Túraajánlat

Nyáreleji túra a megújult Jági tanösvényen

Pár éve jártam először a Pilisszentiván melletti tanösvényen. Azóta többször is megfordultam már itt, de mindig találok érdekességeket, pláne most, hogy az útvonal nemrégiben számos újítással, például egy remek kilátóponttal gazdagodott.

Szöveg és fotó:
2021. június 17.

Pár éve jártam először a Pilisszentiván melletti tanösvényen. Azóta többször is megfordultam már itt, de mindig találok érdekességeket, pláne most, hogy az útvonal nemrégiben számos újítással, például egy remek kilátóponttal gazdagodott.

Délután volt már, amikor elindultunk Pilisszentivánra, így – még zárás előtt nem sokkal– először a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Pilisi Len Látogatóközpontját néztük meg, amelyről nemrégiben itt is meséltünk. Késő délután volt már, mikor nekiindultunk a tanösvénynek, gondoltam, kicsit megpörgetjük az elejét, hogy időben hazaérjünk, de ez a tervem már a második állomásnál, a Jági-tónál dugába dőlt, és nemcsak ovis kisfiam miatt.

Ebihalak és békák

Az a helyzet ugyanis, hogy a tóban úszkáló ebihalak és a parton ugráló miniatűr békák engem legalább annyira lekötöttek. Merthogy, és ilyet mostanában nem sűrűn láttam, itt és most az ebihalak békává válásának minden stádiuma tanulmányozható. A farkos ebihalaktól kezdve, az "egy pár láb farokkal" és a "két pár láb farokkal" - variációkon át a kifejlett békákig minden látható. Csak ültem és figyeltem őket, és közben úgy éreztem, teljesen zen-állapotba kerültem. A békák is egészen parányiak még, teljesen békaformájúak már, de közben épp akkorák csak, mint a vízbe hullott akácvirágok szirma. Nagyon oda is kellett figyelni a parton, hová lépünk, mert ott ugrabugráltak mindenfelé. A tóban egyébként többségében most kis barna varangyok és ebihalak vannak, de kis erdei békák is akadnak köztük.

A Jági-tó szomszédos Vadász-rétről kapta a nevét, amit a svábok Jager Wiese-nek hívnak, ennek becézése a Jági.

A tavat az 1930-as-40-es években alakították ki. Eredetileg három tómedence volt itt, melyeket hajdanán források tápláltak. Próbálkoztak itt pisztrángtenyésztéssel is, a környező hegyekben folyó barnakőszén-bányászat azonban leapasztotta a vizet, és ma már csak a csapadékvízből érkezik utánpótlás.

A Jági tanösvényen tett túrához érdemes a látogatóközpontban beszerezni a Cincér füzetek sorozatban megjelent és nemrégiben szintén megújult tanösvény kísérő füzetet, amelyben az állomások rövid leírása mellett játékos feladatokat, illetve kis határozókat is találunk, például a tó apró, gerinctelen élőlényeiről.

Pazar panoráma

Az út innen erdőben visz jó darabig, elég hosszan akácosban, a környéken a feketefenyő mellett ez a leggyakoribb idegenhonos, telepített fafaj. A Szénás-hegycsoport értékes növényzetének védelme érdekében folyamatosan folynak a területen a természetvédelmi célú beavatkozások, amelyek során az idegenhonos fafajokat fokozatosan őshonos fákkal cserélik le.

A 3. állomás után egy hangulatos pallósoron kelünk át, majd célba vesszük az új helyre került 4. állomást, ahonnan gyönyörű kilátásban lehet részünk. Szemben, a Csúcs-hegytől a Kis-Szénásig sorakoznak a magaslatok.

Köztük ott látható a Szénások szentélye, a fokozottan védett és kizárólag szakvezetéssel látogatható Iváni-hegy és a Borbás-gerinc, ahol sok értékes növényfaj mellett a hazai flóra emblematikus faja, a pilisi len is él.

Jól látszik innen a jellegzetes formájú Ördög-torony is, amelynek környezete az idők során lepusztult, a torony keményebb anyaga azonban ellenállt a külső erőknek, és ma a régi idők tanújaként emelkedik ki környezetéből. Ezen a helyen régen hévíz tört a felszínre, ahol most a torony áll, ott volt a forrás kürtője, a feltörő hévízből kiváló kova pedig átitatta a környezetét, amitől az keményebb és ellenállóbb lett, ezért maradhatott fenn.

