Utazásaink, kirándulásaink során, vagy akár térképnézegetés közben gyakran találkozunk érdekes földrajzi nevekkel, pl. Zöldmál, Megyaszó, Dobogó-kő. Vajon elgondolkodtatok-e azon, hogy mit jelenthetnek ezek a mindennapi nyelvhasználatból ma már kikopott földrajzi köznevek, melyek leginkább helységnevekben maradtak ránk. Tartsatok velünk, és megismerhetitek az etimológiájukat meg a hozzájuk kapcsolódó névtani érdekességeket.
A ’mál’ világa
Az izgalmas nevű Zöldmálba egy II. kerületi séta alkalmával futottam bele. Budapest egyik különleges, „zöld” városrésze ez, amely a Mátyás-hegy és a Ferenc-hegy között a Szépvölgy-árokba torkolló Zöldmáli-völgyben fekszik. Rögtön fel is keltette az érdeklődésemet a terület első hallásra meseszerű elnevezése. Ezt csak fokozta, amikor a II. kerületben a Rézmálon folytattam a sétát. Mi lehet a titokzatos ’mál’ ezekben a helynevekben?
Némi netes és egyéb kutakodás után gyorsan kiderült, hogy szinte könyvtárnyi nyelvészeti tanulmány és doktori disszertáció szól a földrajzi köznevek, többek között a ’mál’ eredetéről és jelentéséről. Mielőtt elvesznénk a részletekbe és a málba, a pro és kontra tudományos érvelésekbe, röviden összefoglalva elmondható: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint a málnak több jelentése van, ezek közül a két legmarkánsabb, a ’hegyoldal” és az ’állat hasi része”.
Zöldmál völgye a Szemlőhegyről, középen a Hármashatár-hegy, a jobboldalon a Mátyás-hegy magasodik
A hegyoldalnál már megoszlanak a vélemények, egyes források szerint az elsődleges jelentése ’déli hegy- vagy domboldal’, mások úgy vélik, ez nem törvényszerű, mert van, ahol az északi oldalt jelöli.
Az egyszerűség jegyében, a köznyelvi használatban tekintsük a mált egy hegy vagy domb oldalának, attól függetlenül, hogy melyik égtáj felé néz éppen.
Az állat hasi része megnevezés vélhetően a hasonlóságon alapul, amennyiben a megnevezett hegy, vagy domboldal formája hasonlít egy állat mellső, hasi részére.
Eredetét tekintve ősi finnugor korból származtatható, mely azonos tőről fakad a mell szóval. A ’mell’ jelentésből feltehetőleg már az ősmagyarban kialakult a ’hegyoldal’ jelentéstartalom. A mál régi jelentése mára kiszorult a hétköznapi nyelvhasználatból, a szót a legtöbb helyen csak a tulajdonnevek, helynevek őrizték meg az utókor számára.
Aszó, amit a folyó már nem szel ketté
A térképet böngészve több olyan hazai településnévre is bukkanhatunk, amelyben szerepel az ’aszó’ szó, például Váraszó, Hosszúaszó, Aszófő, Aszód, Megyaszó, Kajászó. A szó érdekessége, legalábbis a TESz. szerint, hogy legkorábbi előfordulását a Tihanyi Alapítólevélben (1055) találjuk: „nogu azah fehe rea” (= a Nagyaszó fejére).
A TESz. az aszó jelentését ’kiszáradt folyómeder’-ként határozza meg.
Az Etimológiai szótárban (ETSz.) ’száraz völgy’ jelentés szerepel, míg A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz.) a ’vízmosta száraz völgy, horhos’ jelentést közli. Úgy tűnik, az aszó szavunk jelentésében a szakirodalom véleménye nagyrészt megegyezik.
A felújított kövesdi templomrom felülnézetből Aszófő határában
Nem úgy az eredetével kapcsolatban, ahol azért már vannak nézetkülönbségek. Míg a TESz. szerint az aszó földrajzi köznév kialakulására az aszik ige csak hatott, addig az ETSz. ebből az igéből eredezteti. Ezt azzal magyarázza, hogy az aszik jelentése szárad, mint ahogyan a folyómeder is kiszárad, kiaszik, és ennek következtében jön létre az aszó. A ’völgy, kiszáradt folyómeder’ jelentésű aszó ma már szinte egyáltalán nem található meg a mindennapi nyelvhasználatban, ellenben a szót számos településnevünk őrzi.
Dobogó, ahol dobog a föld?
Évekkel ezelőtt a Keleti-Mecsekben Óbánya és Kisújbánya környékén járva jutottam el Dobogóra, amely – mint utólag megtudtam – 594 méteres magasságával Tolna vármegye legmagasabb pontja címmel is büszkélkedhet. A beerdősült hegycsúcs a fák takarása miatt extra kilátással a környékre ugyan nem ajándékozott meg, azon azonban elgondolkoztatott, hogy úgy látszik, nem csak a Visegrádi-hegységnek van „Dobogója”.
Kopjafa a Dobogón
Mert a dobogó, mint megtudtam, a Magyar tájszótár (MTSz.) szerint ’emelkedett, dombosabb hely a sík földön’, illetve a Földrajzi tájszótár (FTSz.) annyit tesz még hozzá, hogy ’hegygerinc, hegyhát tetejének ellapuló, pihenőszerű részeként' is ismeretes a jelentése.
A Kiss Lajos-féle Földrajzi nevek etimológiai szótára úgy tekint rá, mint a hangutánzó eredetű „dobog” ige származékára, amelynek szemléletbeli alapját abban látja, hogy dombos helyre való feljutáskor ember, állat, szekér viszonylag jobban dobog, mint sík területen. Ezt figyelembe véve a Visegrádi-hegység legmagasabb pontjának, a Dobogó-kőnek a megnevezése egy olyan ellaposodó, kiszélesedő hegygerincre, azaz dobogóra utal, amely köves, sziklás. A néphagyomány fals módon a megdöngetett szikla zúgásával, dobogásával hozza kapcsolatba. De akár dübög, vagy éppen nem döng a szikla, az biztos, hogy Dobogó-kő panorámás kilátóteraszáról a Visegrádi-hegység és a Dunakanyar csodás látképe tárul elénk.
Forrás:
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára
Etimológiai szótár
A magyar nyelv értelmező szótára
Magyar tájszótár
Földrajzi tájszótár
Földrajzi nevek etimológiai szótára
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/RZG626BUTA7E.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
