Sziklába vájt szentély a Bükk szélén

Hogy lehet az, hogy még nem mutattuk be a Turista Magazinban ezt a különleges kápolnát? – tettem fel magamnak a kérdést, amikor ráleltem a miskolctapolcai sziklakápolnára. Hiszen annyiszor jártunk már a Bükkben, meg persze Miskolcon, és megannyi felfedeznivalót mutattunk már be nektek, legutóbb például a kápolnához közeli, nemrég megújult miskolctapolcai ősparkot.

Ráadásul Miskolctapolca méltán híres fürdőéletének köszönhetően rengeteg a turista a környéken, mégis, ez a sziklába vájt kincs csendesen megbújva rejtőzik a Brassói utcában.

Pedig lenne mire büszkének lennie, ha meg tudna szólalni, ugyanis Magyarországon csupán két sziklában létrehozott szentély van. Az egyik Budapesten, a Gellért-hegyi Magyarok Nagyasszonya sziklatemplom, a másik pedig itt, Miskolctapolcán, a Jézus Szíve sziklakápolna. Csak épp az elsőt szinte mindenki ismeri, hiszen rendesen szem előtt van, míg a miskolctapolcai szerényen végzi dolgát, a környék hívőinek nagy örömére, a vasárnapi misén ugyanis padjai mindig tele vannak.

Viszontagságos múlt

Ha csak végigsétálunk a kápolna utcájában, talán el is mennénk mellette, csupán a nagy, üresnek tűnő telek puritán fakerítése tűnhet fel székelykapujával. Ráadásul a telek közepén, a domboldalba felhúzott homlokzatot négy, termetes fenyőfa védelmezi, így egy kissé ki is takarják a gyanútlanul sétálgatók szeme elől.

A székelykapu 1995 óta fogadja az ide látogatókat, amit Szabó Pius erdélyi származású tábori esperes tiszteletére készítettek. Neki köszönhető ugyanis ennek a különleges kápolnának a léte. A történet szerint Tapolcán egészen az 1500-as évekig állt a bencések kolostora, amelynek azonban két dologgal is meg kellett küzdenie. Először is az extrém környezeti tényezőkkel, hiszen forrásoktól gazdag területen állt, és a 14. században nagyon megemelkedett a talajvízszint.

A szerzetesek nem álltak át az akkor uralkodó I. János király mellé, és ez lett a vesztük, ugyanis Bebek Imre és Ferenc viszont igen, akik embereikkel megtámadták a monostort. A szerzetesek egy részét megölték, a többieket fogságba vetették, az épületet pedig kifosztották, majd felgyújtották. A kolostorból megmaradt kövek nagy részét elhordták a környék lakói, és csak az alap maradt meg valamennyire, amit még ma is láthatunk a barlangfürdő mellett.

Az isteni terv

Ezután a szerzetesek már nem tértek vissza, és Tapolcának egészen a 20. századig nem volt miséző helye. Ekkor jött a képbe Szabó Pius esperes, aki rendszeresen járt ide, valószínű, hogy őt is a század elején fellendülő fürdőélet vonzotta. Látogatásaikor a Pataky család vendégszeretetét élvezte, akikkel sokat beszélgettek arról, hogy milyen szomorú, hogy annyi az ellentét a magyarok között, és hogy még mindig nincs istentiszteleti hely ezen a vidéken. Utóbbira hozott megoldást Pataky Rudolf felajánlása. Ugyanis tulajdonában volt egy Verebes-tanya nevű hely, amely nagyon megtetszett az esperesnek, megihlette az a két kis tufába vájt barlang, amelyek már ekkor itt voltak és juhakolnak használták őket.

Rudolf neki ajándékozta a területet, és a kápolna ötlete elkezdett formát ölteni. A tervek elkészítésével Menner Lászlót, egy frissen végzett miskolci építészmérnököt bízták meg.

Az üreg eredetileg csupán 6x8 méter volt, és a magassága sem érte el a két métert, ezért meg kellett nagyobbítani. A padlót kimélyítették és az addig sík mennyezetet Menner áttervezte csúcsívesre. A sziklakápolna neogótikus stílusban készült, 1935-ben kezdték el építeni, majd 1936-ban fel is szentelték.

De ekkor még mindig nem készült el a mű, ugyanis Szabó Pius terve az volt, hogy egy rendház is épüljön itt, és szerzetesek lakhelyeként szolgáljon. Mivel a ferences rendhez tartozott, a 25 méter hosszú főhajó köré egy kerengő folyosót is vájtak 1940-ben, valamint temetkezési célból további üregeket alakítottak ki, amely az elhunyt szerzetesek nyughelye lett volna, de magának Pataky Rudolfnak és a Menner családnak is szánt ide kriptát.

