Elúszott fénykor: a taksonyi tanösvény

A Ráckevei-Dunából holtág ágazik le Taksonynál, ahol a nádas mentén és néhol a víz fölött egy kb. 800 méteres tanösvényt hoztak létre, hogy bemutassák a hely gazdag élővilágát. Idilli helyszín, forgalmasnak nem mondható, bár hozzá kell tenni, hogy mi hétköznap jártunk itt, de megkockáztatom: hétvégén sincsenek túl sokan. A tanösvény ugyanis eléggé siralmas állapotban van, pedig születése után (az itt-ott felbukkanó fotók alapján) egészen pofás lehetett.

Látunk itt fából faragott madarat, gyerekjátékot, hal formájú irányjelzőt, a pallós ösvényeket pedig egyébként is kedveljük, így nagyon fájt érte a szívünk, mert ma már csak az eredeti tanösvény romjait találjuk a helyszínen. Oké, a „rom” szó talán kicsit túlzás, mert a pallók többsége még mindig járható, a kis fateraszokra is ki lehet állni, ahol körbevesz a sűrű nádas-gyékényes rengeteg, de a fát kikezdte az időjárás, sok helyen már csak fejetlen madártorzók ijesztgetnek, a táblák egy része olvashatatlanná fakult, a vízi növényzet elburjánzott. Internetes források szerint a tanösvényt 2011-ben hozták létre, de úgy tűnik, azóta nem nagyon foglalkoztak vele.

Mit tanulunk a taksonyi tanösvényen?

Ha nem nagy elvárásokkal indulunk útnak, és csak élveznénk a víz meg a zsongó nádas közelségét, legfeljebb kicsit böngészgetnénk az információs táblákat, akkor kisebb a csalódás esélye. A helyszínnel önmagában nincs gond, és az élővilág valóban gazdag, bár a sűrű növényzet miatt talán kevésbé sanszos, hogy igazán jól meg tudjuk figyelni. Mindenesetre le tudunk telepedni a parton elhelyezett padokra.

A környékbeli nádasok és Európa második legnagyobb úszólápja, ami a Ráckevei-Duna északi területén található, 1926, azaz a folyószabályozások után jöttek létre. Ekkor teljesen megváltozott a növény- és állatvilág.

A 19. századtól megjelent a kosárfonás Taksonyban, de a hordozóalkalmatosság mellett gyékényből fekhelyet, lábtörlőt, falvédőt készítettek, nádból pedig többek között bútorokat, például foteleket.

A holtágban olyan védett halak élnek, mint a lápi póc, a szivárványos ökle, a réticsík vagy a dunai ingola, és rengeteg a madár: az információs táblákról a dankasirályt, a bíbicet, a nyári ludat és a szürke gémet ismerhetjük meg behatóbban, de emellett bölömbika, pettyes vízicsibe és haris is él a környéken, annak ellenére, hogy azért elég sűrűn lakott a terület, a szembenlévő oldalon egymás mellett sorakoznak a házak, de maga a tanösvény sincs messze a civilizációtól. Az ismertető táblák tanúsága szerint ezeket a részeket a 60-as években parcellázták fel és adták el.

Inkább Szigetszentmiklós

De térjünk vissza az élővilágra: a madarak egyfolytában trilláznak, időről-időre feltűnik egy-egy szitakötő, de sokkal több állat él itt, mint amit egy ilyen rövid kiruccanás alkalmával fel lehet fedezni. Csigák, pézsmapocok, vízicickány, törpeegér – sorolja a tábla, egy másik információs blokkban pedig a növényekről tudhatunk meg többet. Bár a tábla jó része repedezett, az még olvasható, hogy a leírás szerint kálmos is nő a vízben.

A faj nevét még nem hallottam korábban, de a képeket nézegetve be tudom azonosítani. A hosszú, keskeny levelű növény akár másfél méteresre is megnőhet, és

A kosárfonás mellett a táblák a régi magyar halászmesterségről is beszámolnak, a tanösvény végén pedig egy 1897-ben kihelyezett határkő ragadja meg a figyelmet.

A közelben található a szigetszentmiklósi úszóláp, ahol szintén egy rövidke, de látványos vízparti útvonalon lehet végigsétálni – én valami hasonlóra számítottam Taksony esetében, csak izgalmasabb kivitelben a pallók és faszobrok miatt. A számításom nem jött be: ha a közelben jársz, sokkal érdemesebb az előbbit felfedezned.