Keresztes lovagok vagy parlagi sasok?

A szerb ortodox hagyomány szerint a vidék legnagyobb, legidősebb fáit egy nagy kereszttel jelölik meg a kérgén, és szent faként tisztelik az ott élő emberek. Ezeket az öreg tölgyeket, hárs- vagy szilfákat, gyakran használták a parlagi sasok fészkelőhelynek. A szerbeknél innen kapta a nevét is, orao krstaš: orao a sas, a krst jelentése kereszt, a krstaš pedig keresztes lovagot jelent. Keresztes sas, impozáns név.

Elnevezése minden országban kötődik királyi, eleganciát sugárzó, de egyben harcias megjelenéséhez. Imperial eagle, orla královského, kaiseradler, sah kartal, latin neve aquila heliaca. Hazai elnevezése feltehetően onnan ered, hogy ez a sasfaj szereti a nagy kiterjedésű, esetleg tartósan parlagon heverő, háborítatlan területeket fészkelőhely választásnál és táplálkozóhelynek egyaránt.

Idehaza egész évben kötődnek a költőpárok a természetközeli élőhelyekhez: a patakok, fasorok, gyepek, nádasok, lucernatáblák, közepes méretű monokultúrás mezőgazdasági táblák a bennük élő változatos zsákmányállat-állománnyal terített asztalként szolgálnak a sasoknak a költési és a téli időszakban. Az erős fagyokban elhulló nagyobb testű emlősöket is előszeretettel fogyasztják, hasonlóan az ölyvekhez vagy sok más varjúféléhez.

Az étlapjukon szereplő fajok listája rendkívül változatos: több mint száz madár- és emlősfaj maradványait mutatták ki szakemberek a hosszú évtizedek hazai és külföldi tudományos kutatásai során. Ázsiai és kelet-európai állományának tetemes része vonuló, közép-európai állománya télen is a költő területen marad.

Amennyiben nem éri zavarás a költési időszakban, két, esetleg három utód is kirepülhet a fészekből. A költés sok esetben hiúsul meg, ugyanis nagyon érzékenyek az emberi jelenlétre (akár fél kilométeren kívül is), de például mezőgazdasági gépekre, járművek mozgására kevésbé érzékenyek.

A hazai és külföldi állományában egyaránt hatalmas károkat okoznak az illegális mérgezések, lelövésük és egyéb más veszélyeztető tényezők is, például áramütés vagy gázolás. A hazai és külföldi természetvédelmi szakemberek évtizedek óta próbálják ezeket a tényezőket csökkenteni. A természetes szelekció is meghatározó tényező: a kirepülő sasfiókák jelentős része az első télen elpusztul.

A múlt században a hazai állomány majdnem eltűnt, de az elmúlt negyven évben – a védelmi munkáknak és a faj alkalmazkodóképességének is köszönhetően – mintegy 400 költőpárra nőtt az állomány. Összehasonlításképpen: Szlovákiában közel 100 pár, Ausztriában 20 pár, Csehországban 10 pár, Romániában 1 pár, Szerbiában pedig 3 pár a 2022-ben felmért állománya. A világállomány tetemes része Kazahsztánban és Oroszországban fészkel.

A Kárpát-medencében található állomány megóvása, országhatárokon átívelő, közös feladat.

További hasznos információk a sasról és a védelmükről, itt és itt találhatóak.