Közeledik a vonulás időpontja, és a fehér gólyák egyre nagyobb csapatokba verődnek össze a szántókon, mezőkön, réteken, gyepeken, és már kint töltik együtt az éjszakát.
A fehér gólyák lassan útra kelnek afrikai telelőhelyük felé. Az öreg madarakhoz július végén már az idei fiókák is csatlakoztak, együtt táplálkoznak és készülődnek a vonulásra – olvasható a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság honlapján.
Mint írják, a nyár közepén még jobbára csak az ivaréretlen madarak, illetve azok a párok gyülekeztek a táplálkozó-területeken, amelyeknek költése valamilyen ok miatt sikertelen lett. Ez azonban még nem a klasszikus, vonulás előtti gyülekezés volt. A fiókás szülők is gyakran megjelentek a friss kaszálásokon, de ők éjszakára sosem maradtak ott, mivel utódaik várták őket a fészekben.
A fehér gólya (Ciconia ciconia) Magyarországon fokozottan védett faj. Természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Július végén, augusztus elején viszont már az idei kelésű, fiatal madarak is megjelentek a csapatokban. Ahogy közeledik a vonulás időpontja, egyre népesebbek a csapatok, s már mindannyian kint éjszakáznak, nem a fészkeken. A csoportosulások mindig a települések külterületén, gyepeken, szántókon, fasorokon történnek. A hazánkban költő fehér gólyák általában augusztus 20. tájékán kelnek útra. Az időjárás és a táplálék függvényében ennél korábban, illetve később is megkezdhetik vándorútjukat Afrikába.
Fehér gólyák afrikai táborhelye a Serengeti Nemzeti Parkban
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület korábbi írásaiból az is kiderül, hogy a gólyák vándorlásuk során akár napi szinten 8–10 órát repülnek. A hazánkban fészkelők esetében a vonulást a fiatalok kezdik meg, néhány tapasztalt madár vezetésével. Az öregek egy-két héttel később indulnak. Nagy részük még augusztus folyamán elindul Magyarországról, de szeptemberben is megfigyelhetők még kisebb vonuló csapatok. Sőt, egyre több gólya marad nálunk télre.
A gólyák roppant gazdag tápláléklistával rendelkező madarak. Elsősorban rovarokat esznek, de gyakorlatilag bármit, amit le tudnak nyelni: rágcsálókat, gyíkokat, békákat, kígyókat, halakat is megfognak. A faj éppen azért vonuló, mert a fő táplálékbázisát jelentő rovarok nálunk télen nem hozzáférhetőek. Persze időről időre akadnak olyan egyedek, akik az itt telelést választják az akár 20 ezer kilométeres út helyett. Ezek a madarak általában sérültek vagy még túl fiatalok a hosszú utazáshoz. Esélyük a túlélésre cseppet sem kilátástalan, ugyanis az enyhe telek és a segítőkész állatbarátok is támogatják az itthon maradt szárnyasokat.
