História

Pannonhalmi főapátság – Az ezeréves világörökség

Már akkor elfogja az embert valamiféle ünnepélyes tisztelet, amikor először pillantja meg a látóhatáron a város fölé magasodó bencés monostort. Alaposan feltérképeztük a világörökségi épületegyüttest és a környékét.

Szöveg:
Fotó:
Gulyás Attila
2021. május 10.

Már akkor elfogja az embert valamiféle ünnepélyes tisztelet, amikor először pillantja meg a látóhatáron a város fölé magasodó bencés monostort. Alaposan feltérképeztük a világörökségi épületegyüttest és a környékét.

Először az apátság klasszikus turistaútvonalát, azaz a bazilika-kerengő-könyvtár háromszöget fedeztük fel. A látogatók ezt általában audio guide segítségével tehetik meg, de minket most a nemrégiben kifejlesztett applikáció, a PHApp kalauzolt végig a látnivalókon. A mobilos program lényegében ugyanazt tudja, de pluszban infót ad a nyitvatartásokról, és 3D-s bejárásra is van lehetőség, ami persze inkább akkor érdekes, ha nem a helyszínen, hanem mondjuk otthon, a fotelben ülve nézegetjük a 360°-os képeket.

Bár az osztálykirándulások kedvelt célpontja, a saját tapasztalatom és mások beszámolói is inkább abban erősítenek meg, hogy az apátsági sétát felnőtt fejjel már sokkal jobban tudjuk értékelni, így aki hozzám hasonlóan csak valamikor „ezer éve” járt Pannonhalmán, annak mindenképpen ajánlanám, hogy ismételje meg a látogatást.

Már csak azért is, mert az utóbbi években változott itt egy s más. A látogatók egy új bejáraton keresztül – lifttel vagy lépcsőn – érkeznek a 282 méteres tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő épületegyüttesbe (a Szent Márton-hegyen), ahonnan először a bástyáról nézhetnek le a 4000 lakosú településre. A jó kis kilátóhelyről lehet látni a Bakonyt, a Pannonhalmi-dombságot, Győrt és tiszta időben még az Alacsony-Tátra vonulatait is.

A város és a monostor nem mindig viselte a jelenlegi nevét, az apátságot eredetileg a „Monasterium Sancti Martini in Monte supra Pannoniam”, azaz a „Szent Mártonnak a Pannónia hegyén lévő monostora” címmel illették, így talán nem is bánjuk, hogy ez a hangzatos, ám igencsak hosszú megjelölés a nyelvújítással lerövidült, a település pedig 1965-ben szintén átvette a Pannonhalma nevet.

A bencés apátság történetéről elsősorban azt érdemes tudni, hogy rendkívül hosszú időre nyúlik vissza,

az első szerzetesek ugyanis a 990-es évek közepén jöttek ide Rómából, majd Géza fejedelem 996-ban jelölte ki itt számukra a területet, ahol felépíthették az ország első monostorát.

A középkori királyok rendszeresen megfordultak itt, Szent István a szerzetesekkel imádkozott, Szent László törvényeket hozott a falai között, Könyves Kálmán pedig itt fogadta az első keresztes hadjárat követeit.

Amikor 1786-ban II. József feloszlatta a magyarországi szerzetesrendeket, a bencések sem úszták meg. A közösséget csak 1802-ben I. Ferenc király állította vissza, azzal a kikötéssel, hogy a szerzetesek fektessenek nagy hangsúlyt az oktatásra. Ez napjainkban is a közösség egyik fontos vállalása, nem véletlenül része az épületegyüttesnek a gimnázium, ahol 340 diák tanul. Az apátságban emellett még rengeteg mindennel foglalkoznak: a jól ismert gyógynövénytermesztésen túl szociális otthont működtetnek, saját könyvkiadójuk és kulturális, teológiai folyóiratuk van, 15 plébánia tartozik hozzájuk, rendszeresen tartanak kurzusokat és lelkigyakorlatokat, van pincészetük, éttermük, cukrászdájuk és vendégházuk is. Ahogy Szent Benedek írta a 6. században a Regulában, amely a bencés szerzetesek szabályrendszerét tartalmazza: a közös imádság mellett fontos a munka, valamint az, hogy a közösség önfenntartó legyen.

„Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül”

A templomba két bronzajtón lehet bejutni, mindkettő az apátság fennállásának 1000. évfordulójára készült. A toronytól jobbra találjuk azt a bejáratot – Veres Kálmán szobrászmester alkotását – amelynél, mielőtt bemegyünk, mindenképpen érdemes elidőzni kicsit. Az „éden kapuján” hemzsegnek az állatok, és mindegyiknek megvan a maga jelentése. Alul a kétéltűek és hüllők a poklot szimbolizálják, felettük az emberek rossz tulajdonságait testesítik meg a formák, például a nyúl a gyávaságot, még feljebb következnek a pozitív jellemvonások, többek között a sas mint a bátorság jelképe, legfelül pedig a páva, amely az üdvösséget jelenti, a 12 apostol után 12 tollal. A küszöbön latinul ez áll: „Én vagyok a kapu, aki rajtam keresztül megy be, üdvözül.” Be is léptünk tehát a magát kedvesen megszemélyesítő, szívélyes ajtón, hogy a templom felé vegyük az irányt.

A Szent Márton-bazilika a maga egyszerűségében gyönyörű. A mai formáját, amely késő román, illetve kora gótikus elemeket hordoz, a 13. század elején kapta. Érdekessége többek között, hogy a középkor hierarchikus megközelítésmódjának megfelelően három szintje van, az alsó a híveké, a középső a zsolozsma helyszíne, a legfelső pedig a szentély. Ahogy a mobilos audio guide nagyon érzékletesen elmagyarázza, egykor a templomteret egészen más elképzeléseknek megfelelően alakították ki, mint amit a mai ember gondolna.

A középkorban a szent helyen kapcsolatot akartak teremteni a föld és az ég között, ez pedig abban is megnyilvánult, hogy a kelet–nyugati tengelyt úgy építették meg, hogy a kelő nap fénye az adott védőszent ünnepén világítsa meg a legszebben a templombelsőt.

November 11-e még messze van, ezért ezt nem tudtuk ellenőrizni, az épület hangulata azonban így is kivételes – egészen sokáig elidőztünk itt.

A templom egyébként túlélte a tatárokat, a török hódoltság alatt viszont a teljes berendezése megsemmisült. A 19. században felújították, a legutóbbi átalakítás pedig 2012-ben fejeződött be John Pawson angol építész tervei alapján. A legjelentősebb elemei a torony alatt lévő keresztelőkút, az oltár a középső szinten és a körablak. Mindegyik építőanyaga ónix, amely a Bibliában a „Paradicsom köve”. Szent Márton csontereklyéjét az altemplomban őrzik Habsburg Ottó szívurnájával együtt, de megtekinthető még a templomban az ülőfülke, amely a legenda szerint Szent István széke, ám valószínűleg inkább apáti trónus lehetett.

A templomot és a kerengőt a porta speciosa, azaz a „díszes kapu” köti össze, amely rendkívül látványos, de sajnos most nem tudtuk alaposan szemügyre venni, mert éppen tévések forgattak mellette. Mindenesetre meghallgattam az idevonatkozó részt: a kapu egyidős a templommal, oszlopai vörös márványból, a lábazatok szürke márványból, az oszlopfő mészkőből készült, és valószínűleg ugyanazok a mesterek faragták, akik a reimsi katedrálison dolgoztak. Felül a Szent Márton-ábrázoláson azt láthatjuk, ahogy a püspök római katonaként megosztja a köpenyét egy koldussal.

