Miről mesélnek a Gellért-hegy mandulafái?

A tavasz kezdetének egyik legszebb jele a fővárosban, amikor virágba borulnak a Gellért-hegy mandulafái. De vajon mióta állnak itt ezek a fák, és ki ültette őket?

Szöveg és fotó:
2025. március 20.

A tavasz kezdetének egyik legszebb jele a fővárosban, amikor virágba borulnak a Gellért-hegy mandulafái. De vajon mióta állnak itt ezek a fák, és ki ültette őket?

Márciusban a közösségi oldalakon rendre feltűnik a Gellért-hegy déli peremén álló, rózsaszínbe borult mandulafa, háttérben a Szabadság híddal, a Dunával és a pesti látképpel. Ilyenkor nem könnyű olyan képet készíteni, amin csak a fa látszik, emberek nélkül, mert aki idejön, érthetően, szeretné ezt a gyönyörű látványt megörökíteni.

A mandulához a szőlőn át vezet az út

A híres mandulafa nincs egyedül, a hegy déli oldalán jó pár társa virágzik ebben az időszakban, távolról olyanok, mintha földre ejtett vattacukrok lennének a még kopár, tavaszra készülődő tájban. Vajon ki és mikor ültethette ezeket a fákat?

A mandula őshazája Nyugat-, Közép-és Dél-Ázsiában van. Hozzánk olasz közvetítéssel került, Kárpát-medencei megjelenéséről már régről vannak adatok.

Már az Árpád-korban ültették szerzetesek, később a főúri kertekben is kedvelt fa lett.

Gellért-hegy déli sziklás lejtőinek természetes növényzetét a sziklagyepek jelentették, de már századokkal ezelőtt rájöttek az itt élők, hogy a hegy napsütötte, déli lejtői kiváló feltételeket biztosítanak a szőlőnek.

Valamikor a Sas-hegy, az Óbuda környéki hegyek és a Gellért-hegy szőlőiből készült budai vörösbor Európa-szerte ismert volt. A 15. századra Buda közvetlen közeléből a szőlőművelés teljesen kiszorította az erdőket. A budaiak pedig kedvelték a bort, sokszor víz helyett is azt itták, mert könnyebben hozzáférhető volt, csak le kellett menni érte a pincében, míg a vízhez jobbára csak a vízárustól jutottak.

A filoxéra véget vetett a budai szőlőtermesztésnek

A törökök után a szőlő- és bortermelés újraindításában a német ajkú lakosság mellett a 17. század végén itt letelepedett szerbek játszottak nagy szerepet. A 19. század elejére a budai polgárok nagy részének a bortermelés jelentette a legfőbb jövedelemforrást. A kadarkából és a csókaszőlőből készült a híres budai óvörös, amely külföldön is népszerű lett.

Aztán a 19. század végén jött a filoxérajárvány, és rövid idő alatt kiirtotta a Budai-borvidék szőlőit.

Az amerikai gyökértetű pusztítása után a szőlőket már nem telepítették újra, helyüket fokozatosan elnyelte a terjeszkedő város.

Egykor a Gellért-hegyet is szőlők borították, de ma már csak egy Szent Vincét, a szőlősgazdák és a vincellérek védőszentjét ábrázoló szobor és az utcanevek, például Villányi, Somlói, Szüret, Vincellér, illetve a hegy oldalában, a Budai Arborétumban ma is álló, a 19. század végén alapított Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet épülete utalnak erre.

De ki ültette a mandulákat?

A mandulák megjelenésével kapcsolatban több elmélet is van. Rapaics Rajmund, a neves kerttörténész szerint a Gellért-hegy idős mandulafái a szőlő utáni időszakból valók.

A hegy elvadult déli oldalán 1884-ben Kerkápoly Károly jogász, korábbi pénzügyminiszter vásárolt meg egy nagyobb birtokot. A politikus – aki a szőlő nagy barátja is volt, egyik alapítója volt a Magyar Bortermelők Szövetkezetének – először szőlő telepítésével próbálkozott, de nem járt sikerrel, ezért barackra váltott. A baracknak pedig jó oltóalanya a mandula, ami igen szívós növény. Elképzelhető, hogy az idős mandulafák ebből a telepítésből maradtak fenn.

Ahogy azt a FŐKERT oldalán olvashatjuk, a mandulafákkal kapcsolatban más elképzelések is vannak. Van, aki szerint a fák még a török világból maradtak ránk, de az is lehet, hogy a 20. század eleji parkosítás során kerültek mai helyükre. Akárhogy is történt, ebben az időszakban gyönyörűek, érdemes egy sétát tenni és megcsodálni őket.

Forrás: Viczián Zsófia: Budapesti fák, a Főkert oldala

Cikkajánló

Tákos mesébe illő kis fatemploma, amit megéri felfedezni

2025.07.24.

Alig nagyobb, mint egy régi parasztház, mégis ahogy belépünk, elámulunk. Hófehér falak, döngölt földpadló, díszes fakazettás mennyezet, festett berendezés és sok-sok, színes növényi ornamentika együtt varázsolják meseszerűvé Tákos apró fazsindelyfedésű templomát, amely több mint 250 éve dacol az idővel.

Jártál már a mosolygó szentek templomában?

2025.07.18.

A Csaronda-patak árteréből kiemelkedő kis dombon áll hazánk egyik legkülönlegesebb középkori eredetű falusi temploma. Kívülről is mutatós a fehér falú csarodai istenháza, amelynek faerkélyes, karcsú tornya tűhegyesen tör az égnek. Ám ha belépünk, az ott látottak garantáltan mosolyt csalnak az arcunkra, oly békés és kedves a templombelső hangulata.

Remetebarlangok nyomában

2025.07.13.

A hazai remetebarlangok különleges látnivalói az országnak. Nemcsak, hogy gyönyörű környezetben találhatjuk ezeket a titokzatos barlangokat, de többségük pazar panorámával is megajándékozza az odalátogatókat. Összeállításunkban négy hazai remetelakot ajánlunk.

A híd, ami nem köt össze semmit

2025.07.08.

A Városliget szélén áll egy kis híd, aminek látszólag semmi szerepe nincs, nem vezet sehová, és nem köt össze semmit. Mármint térben. Időben nagyon is, hisz a hídon át egészen a 19. század végéig elsétálhatunk.

A strandon túl – Balatonalmádi rejtett kincsei

2025.06.30.

Egy Balaton-parti nyaralás elsősorban a strandolásról szól, de számos nyaralóhely különleges látnivalókkal is bír. Balatonalmádiban például gyönyörű, régi villák és érdekes történetű templomok mellett a város belterületén még egy kilátót is találunk.

Továbbiak