatalmas vasmeteoritot meg is tapogathatjuk.

De a többi kiállított „kődarab” Is ámulatba ejtő, gyönyörű mintákat és színeket láthatunk rajtuk, az egyik olyan, mintha aranydarabkák csillognának benne. Van itt meteorit a Holdról és a Marsról, egy speciális mikroszkóp segítségével pedig még a szerkezetüket is megfigyelhetjük. Emellett rengeteg hasznos információt olvashatunk a meteoritokról, azok kialakulásáról, vagy épp az általuk okozott kráterek szerkezetéről.

Az egész kiállításban az a legjobb, hogy minden korosztályt le tud kötni, látványos és interaktív, az átlagemberek számára jól megfogalmazott szöveges információk mennyisége pedig pont annyi, hogy még hasznosan be tudjuk fogadni a sok érdekességet.

A kiállítás után a planetárium aktuális előadását néztem meg, amit már nagyon vártam, ugyanis az utolsó planetáriumos élményeim már csak halványan pislákoltak gyerekkoromból, a Népligetből.

A Bükki Csillagda planetáriumában jelenleg három műsor fut, érdemes megnézni, melyek mikor kerülnek vetítésre, mert a látogatás két órás idősávokban lehetséges.

A három műsor közül én az élőszavas csillagászati bemutatót néztem meg, amelyben a csillagképek között kalandoztunk, és nagyon sok érdekes mitikus történetet ismerhettem meg velük kapcsolatban.

Tudtátok, hogy van egy Légszivattyú elnevezésű csillagkép is? Én nagyon jót nevettem rajta, amikor az előadó a göncölök, medvék és egyéb közismert csillagképek után ezt is megmutatta nekünk. Azért hazaérve a világhálón rákerestem, és valóban létezik, nem csak a bolondját járatta velünk.

A csillagok közti utazás élménye varázslatos volt a hatalmas, 8 méter átmérőjű kupolára kivetítve, amelyet négy, egyszerre működő lézerprojektornak köszönhetünk, és mindezt 4K minőségben. De van 3D-s film is a műsoron, ami még inkább fokozza az amúgy is lélegzetelállító kozmikus látványt, amely 100 négyzetméternyi területen jelenik meg a fejünk felett. A planetárium pontos műsorát ide kattintva nézhetitek meg.

Védett égbolt

A csillagok közötti virtuális barangolás után a csillagászati megfigyelőbe, azaz a kupolába sétálunk fel, ahol egy hatalmas, 61 cm átmérőjű asztrográfot csodálhatunk meg. Ez tulajdonképpen egy távcső, amely kifejezetten asztrofotózáshoz lett kifejlesztve, de természetesen szabadszemes megfigyelésekre is használható.

Sajnos mi ezt nem tudtuk most kipróbálni, mert az égboltot felhők takarták. Viszont már az is nagy élmény volt, hogy a kinyitott kupolát megnézhettük elforgatás közben.

Arról még nem esett szó, miért pont itt, a Bükk szívében hozták létre hazánk legújabb csillagdáját. A Bükki Csillagda vezetőjétől, Novák Richárdtól megtudom, hogy bár nehéz elhinni, de szerencsére még akadnak csekély fényszennyezéses helyek Magyarországon.

A Bükki Nemzeti Park területe is ilyen, ezért pályáztak a csillagoségbolt-park címre, amelyet 2017-ben meg is kaptak. Ezt a címet egy nemzetközi szervezet, az International Dark-Sky Association (IDA) adományozza, és nagyon szigorú kritériumrendszernek kell megfelelni.

Hazánkban a zselici és a hortobágyi után a bükkit jegyezték be harmadiknak, így ez lett a világon a 49. csillagoségbolt-park.

Így most már a Bükki Nemzeti Park ege is védett, amelyet a gyakorlatban úgy lehet megóvni, hogy nem szabad olyan lámpatesteket felszerelni ezen a területen, amely fényszennyezést okoz. A csillagda melletti Répáshután például az összes közvilágítási lámpát lecserélték borostyán színű, csak lefelé világítóra. Ez az élővilágnak is sokkal jobb, mert ez a színű fény a rovarokat se vonzza éjszaka.