A késő gótikus stílusú kerengőben kerengünk egy kicsit: felfedezzük a Szent István-kápolnát, kilesünk a szép belső udvarra, szemügyre vesszük a faragott arcokat és ornamentikákat. A középkorban erről a folyosóról nyílt minden terem, a konyha, a refektórium (ebédlő), a melegedő, a dormitórium (hálóterem), a káptalanterem és a szkriptórium (íróműhely) is.

Pallasz Athéné figyelő tekintete alatt

Szent Benedek Regulája azt is szigorúan meghatározta, mennyit kell a szerzeteseknek olvasni. Nem csoda, hogy a könyvtáruk egyre gyarapodott: míg 1090-ben 80 kódexet őriztek itt (ami akkor rengetegnek számított), ma közel 400 ezer kötetből áll a gyűjtemény. A világ legnagyobb szerzetesi gyűjteményét két alkalommal is súlyos kár érte, egyszer a török időkben, amikor minden elveszett, másodszor pedig a rend feloszlatásakor, amelyet követően a 4000-ből csak 757 könyv került vissza eredeti helyére.

A mai könyvtárépületet – amely túlzás nélkül lélegzetelállító – a 19. században emelték: egy hosszúkás és egy ovális csarnokból áll. Előbbi mennyezetén Pallasz Athéné, a tudományok istennője figyeli a betérőket, a falakon sorakozó görög és római költőkkel, filozófusokkal, tudósokkal, illetve a magyar történelem és kultúra kiemelkedő alakjaival karöltve.

A könyvek háromnegyede muzeális értékű. 14 kódexet, 240 ősnyomtatványt, több ezer antikvát őriznek. A legrégebbi kötet egy 13. századi, kézzel írt, latin Biblia. Mindezek mellett az apátságnak 2500 középkori oklevele is van. Megtekinthetjük itt a pannonhalmi kiváltságlevél és a tihanyi alapítólevél hiteles másolatát. Előbbi 1001-ből származik, utóbbi pedig 1055-ből, és biztosan mindenkinek rémlik, hogy az első írásos magyar nyelvemlékként tartjuk számon, még akkor is, ha javarészt latin, és csak be-beékelődik a szövegbe egy-egy magyar szó, helységnév. A leghosszabb magyar nyelvű része a „feheruuaru rea meneh hodu utu rea”, ami annyit tesz, a „Fehérvárra menő hadi útra”, bár erre ma már nehéz lenne magunktól rájönni.

Pannonhalma nem egynapos program

A főapátság azonban nem csak a műemléki épületegyüttesről szól. A főbejáraton kilépve rögtön szemben találjuk a 22 hektáros arborétum bejáratát, ahová bárki szabadon beléphet, persze csak nyitvatartási időben. Angolkert jellegét 1840-ben nyerte el, és mostanra több száz fa- és cserjefaj növekszik itt, meg persze rengeteg énekesmadár – szám szerint 150 faj – lakhelye.

2004-től működik újra és látogatható az apátsági pincészet, amely az ezeréves szőlő- és borművelő hagyományt viszi tovább. Lehet jelentkezni borászati vezetésre, amikor sor kerül a prés- és a borház meglátogatására, és természetesen van kóstolás is. Az apátság rendezvények szervezésében is elöl jár, ezek közül emelkedik ki a Pannonhalmi Levendulanapok programsorozata, ami június végén, július elején szokott lenni, és egyelőre idei időpontot még nem hirdettek ki.

Ittjártunkkor nem tudtuk kihagyni a tavaly átadott lombkoronasétányt, amely mindössze 500 méterre fekszik az apátság épületegyüttesétől. A Boldog Mór-kilátó alatti tanösvény nem túl hosszú, csupán 80 méter, az alakja viszont egészen érdekes, mert – felülről nézve - egy stilizált halra hasonlít. A várost és a Pannonhalmi-dombságot vehetjük szemügyre innen, az információs táblákról pedig a helyi látványosságokról tudhatunk meg többet.

Az aktuális nyitvatartásról, a vezetésekről és a belépődíjakról a bences.hu oldalon találsz információt.

Cikkajánló