Különleges mesekönyv készült a hortobágyi vadlovakról

Amikor először kezembe vettem és átlapoztam az Árkus, a csikó című mesekönyvet, elsőre a gyönyörű rajzok nyűgöztek le, és miközben ezek egyértelműen gyerekeknek készültek, feltűnt az is, hogy mennyire pontosak is egyben az ábrázolások.

Csak kapkodtam a fejem, amikor újabb és újabb fajokat fedeztem fel a hortobágyi puszta lakóiból a képeken. Aztán a történetet olvasva teljesen magába szippantott a kis könyv, többször is mosolyt csalt arcomra Árkus szeleburdisága, és a puszta állatainak reakciója a kis csikóra.

A mindig kíváncsi Árkus legjobb barátját, Varázst is magával csalja kalandjaira, hogy felfedezzék Hortobágy minden zugát és lakóit. A mesekönyv ráadásul interaktív is, hiszen a végén egy kérdezz-felelek található, amelyből több érdekességet megtudhatunk a Przsevalszkij-lovakról, a világ egyetlen fennmaradt vadlófajáról, valamint játszva ismerhetik meg a gyerekek a puszta állat- és növényfajait, ha a könyvvégi képes lista segítségével együtt megkeressük őket a mese rajzaiban.

A könyvet Molnár T. Eszter író és Török Zoltán természetfilmes jegyzi, mint szerző, és mindkettejüknek egy régi vágya vált valóra ezzel a mesekönyvvel. Zoltánnak tavaly került mozikba a Vadlovak – Hortobágyi mese című természetfilmje, amely több rangos díjat is nyert. A filmben Cseppkéért, egy lány vadlócsikóért izgulhatunk, egészen a születésétől kísérhetjük végig felcseperedését a pentezugi vadlórezervátumban, miközben beleshetünk a vadlovak mindennapi életébe, és hihetetlenül érzékeny kapcsolatrendszerébe, valamint a hortobágyi puszta élővilágába.

Zoltánban már jóval a film készítése előtt megfogalmazódott egy ilyen ismeretterjesztő mesekönyv ötlete.

„Amikor Floridában forgattam az Everglades című filmemet, akkor a lányaimnak olvastam fel ehhez hasonló jellegű kis füzetecskékből. Azokat a helyi nemzeti park adta ki például aligátorokról, tengeri tehenekről, mindenféle kis történet volt ezekben. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a magyar állatvilágról is készülne ilyen könyvecske, kimondottan a nagyon kicsiknek, amiből föl tudnak olvasni nekik a szülők, vagy amikor már olvasni tanulnak a lurkók, akkor élvezettel böngészhetnék” – mesél Török Zoltán a könyv ötletének születéséről.

A megvalósuláshoz pedig kellett a vadlovas film, és Molnár T. Eszter, akivel a film szövegén dolgoztak együtt először. Zoltánnak nagyon megtetszett Eszter írói stílusa, és tudta, hogy a vadlovas projektekhez rá van szüksége. A mesekönyv alapötlete tehát Zoltáné volt, hogy egy vadlócsikó kalandozásain keresztül ismerhessék meg minél inkább a lovak és a puszta életét a lurkók, de a szöveg és a mese kis történetei mind Eszter érdeme.

Már a főhős csikó neve is nagyon érdekes. Eszter szeretett volna egy rövid és vagány nevet, amilyet a gyerekek biztosan kedvelni fognak. A választáshoz megkapta a Pentezugban élő 300 vadló nevét, és ezt böngészte. De egy Árkusnak nevezett patak is van Hortobágyon, amely Pentezug egyik oldalát határolja, és mivel ez egy lónév is, így erre esett a választása.

Eszter biológus végzettségű, így nagyon közel áll hozzá a természet, és több ifjúsági és gyerekeknek szóló regényt írt már korábban, de ennyire fiataloknak még nem. Az Árkus, a csikó mesekönyv már az óvodás korú gyerekeknek is ajánlott, épp ezért érdekes feladat volt számára, hogy milyen legyen annak nyelvezete. A cél az volt, hogy egy olyan mű szülessen meg, amely egy mesekönyv és egy ismeretterjesztő könyv izgalmas ötvözete.

„Egy olyan nyelvet próbáltam ehhez kreálni – mondja Eszter –, amely egyben mind a kettőt tudja szolgálni. Legyen olyan meseisége a nyelvnek, ami miatt érdekes és jó olvasni a kicsiknek, ugyanakkor a kifejezések úgy szerepeljenek benne, ahogy azokat valóban hívják. Igazából nem volt nagy kihívás, mert én a saját gyerekeimmel is így beszéltem kicsi korukban, és ha valamiről tudom, hogy hogy hívnak, akkor azt úgy mondtam. De ez nyílván abból fakad, hogy biológus vagyok, és engem is érdekel, hogy mi az, amit látok a természetben. Ezzel az igényességgel próbáltam ezt a könyvecskét is megírni.

De a könyv rajzai is gyönyörűek, amely Annabies munkái. A Svájcban élő magyar grafikussal nagyon sokat egyeztettek a könyv szakértői, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai, hogy azok hitelesek legyenek.

A szakmai segítséget Szilágyi Attila természetvédelmi őr és Kerekes Viola, a pentezugi vadlovas projekt koordinátora adta, hogy minden úgy legyen ábrázolva a könyvben, az állatok és a környezet is, ahogy az a valóságban van, és természetesen a szövegekben is ügyeltek erre.

A könyvben több geg is el van rejtve, az egyik az a pirókegér, amely minden oldalon megjelenik, és már önmagában ez egy jó szórakozás, megkeresni őt, és megnézni, hol milyen mókás dolgot csinál.

„Annabies ötlete volt, hogy legyen egy visszatérő elem, én pedig egyből a pirókegeret javasoltam, ugyanis amikor forgattuk a Vadlovak filmet ez a kis egérke mindenhol megtalálható volt” – mondja Zoltán.

A mese főhőse egyébként nem véletlenül lett egy fiú vadlócsikó. Zoltán egyetlen dolgot határozott meg a történetben, hogy a végén Árkus eljusson őshazájába, Mongóliába, hogy aztán ott kalandozhasson tovább. Fontosnak tartotta, hogy ez a momentum bekerüljön, ugyanis a pentezugi vadlórezervátum egyik feladata az, hogy génhátteret szolgáltasson a mongóliai lovaknak.

Az ott élő rabságból visszavadított vadlovak genetikája még mindig kissé belterjes, és egy faj annál stabilabb, minél többféle génváltozat van elterjedve az egyes génekből. Tehát a genetikai sokféleség felerősítésében nagy segítség a hortobágyi ménes. És mivel a mének sokkal több utódot tudnak nemzeni, hiszen egy egész háremet tartanak, a kancák pedig csak 2-3 évente tudnak elleni, ezért az őshazába főleg méneket visznek.

Kíváncsi voltam, hogy mi lehet most Cseppkével, a film főszereplő csikójával, Zoli pedig pont nemrég látogatott el Pentezugba, ahol Violával megkeresték, hogy most merre járhat. Meg is találták, Cseppke jelenleg egy fiatal csődörrel és a csikójával alkot egy miniháremet, és a nagy ménestől teljesen külön járják Pentezugot így hármasban.