Túraajánlat

Két keréken a Keszthelyi-hegység peremén

Május vége felé a naptár sokakat már a Balaton vizéhez csábít, de a hőmérő azt tanácsolja, inkább fedezzük fel a környező hegyek ismeretlen útjait. Tapolcától Sümegig 33 kilométernyi érvet találtunk az utóbbi mellett.

Szerző:
Gulyás Attila
Fotó:
Gulyás Attila
2019. május 22.

Május vége felé a naptár sokakat már a Balaton vizéhez csábít, de a hőmérő azt tanácsolja, inkább fedezzük fel a környező hegyek ismeretlen útjait. Tapolcától Sümegig 33 kilométernyi érvet találtunk az utóbbi mellett.

Sokszoros tapasztalat, hogy a Balaton környéki hétvégék legfontosabb kiegészítője egy vasúti szállítást is elviselő, nem túl kényes kerékpár, ami a környéket behálózó sínekkel és a viszonylag sűrűn közlekedő járatokkal megsokszorozza az utazási lehetőségeket. Így csak döntés kérdése lehet, hogy a szálláshelytől vízpartig tartó kiruccanás helyett valami jóval nagyobbra vállalkozzunk. Hosszú tervezés nélkül is adta magát Tapolca környékének egyik felfedezetlen sarka, északnyugat felé, egészen Sümegig. A könnyű, 33 kilométeres távot a még kényelmesebb programért nem reggeltől estig, hanem délutántól másnap délelőttig jártuk végig.

 

apr-18-20_002-2.jpg

Tapolcáról a 20 kilométerre lévő Sümegre vonattal is el lehet jutni, de biciklivel, kerülővel, két napossá kerekítve lesz igazán érdekes

 

Tapolca város látványoságai már akkor is megérnek egy teljes napot, ha csak a belváros körül, illetve alatt maradunk - ezúttal ezen a környéken nem is gurultunk túl sokat, hanem egyenesen nekivágtunk a nyugati határnak - az ott emelkedő hegyek már lentről nézve is ígéretes panorámával kecsegtettek.


apr-18-20_006-2.jpg
A Tapolcáról kivezető 77-es út három kilométere még nem a felfedezés élményéről szól - tavasszal szerencsére még elviselhető a forgalom

 
Sajnos, mióta Lesencetomaj apró vasúti megállóhelyén csak áthaladnak a vonatok, nem ússzuk meg a városból idáig vezető tekerést sem. Kis forgalmú időszakban persze bringázás ez is a javából, más esetekben egy gyors tekeréssel lehet rövid idő alatt túljutni a szakaszon; bár van, akinek a nehezét inkább a Lesencetomaj falu utáni emelkedő jelenti.

 

apr-18-20_010-2.jpg

Az út legmagasabb pontján, a Kő-orr tövében

 
Ahogy megérkezünk a kis házak, majd az erdős kanyarok közé, az út egyre meredekebbé válik. Sietségre szerencsére semmi ok, ez a táv egyetlen nagy emelkedője, így az sem baj, ha akár a nap negyede is erre a három kilométerre megy el. A legmagasabb pontról, a Kő-orr tövéből aztán vár a megérdemelt kilátás, hazánk talán legjellegzetesebb tájképével: a Tapolcai-medence összes hegye ott sorakozik a lábunk előtt, a Csobánctól egészen Szigligetig. A díszítést a Balaton türkizkék sávja adja. Érdemes kicsit megpihenni az út szélén, mert a kisebb lejtőket azért a következő kilométereken is követi néhány kisebb emelkedő.


apr-18-20_012-2.jpg

Vállus határában, az első, Zala megyében tett méterek


A következő kanyarok és egyenesek immár Zala megyében, Vállus környékének idilli, kis dombjai között vezetnek. Az útvonalat itt-ott keresztező Országos Kéktúra itt tesz egy nagy kitérőt Keszthely felé, mi viszont az általa nem érintett látnivalók felé vesszük az irányt.

 

apr-18-20_021-2.jpg

Várvölgy falu egyik legpatinásabb épülete a Szent Domonkos étterem, de rajta kívül is számos gondozott, műemlék jellegű házat találunk a környéken

 

apr-18-20_022-2.jpg

A Szántói-medencébe érve az út bal oldalát a Keszthelyi-hegység fő tömbje kíséri, a csúcsán Rezi várával

apr-18-20_024-2.jpg

Fás legelő Zalaszántó fölött


Immár Zalaszántó határában, eljött egy újabb kis pihenő ideje. A szemközti Tátika várhegye a környék legértékesebb erdőrezervátumát rejti, az előtte elterülő, hatalmas fás legelő pedig az ember és a természet ősi együttélésének egyre ritkább példája - mindkét terület a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság gondozásában áll.

