Hogyan lehet az embereket visszavezetni a természetbe? A kamaszokat az aktív részvétellel lehet megfogni, a felnőtteket pedig a lelkükön keresztül. Egy környezeti nevelőt kérdeztünk a témában.
Pár évig dolgoztam környezeti nevelőként, így én magam is többször találkoztam azzal a mondattal, hogy „De jó nektek, ti egész nap csak játszotok!”. Hogy a környezeti nevelés mennyivel több ennél, arról sokat elárul a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) álláspontja, amely a globális természetvédelmi problémák kezelésében az egyik stratégiai fontosságú tevékenységnek a környezeti nevelést látja.
Mert valóban, a környezeti nevelők sokat tehetnek azért, hogy a mai gyerekek környezettudatos felnőttek legyenek, de azért is, hogy a természettől eltávolodott felnőttek is ráébredjenek arra, hogy az ember a természet része, felelős azért, és a természeti erőforrások pedig végesek, és nem folytathatjuk a pazarló életmódunkat úgy, ahogy eddig.
Nincs másik, erre kellene vigyázni
Sz. Tóth Erika 20 évig dolgozott környezeti nevelőként az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságnál. Az idei évtől már szabadúszóként folytatja ezt a munkát, amelynek részeként többek között túrákat vezet, tanösvényeket, kiállításokat tervez vagy újít fel, oktatási anyagot készít gyerekeknek és felnőtteknek, környezeti nevelési és nordic walking tanfolyamokat szervez, vagy épp batikol. Persze ez utóbbi tevékenységnek is a természet az ihletője, és általa a természet mélyebb megfigyelésére vezeti rá az érdeklődőket.
Sz. Tóth Erika húsz éve dolgozik környezeti nevelőként
„A csapból is az folyik, hogy annyian vagyunk a Földön, hogy itt már csak tudatosan tudunk élni, vége van annak, hogy a Föld javait esztelenül használjuk. Csak akkor tudjuk ezt a tudatosságot emberek tömegeinél elérni, ha felébred bennük a felelősség. Az egyénben azonban ez a felelősség csak akkor ébred fel, ha az ő életében is jelentősége lesz a természetnek.”
„A Föld nevű bolygó, amely egyedüli otthonunk e hatalmas világmindenségben, kb. 4,6 milliárd éves. Ezt mindannyian megtanuljuk az iskolában akár többször is. Egy adat ez a többi között! Felfoghatatlanul nagy időtávlat. Tegyük személyessé! Mondjuk, én vagyok a Föld. Életkorom 46 év. Dél van. Az én életemben az ember csak négy órája jelent meg, azaz ma reggel 8 órakor, és mindössze egy-két perc elegendő volt ahhoz, hogy a Föld erdőségeinek közel felét kiirtsa!” (Részlet Sz. Tóth Erika tanárok számára készített NATURA 2000-es szakmai anyagból.
De hogyan lehet olyan embereket visszavezetni a természetbe, akik jó ideje eltávolodtak attól?
„28 éve itt élek Jósvafőn, és biológusként sokat tudok a természetről. Ha azonban én a túra résztvevőire ráborítom ezt az információhalmazt, strukturálatlanul, mindenféle mondanivaló és üzenet nélkül, akkor a látogató úgy fog innen távozni, hogy alig fog emlékezni valamire, és nem alakul ki benne kötődés a természettel kapcsolatban.Léteznek azonban olyan eszközök, módszerek, ún. interpretációs hidak, amelyeken keresztül megtalálhatjuk az utat a látogató életéhez."
Ha ez sikerül, akkor a tapasztalat élménnyé alakul át, ami hozzásegíti őt ahhoz, hogy ettől kezdve a természet és annak megóvása fontos legyen az ő életében.
Létezik egy nemzetközi szervezet, az Interpret Europe, amelynek célja, hogy elméleti és gyakorlati segítséget adjon mindazoknak, akik a kulturális és természeti örökségek megőrzéséért dolgoznak. Pedagógusoknak, túravezetőknek, környezeti nevelőknek, múzeumi és nemzeti parki szakembereknek. Segítse őket abban, hogy munkájukkal valóban hozzátehessenek az adott helyszín értékeinek megóvásához azáltal, hogy az embereket tudatosabbá, nyitottabbá teszik. Az Interpret Europe-nak 48 országban már 800-nál is több tagja van. A szervezetnek Magyarországon is vannak már tanfolyamai, amelyekről itt olvashattok részleteket.
A felfedezés örömétől az aktív kihívásig
Amellett, hogy a természettől való elidegenedésnek számos negatív „tünetét” lehet észlelni az
egyénre nézve, azzal is számolni kell, hogy amit az ember nem ismer, nem ért, azt nem tudja megvédeni, arról nem tudunk felelős döntéseket hozni.