Hosszan el lehet itt üldögélni, mert nemcsak, hogy szép a kilátás, de körülöttünk a rét is csupa szín most. Ökörfarkkórók és virágzó varjúhájak sárgájával a kakukkfüvek rózsaszínje és bükkönyök lilája keveredik.

Utazás a múltba

A Hársas-erdőben, ahol a fő erdőalkotó a kislevelű hárs, választ kaphatunk arra, miért éppen egy hárslevél lett a tanösvény jelképe, amelynek jelzéseit végigkövetjük az út során. Ebben az erdőrészletben egyébként jelentős átalakulások zajlanak természetvédelmi szempontból, ugyanis az egykorú erdőben áttértek az örökerdő gazdálkodásra, vagyis itt nem termelik le egyszerre nagy területen az erdőt, csak kisebb lékeket vágnak, ahol aztán lehetőséget kapnak a magoncok arra, hogy nagy fává váljanak. A holtfák is maradnak az erdőben, hisz az erdei életközösségek fontos mikroélőhelyeinek számítanak.

A Hársas-forrás ma már nem aktív, de a hely még mindig nagyon hangulatos, új interaktív tanösvénytáblák is készültek, például a gombákról, az avarlakó állatokról és az erdei vadak nyomairól.

Ezt követően egy új állomáshelyre tehetünk egy kis kitérőt, egy régészeti feltáráshoz, aminek már a felfedezése is izgalmas, hisz nem pont azt találták itt, amit kerestek. Néhány évvel ezelőtt Marlok Tamás, helyi régész az 1600-as évekbeli Szentiván nyomait kereste itt, a Hársas-erdőben. Legnagyobb meglepetésére azonban nem azt, hanem egy 2000 éves kelta falu maradványait találta meg. A mezőgazdasági jellegű település fénykorát a Kr.e. I. és a Kr.u. II. század között élhette, amikor a kelta eraviszkusz törzs élt errefelé.

Képkő a hársak között

A következő állomás is a múltba visz bennünket, bár nem olyan messzire. Az ököritató egy hajdani gémeskút maradványa, ahol a falu teheneit itatták a legelőre menvén és vissza. Pilisszentivánon az 1960-as évekig élt az a gyakorlat, hogy a házaknál tartott teheneket egy gulyás hajtotta ki a határba, majd este vissza. Én egy alföldi faluból származom, ahol még a nyolcvanas években is működött ez a "rendszer", és gyerekként mindig figyeltük az utcánkba hazatérő teheneket, amelyek maguktól tudták, mikor érnek haza, majd lassú léptekkel beballagtak a megfelelő nagykapun.

A 9. állomás az egyik kedvenc helyem a tanösvényen, ahol két nagy hársfa között egy képkő áll.

A képkövek a sváb településekre jellemző, kőből faragott, szentképet tartalmazó oszlopok, amelyek imahelyként és emlékoszlopként is szolgáltak.

Az itt látható képkövet a Ballabán család állíttatta 1910-ben, imahely volt a környéken dolgozó földművesek és az itt áthaladó utazók számára.

Mielőtt visszaérnénk a kiindulópontra, a 10. állomáson még megtudjuk, hogy egykor itt legelő volt, ma már azonban sűrű cserjés borított mindent. Az ösvény utolsó szakaszán szinte végig fejünk fölé boruló hangulatos lombalagútban haladunk, mellettünk lassan elvirágzó bodzabokrok, vadrózsák és galagonyák áthatolhatatlan rengetege.

A 3,5 km hosszú tanösvényt két és fél óra alatt jártuk be, de ebben benne van a tónál töltött félórás nézelődés, és egy négylépéses geoláda felkutatása is. Szóval a Jági tanösvény egy változatos, szép és érdekes útvonal, a terep könnyű, így kiváló túra kisgyerekes családok számára is. Nagyon ajánlom a túrakísérő füzet beszerzését, amit nemcsak a kirándulás közben nézegethetünk, de később otthon is, mert jó kis feladatok vannak benne.

További információ a Jági tanösvényről és a Pilis Len Látogatóközpontról: ITT

Cikkajánló