Aki a Hortobágyi Vadasparkban jár, annak bizonyára nem kerüli el a figyelmét a pusztában legelésző rekonstruált őstulkok. Már csak azért sem lehet őket nem észrevenni, mert hatalmasak. De ki rekonstruálta őket, és miért?
Az őstulok, amely a mai szarvasmarhák vadon élő őse volt a 17. században kihalt, így a szó szoros értelmében feltámasztani nem lehet azt. Létezik azonban egy szarvasmarha fajta, ami nagyon, vagy pontosabban egyre inkább hasonlít rá.
Indiából Európába
Az eddig talált legősibb, igazi őstulokra utaló maradványok körülbelül 2 millió évesek, és Indiából származnak. A faj a pleisztocén kor alatt kezdett terjedni az Arab-félsziget, illetve Kelet-Ázsia felé, Európába 270 ezer évvel ezelőtt jutott el.
Az őstulok Európa legnagyobb termetű növényevő állata volt.
Hossza a 2,5–3 métert, marmagassága a 180 centit, a bikák tömege a 1,5 tonnát is elérhette, téli bundájuk pedig 15 centi vastag lehetett, szóval elég jól viselték a hideg teleket.
Az őstulok egy régi ábrázoláson
Az őstulkok a Kárpát-medence füves pusztáin is itt legelésztek békésen, már amikor éppen nem próbálta őket levadászni egy farkas vagy egy európai oroszlán. A kíméletlen vadászat és a háziasítás nyomán azonban az őstulkok száma egyre fogyatkozott. A vadon élő őstulok a háziasítása után még pár ezer évig fennmaradt, de aztán először Indiából pusztult ki, majd fokozatosan az európai kontinensről is. A Kárpát-medencéből a faj a 12. század környékén tűnt el. A legtovább a mai Lengyelország területén maradt fenn egy állomány, amelynek utolsó egyede 1627-ben pusztult el.
Hogyan lehet egy kihalt állatot rekonstruálni?
A régi ábrázolások alapján a kihalt őstulok – egész pontosan a faj tulajdonságainak – rekonstruálására már az 1920-as években megindultak a kísérletek. Mivel az őstulok a ma élő szarvasmarhák őse, így tulajdonságai és génjei – igaz sok fajta között szétszóródva –, de ott vannak.
Az őstulkot persze nem lehet feltámasztani, csak egy hozzá nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkező, ridegtartást jól tűrő szarvasmarhafajtát lehet kitenyészteni.
A rekonstruálási próbálkozások során olyan ősi szarvasmarhafajtákat igyekeztek visszatenyészteni, amelyek leginkább hordozzák az őstulok tulajdonságait. Ilyenek például a bikaviadalokon is látható spanyol és dél-francia fajták, az afrikai zebufajták, vagy épp a magyar szürke szarvasmarha. Az első rekonstruálási kísérlet a német Heck-fivérekhez köthető, akik állatkerti igazgatók voltak, és az 1920-as években fogtak bele az ősi jellegeket mutató szarvasmarhafajták irányított keresztezésébe. Később Hollandiában is megindult egy visszakeresztezési program.
Mai elképzelés arról, hogyan is nézhetett ki régen az őstulok
Rekonstruált őstulkok a Hortobágyon
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság 1997-ben határozta el, hogy a nemzeti park magterületén egy olyan fenntartható füves pusztát hoz létre, amely minimális emberi beavatkozást igényel csak. Ennek fenntartásához két állatfajtát választottak, a Przsevalszkij-lovat és a rekonstruált őstulkot.
Napjainkban a Hortobágyi Nemzeti Parkban él a rekonstruált őstulkok legnagyobb populációja a világon.
Már több mint 500 egyed él a Pentezugi Rezervátum területén és a Hortobágyi Vadasparkban. A tenyésztés azonban még ma is zajlik, ahogy azt a nemzetipark-igazgatóság honlapján olvashatjuk, mert vannak még tulajdonságok, amelyeken javítani kell. Ilyen például az állatok mérete, a rekonstruált őstulkok ugyanis egyelőre még kisebbek, mint az őstulkok voltak. Bár - azt kell, hogy mondjam – laikus szemmel már most is elképesztően termetesek.
A Pentezugi Rezervátumban félvad körülmények között élő vadlovakat és rekonstruált őstulkokat nem lehet látogatni, ez ugyanis a nemzeti park magterülete, amely a legszigorúbb védelmet élvezi.
A Hortobágyi Vadasparkban azonban egészen közelről szemügyre vehetjük ezeket a különös állatokat, ugyanis a vadasparki szafari során lehetőség van arra, hogy speciális szafariautókkal kimenjünk a pusztába, az ott legelésző vadlovak és rekonstruált őstulkok közé. Bár tudjuk, hogy a rekonstruált őstulok alig múlt százéves, mégis az egész megjelenése, a végtelen pusztán legelésző csorda látványa mégis a messzi múltat idézi.
A Hortobágyi Vadasparkban élő őstulkok, akiket a szafari-program során közelről láthatnak a látogatók
A Hortobágyi Vadaspark látogatásáról és nyitvatartásáról itt tudtok tájékozódni.