A cél az volt, hogy a különleges kápolna minden helyi és itt üdülő lelki igényeit kiszolgálja, sőt, Szabó Pius a zarándokokra is gondolt, valódi kis búcsújáróhelyet képzelt ide, erre utal a bejárat főfalán kialakított szószék is.

A második világháború keresztbe húzta a szép terveket, a kápolna megsérült, és mivel a háború végén a határok is átrendeződtek, megszűnt a kapcsolat a kápolna és a tulajdonosa között, amely a kolozsvári Ferences Rendtartomány volt. A sziklakápolna sokáig gazdátlanul állt, igaz, bárki betérhetett, és külön érdekesség, hogy szinte nem tűnt el belőle semmi. Minden szobor és gyertyatartó a helyén maradt, egyedül a padok semmisültek meg.

Meghalt az Isten

1968-ban jött a fordulat, amikor valaki kiírta a kápolnára, egy papírra, hogy „Meghalt az Isten”. Azt nem tudni, milyen indíttatásból, de igaz lehet a mondás, hogy akinek halálhírét költik, az sokáig fog élni. Persze Isten kapcsán ez sokszorosan szimbolikus, de ez kellett ahhoz, hogy újraéledjen a lelki élet Miskolctapolcán.

A korabeli graffiti híre eljutott a hejőcsabai plébánoshoz, Lászlófalvy Gusztávhoz, és igencsak megdöbbentette az idős atyát. Nem hagyhatta, hogy eluralkodjon ez az érzés az emberek szívében, így kihirdette, hogy a következő héttől vasárnaponként mise lesz a kápolnában. Előtte azonban ki kellett járnia, hogy a Hejőcsabai Egyházközség nevére írják, ami sikerült is, majd elintézte, hogy kicsit helyrepofozzák, és kialakítsák a sziklakápolnában az elektromos világítást. A hiányzó padok helyére lócákat készíttetett, így már minden adott volt ahhoz, hogy újra fellendüljön a hitélet a környéken.

A sziklakápolna új életre kel

Megindult az élet a kápolnában, ahol azóta is minden vasárnap tartanak misét. Jelenleg Sedon László plébános szolgál itt, immár 40 éve, aki szintén sokat tett e különleges szentélyért. Először 1971-ben járt a kápolnában káplánként, és akkor még kevesen jártak ide. Télen elég volt a szertartást abban a kis kápolnában megtartani, amely szintén az építéskor lett kialakítva a barlangban. Aztán egyre többen lettek, a gyülekezet kinőtte a könnyen fűthető kisebb helyiséget, és azóta télen is a főhajóban tartják a vasárnapi miséket.

Belépve a kapun egy egyszerű, de nagyon meghitt térbe lépünk, egyáltalán nem olyan, mintha barlangban lennénk. A csúcsíves kialakítás és a fények az szentély gyönyörű Jézus Szíve szobrához vezetik a tekintetet, amely Máriahegyi János budapesti szobrász munkája, csak úgy, mint a többi szobor a kápolnában.

A bejárattól jobbra egy mellékoltárt találunk, balra a kórusnak szánt helyet, az előcsarnokban pedig több szobornak vájtak ki kis fülkéket, vagy alakítottak ki helyeket.

Az oltár és a felolvasóállvány süttői márványból készült, amelyeket a süttői bánya mérnökei terveztek meg neogótikus stílusban.

A főhajóból az oltár mellől átsétálhatunk a kerengőbe, amelynek már valóban barlanghangulata van. A sziklakápolnát és járatait kézi erővel, csákánnyal faragták ki, amelynek nyomai jól megfigyelhetőek a falakon.

A főhajót megkerülő járatból több fülke is nyílik, amelyekben Szabó Pius gondolatát folytatva több kriptahelyet, illetve urnatemetésre is alkalmas helyet alakítottak ki. A kis belső kápolnát is megtaláljuk a kerengőben sétálva, és bár egy barlangban vagyunk, nagyon nyugodt és békés a hangulata. Sedon atya ideje alatt már többször végeztek kisebb-nagyobb renoválást s kápolnán, a lócák helyére a ma is látható szép padok kerültek, az 1995-ös nagy felújításkor pedig a már említett székelykapu is a helyére került.

Zarándokoknak és turistáknak is egy szép célpont lehet a miskolctapolcai sziklakápolna, mindenképp érdemes időt szánni rá, ha erre jártok. A kápolna jelenleg csak vasárnaponként, misenapokon látogatható szabadon, 8.45-től 10.45-ig, a szentmise pedig délelőtt 10 órakor kezdődik.

A hét többi napján zárva van, így érdemes csoportokat szervezve érkezni egy előre egyeztetett időpontban.

Időpontért Sedon László plébánost kell hívni, aki szívesen körbevezet mindenkit, és közben mesél a kápolna történetéről is. Elérhetősége: +36 70 367 4005