 

apr-18-20_028-2.jpg

A tavasz végének színei a legelőn

 

mar--27-30_481-2.jpg

A zalaszántói mézeskalács-múzeum nyáron minden nap 10-től 18 óráig tart nyitva, a Fő utca 102. szám alatt


Napnyugta előtt Zalaszántóra érkezve a legcsábítóbb úti célpontnak a híres mézeskalács-múzeum bizonyult. Itt természetesen nemcsak nézelődni és vásárolni lehet a finomabbnál finomabb süteményekből, de érdekes történeteket is hallhatunk a hagyományos népi díszítések részleteiről: kiderül, hogy egy alaposan festett húsvéti tojáson, vagy akár asztalterítőn minden apró részletnek jól meghatározott jelentése volt. Legyen szó akár a készítője családi állapotáról, rangjáról, egészségéről, a vonalak, a növények, vagy éppen a csillagok ezekről éppúgy meséltek, mint ma egy Facebook-bejegyzés. Ízlése válogatja, ki az, aki csakis díszként tekint ezekre a míves süteményekre, mi viszont húsz kilométer tekerés után, az ajándékba szánt apróságokat kivéve, örömmel fogyasztottuk el őket.
 

apr-18-20_067-2.jpg

„Nappali éjszaka” a telihold fényénél, a zalaszántói szőlőhegyen

 

Bár a mai napi túra biciklis része véget ért itt Zalaszántón, kicsivel az út felén túl, a lehetőség egy kis éjszakai sétára természetesen elég csábító volt ahhoz, hogy felkerekedjünk a kéktúraösvényén a legközelebbi kilátóhelyek egyikéig. A híres sztúpáig nem másztunk fel, a faluközponttól alig egy kilométerre, a korábbi túrákról ismert szőlőhegyi kápolna mellett nem is kellett sokat keresni a tökéletes helyszínt a következő óra beszélgetéseihez.

 

apr-18-20_069-2.jpg

A szőlőhegy dísze a Donát-kápolna, amely klasszikus megjelenése ellenére „csak” száz éve épült, a környéken gazdálkodók adományaiból

apr-18-20_072-2.jpg

A szőlőhegy vége Zalaszántó legnyugatabbi, lakott utcájában folytatódik. A háttérben emelkedő a Pupos-hegy a Keszthelyi-hegység és egyben a teljes Északi-középhegység legnyugatibb csúcsa

 

apr-18-20_162-2.jpg


Másnap reggel már kevesebb pihenővel és nagy lendülettel folytatódhatott a túra; az egyetlen megállót a zalaszántói római katolikus templom jelentette. A sokszorosan átépített műemlék legöregebb, több mint hétszáz éves falaitól csak centiméterekre halad a Sümeg-Keszthely országút forgalma.

 

apr-18-20_185-2.jpg

A következő kilométerek a Tátika hegy tövében gyorsan elrepültek a jó minőségű országúton, mire az egyik kanyar után egy hosszabb lejtő és tisztás vár: a Kisalföld vidékének szélére értünk 

apr-18-20_188-2.jpg

Minden Balázs keresztnevű ismerős kötelező jellegű, és nagyrészt ki is pipált bakancslistaeleme, Bazsi falu hangulatos főutcája
 

apr-18-20_216-2(1).jpg

 

A célegyenes, amely igazából sok hosszabb-rövidebb egyenesből áll. Sümeg vidékének jellegzetessége, hogy a városba vezető mind a négy országút egyenesen a vár felé mutat - itt már a jó minőségű térképek kora előtt sem lehetett eltévedni.


apr-18-20_279-3.jpg

Érkezés a sümegi vár tövébe. A hegy városközpont felőli oldalán új, nyugati feljáróút építésének nyomai


Sümeg vára a Dunántúl egyik legősibb erődítménye: a lapos dombtető már az őskor óta tökéletes helyszín volt a hasonló célokra. A kővár mai formáját az 1550-es években nyerte el, a frissen épült védművek pedig éppúgy hatásosnak bizonyultak a törökök ellen, mint százötven évvel később, a Rákóczi-szabadságharc idején. A fordulatos történetű, hatalmas vár meglátogatása egy későbbi, hosszú program témája lesz.  

 

apr-18-20_267-2v.jpg
 Tapolcára naponta átlagosan tíz vonat indul, az utolsó háromnegyed kilenckor

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Zalaszántótól Sümegig, a Béke-szentélytől a géppuskafészekig

Két szomszéd vár között egy buddhista szentély

Sümegi vár, ahol egy pecig sem fogsz unatkozni

Tavak föld alatt és föld fölött Tapolca szívében

Cikkajánló