A csillagdába havi kétszer esti programot is hirdetnek, kifejezetten a távcsöves megfigyelésekre, de ha esetleg az égbolt épp nem kegyes a látogatókhoz, mint ahogy most mi jártunk, akkor a planetáriumban nézhetnek meg izgalmas filmeket, és a tanösvényen kalandozhatnak egy jót az éjszakai erdőben.

A következő esti programok időpontjait itt találjátok.Természetesen az olyan időszakokban, mint például a Perseidák érkezése, a csillagda minden este tart majd programot a várható nagy érdeklődés miatt.

Izzasztó küldetések a világűrbe

A kupola után nem maradt más hátra, mint hogy összeszedjem minden bátorságom a virtuális valóság játékok kipróbálásához. Három úti cél között választhattam, a Holdra és a Marsra szóló küldetést ülve, a Nemzetközi Űrállomás körül keringő missziót állva kell végrehajtani. Úgy döntöttem, hogy először a Holdra utazok.

Ha nem tudtam volna, hogy végig egy épületben ücsörgök a Bükkben, akkor tényleg elhiszem, hogy az űrben kerülgetem az akadályokat.

A játékban ugyanis mi irányítjuk az űrhajót, amiért nagyon hálás voltam, mert az erre való koncentrálás segített, hogy ne essek pánikba az agyamat ért óriási becsapás miatt.

A különböző manőverek pedig nagyon valóságosak, ugyanis a szék is folyamatosan követi a mozgást, és bár mindenkit megnyugtatnak előtte, hogy kiesni nem lehet belőle, ezt a játék közben sokszor nem így éreztem. Javasolnék egy biztonsági övet az olyanoknak, mint én, hogy legalább placebóként elhitesse velem, hogy nem fogok kipottyanni.

Őszintén szólva, az élmény egyszerre fantasztikus és ijesztő, a tenyerem csatakosra izzadt a Joystickon, de miután megszokta az agyam az űrben lebegést, a Holdra szállást már mosolyogva élveztem.

A marsi küldetésben a vörös bolygó legnagyobb kanyonjában kanyaroghattam, ezután pedig már kellő magabiztossággal álltam elébe a harmadik küldetésnek is, amelyben a Nemzetközi Űrállomás körül lebegve kellett egy hibát megtalálnom a Föld körül keringő szerkezeten.

Bár kissé remegő lábakkal, bizonytalanul lépkedve szálltam le a Föld valóságos talajára, de tagadhatatlanul emlékezetes élmény volt ez is. Ha visszatérek majd, a kétszemélyes Apolló 18 küldetést is kipróbálom, amelynek egy külön szobát alakítottak ki, hiszen itt már mozogni is kell egy virtuális térben, pontosabban a Hold felszínén és közelében.

Közben a valóságban a Nap előbújt a felhők mögül, így egy csapattal és Novák Richárddal, a Bükki Csillagda vezetőjével kísérletet tettünk a Nap megfigyelésére a csillagda teraszáról egy különleges naptávcsővel. Bár a felhők jöttek mentek, azért páran meg tudtak figyelni pár napfoltot a Nap felszínén.

Bolygótúra a Bükkben

Miután úgy éreztem, mindent kipróbáltam és megnéztem az épületen belül, kíváncsi voltam, milyen meglepetéseket tartogat a Bükki csillagdától induló új, Bolygótúra tanösvény. Viszont az épületből kilépve, egy olyan meglepetés fogadott, amire végképp nem számítottam.

Egy róka nézett velem farkasszemet, akiről hamar kiderült, hogy visszajáró potyázó a csillagdánál.

Hasonló eszközökkel él, mint a híres tátrai útonállók, a túlélés könnyebbik útját választva turistákat sarcol helyes pofijáért cserébe. Bár nagyon cukinak tűnik a kis vörös bundás, de ne felejtsük, hogy egy vadállat. Ne akarjuk megsimogatni, ne etessük, mert pont emiatt szokik ezekre a helyekre. És ez igazából neki sem jó, mert nem ez a természetes közege, és a könnyen szerzett táplálék miatt természetes vadászösztöne is gyengülhet.