Épp ezért van nagy szerepe a környezeti nevelőknek, a tanároknak, túravezetőknek, akik ha jól csinálják, csodákra képesek és nemcsak pillanatnyi pozitív reakciót tudnak kiváltani, de életre szóló hatással lehetnek a gyerekekre és felnőttekre egyaránt.
„A környezeti nevelés egy szakma, természetismereti dolgokat közvetíteni úgy, hogy élvezetes és érdekes legyen, az komoly hozzáértést kíván. Tudni kell például, hogy melyik korosztálynak mire van szüksége” – magyarázza Erika.
„A kicsiket még hagyni kell önfeledten játszani. Egy általános iskolás gyereknél már strukturálni kell, a felfedezés örömét kell megmutatni, kisebb vizsgálatokkal lehet ösztönözni. A kamaszodnak már az kell, hogy ők is aktívan részt vehessenek egy tevékenységben. Például a PET kupa szerintem nagy élmény lehet a kamaszoknak, vagy a békamentés, amelyekben már ők is teljes értékű partnerként vehetnek részt.
A kamaszokat az aktív részvétellel lehet megfogni, a felnőtteket pedig a lelkükön keresztül.
Például olyan univerzális fogalmakhoz kapcsolódva, amelyek mindenkit megszólítanak, függetlenül attól, ki honnan érkezik. Például az éhezés mindenkinek mond valamit, ezzel össze tudom kapcsolni például a barlangi állatok életét, amelyek számára nagyon szélsőséges tápanyagforrások állnak rendelkezésre. Hisz a barlang mélyén nincsenek zöld növények, oda csak akkor jut be szerves anyag, ha az besodródik a vízzel, vagy a denevér beviszi az ürülékével.
Ismerni, érteni, szeretni
Erika úgy véli, nemcsak a gyerekekre lehet hatást gyakorolni, de a felnőtteknél is el lehet érni változást, csak sokszor a megszokott sémák helyett új szempontokat kell behozni.
Kidolgozott például egy barlangtúrát, ahol nem csak a klasszikus dolgokról beszél, mint például a triász korú mészkő, a karsztvíz meg az oldódás, hanem az élettelen természeti értékeket az élet szemüvegén keresztül mutatja be.
Beszél például a barlangászokról, akik a barlang feltárását végezték, beszél arról, hogy annak a barlangi járdának a létrehozása, amin sétálnak éppen, mekkora munka volt.
Ezeken a példákon keresztül egy átlagember is találhat olyan kapcsolódási pontokat, amelyeken keresztül kötődni tud a témához.
Vagy amikor a gyerekeknek a barlanglakó állatokról mesél, amelyeknek a sötétben kell mozogni, a túra után az erdőben egy szembekötős játékkal is megvilágítja azt, hogy milyen nehéz úgy tájékozódni, hogy egy érzékszervet kiiktatunk.
Az elköteleződést nem lehet kierőszakolni
Csak azt védjük meg, amit szeretünk, csak azt szeretjük, amit értünk, és csak azt érthetjük, amit ismerünk.
– Baba Dtoum, szenegáli erdőmérnök
„Nincs más út, csak ez. Aki annyira távol került a természettől, hogy már nem érez kötődést ahhoz, aki úgy érzi, hogy a természetnek nincs jelentősége a saját életében, az nem is fogja megvédeni azt. Én akkor végzem jól a dolgomat, ha a látogató úgy megy el a túráról, hogy annak a jelenségnek, amiről beszéltem, jelentősége lesz az ő életében”.
Erika szerint nagyon fontos, hogy a környezeti nevelő jól ismerje az általa bemutatott helyet, de az is, hogy tudjon kapcsolatot kialakítani a résztvevőkkel. „Ha ez nem történik meg, és csak információt öntök rá, akkor nem alakul ki kötődés. Egyfajta rezonanciát kell keltenünk az emberekben, hogy ők kapcsolatot tudjanak kialakítani az adott jelenséggel, természeti vagy kulturális értékkel.”
Erika közel három évtizede él Jósvafőn, sokat tud a településről, annak környékéről, és szívesen mesél másoknak is
Ezért is fontos ebben a folyamatban a környezeti nevelők, tanárok szerepe, akik meg tudják teremteni azt a közeget egy kirándulás, egy természetismereti foglalkozás vagy akár egy biológia óra alkalmával, amikor a diákok jól érzik magukat a természetben. „És ha ez megvan, akkor két legyet ütünk egy csapásra, mert amellett, hogy jól érzik magukat, lassanként elköteleződnek a természetvédelem iránt is. Ezt másképp nem lehet. Az érdeklődést, a szeretetet, az elköteleződést nem lehet kierőszakolni.”
