​Hemzsegnek a Dunában az idegenhonos gébek

Nappali és éjszakai halászattal vizsgálták a partközeli halállományt a Duna Sződliget és Vác közötti szakaszán.

Szerző:
Turista Magazin
Fotó:
ELKH Ökológiai Kutatóközpont
2022. december 7.

Nappali és éjszakai halászattal vizsgálták a partközeli halállományt a Duna Sződliget és Vác közötti szakaszán.

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpont ökológusai még októberben gyűjtöttek adatokat arról, hogy mely fajok választják tartózkodási helyül a sekély partközeli helyeket nappal, illetve éjszaka. A szakemberek összesen 15 halfajt azonosítottak Sződliget és Vác között a halászatok során.

Ezek közül a balin, a halványfoltú küllő, a leánykoncér és a selymes durbincs nemzetközileg is kiemelt jelentőségű, az Európai Unióban az úgynevezett Natura 2000-es fajok közé tartoznak, az utóbbi három hazai védettség alatt is áll.

A leánykoncér és a selymes durbincs pedig a Duna vízrendszerének őshonos fajai, ezek ma sem élnek máshol, csak a Duna vízgyűjtőjén, ahol a törzsfejlődés során kialakultak.

Az Ökológiai Kutatóközpont közleményéből az is kiderült, hogy az említett "kincsek" mellett olyan halak is használják a Duna vízparthoz közeli, sekélyebb élőhelyeit, amelyeknek eredeti hazája nem a Kárpát-medence, így nálunk idegenhonosak. Ilyenek a fenéklakó gébfélék közé tartozó fajok, amelyek a Fekete-tenger környéki félsós vizek és a tengerbe érkező folyók torkolatainak, köztük a Duna-deltának is a lakói.

A halászatok során a kutatók öt ilyen, hazánkban idegenhonosnak számító gébfajt fogtak: csupasztorkú gébet, feketeszájú gébet, folyami gébet, Kessler-gébet és tarka gébet. A kifogott példányok 54 százaléka az éjszakai, 46 százaléka pedig a nappali mintavétel során került elő, mintegy háromnegyedüket az idegenhonos gébek adták. A kutatók folytatják a vizsgálatokat, és a jövőbeli eredményektől mélyebb ismereteket várnak, hogy milyen halak, mikor és miért tartózkodnak a partközeli élőhelyeken.


Cikkajánló