A nem várt találkozás után nekivágtam a tanösvénynek, amelynek útvonalát sárga T jelzéssel láttak el. A túrához van egy kis tanösvény-vezető füzet, amelyet a csillagdában kérhetünk, ezen a térkép mellett több, az úton látható növényt és állatot is bemutatnak.

A Bolygótúrából természetesen nem hiányozhatnak Naprendszerünk bolygói sem, a csillagda mellé épített mészégető boksa a kiinduló pontunk, amely a Napot szimbolizálja. Innen haladunk kifelé a Naprendszerben, és mindegyik bolygót érintjük, mégpedig úgy, hogy a sok millió kilométeres távolságokat lekicsinyítették földi mértékekre. Így lehet az, hogy az első négy bolygó, a Marsig bezárólag, még a csillagda parkolójában van, de a legtávolabbi Neptunuszig már több kilométert kell gyalogolnunk.

A térképen látjuk, hogy nemcsak a bolygókat érintjük, hanem különböző növénytársulásokról is megtudhatunk sok mindent, de egy mészégető gödör mellett is elmegyünk, amelynek történetéről szintén olvashatunk az ott kihelyezett táblán.

Az út eleji meredek rész fáradalmait a sok nyíló virág feledtette velem, még virágzott a hóvirág, de rengeteg keltike, csillagvirág pompázott az erdő alján, sőt, galambvirágot és tyúktaréjt is leltem köztük.

Az út felénél egy gyönyörű kilátást is érintünk, ahol a holtfák elképesztően gazdag élővilágát ismerhetjük meg. És amikor már azt hinnénk, hogy itt az utunk a csillagdához tér vissza, hiszen ekkor az utolsó, Neptunusz bolygót is elérjük, a tanösvény jelzése elindul a völgy felé, egy igen meredek lejtőn.

Ezt látva első felindulásomban zsörtölődni kezdtem, mert tudtam, hogy ugyanez a szintkülönbség vár majd rám felfelé is. De végül örültem, hogy vállaltam a kora esti plusz utat, mert egy nagyon hangulatos hegyi patakhoz vezetett, ahol az abban élő apró gerincesekkel, például a bolharákokkal ismerkedhettem meg.

A 4 kilométeres túrát úgy két óra alatt lehet megtenni, igaz, ha virágokat fotózunk, vagy kitérőt teszünk a mészégetőhöz, netán szusszanunk egyet a panorámában vagy a hegyi patakban gyönyörködve, akkor egy fél napos program is lehet. És aki a túrát még izgalmasabbá szeretné tenni, annak azt ajánlom, menjen sötétedés után, ugyanis a tanösvény jelzései olyan festékkel lettek felfestve, amelyek naplemente után még pár óráig világítanak. Ilyenkor zöldes színben derengő T jelet keressetek.

Aki esetleg gyalog érkezett a csillagdához, és meg akarja úszni a túra végi felfelé mászást, az akár Répáshutánál ki is szállhat, ugyanis a jelzés egészen idáig levezet. Itt buszra szállva, már mehet is haza. De ha kocsival érkeztünk, akkor vegyünk egy nagy lélegzetet, és irány felfelé, de ne aggódjunk, mert gyönyörű kilátásokat kapunk cserébe, és a hegyi kaszálórétek kialakulásáról, azok jövőjéről is megtudhatunk pár érdekességet.

A túra végén hangos köszönömökkel hálálkodtam a Bükki Csillagda látványáért, jobban örültem neki, mint amikor begurultam a parkolójába fél nappal azelőtt. Ekkora a Nap már a Bükk-hegység magaslatai mögé bukott, a csillagda is bezárt. Elfáradva, de rengeteg izgalmas élménnyel telve tértem haza erről a kozmikus kalandról, de hamarosan biztosan visszatérek ide.

A Bükki Csillagdánál helyközi buszmegállót is kialakítottak, így Miskolcról, Egerből és Budapestről is átszállás nélkül megközelíthető a létesítmény.

Nyitvatartás, jegyárak és további információk a Bükki Csillagda honlapján.


Cikkajánló