Tudástár

Vadállomány-gyérítés: előremutató intézkedés vagy szélmalomharc?

Ha mostanában erdei vadról hallunk, szinte biztosan valamilyen mezőgazdasági kárról vagy éppen - vaddisznó esetében - városi felbukkanásról van szó. Februárban egy vadgazdálkodási jogszabálytervezetet hoztak nyilvánosságra, amely pont a túlszaporodott vadállomány ritkítását tűzte ki célul, és a média a legtöbbször azt a kommentárt fűzte hozzá: végre rend lesz a vadállományban. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű.

Szerző:
TM
Fotó:
Fotó: pixabay.com
Tóth Judit
2018. április 3.

Ha mostanában erdei vadról hallunk, szinte biztosan valamilyen mezőgazdasági kárról vagy éppen - vaddisznó esetében - városi felbukkanásról van szó. Februárban egy vadgazdálkodási jogszabálytervezetet hoztak nyilvánosságra, amely pont a túlszaporodott vadállomány ritkítását tűzte ki célul, és a média a legtöbbször azt a kommentárt fűzte hozzá: végre rend lesz a vadállományban. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű.

 

Ahhoz, hogy egy kicsit mögé tudjunk nézni, nagy vonalakban meg kell ismerkednünk az egyébként rendkívül részletes, 160 oldalas tervezettel, amelyben tájegységekre bontva irányozzák elő a különböző vadfajokra vonatkozó intézkedéseket. Amellett, hogy a nem őshonos vad, pl. muflon, nyestkutya és mosómedve, csak azokon a területeken maradhatnának jelen, ahol nem fenyegetik a biológiai sokféleséget, szükség van a rókák, a borzok és az aranysakálok állományának gyérítésére is. A gím- és dámszarvasok számát szintén csökkentenék, a Tiszántúlon például egyik faj megtelepedése sem kívánatos, tehát itt meg kellene akadályozni a tartós állomány kialakulását.


A vaddisznók már a lakott területeken is problémát okoznak (ennek okairól és kivédéséről bővebben a Turista Magazin márciusi számában írtunk), így a következő tíz évben a számukat a felére kellene csökkenteni, egyes területeken pedig a populáció teljes felszámolását tervezik. Ami a mezei nyulakat és a foglyokat illeti, esetükben éppen, hogy a létszám megfogyatkozása a probléma, így a tervezet a törzsállomány védelmét és pihentetett területek kijelölését indítványozza. A dokumentum emellett számos természetvédelmi intézkedést is előír.

Mi az, hogy túlszaporodott?

A vadállomány csökkentése és a jelentős vadkár sem újdonság, sőt, ez utóbbi nemcsak nálunk, hanem a világ nagy részén problémát jelent. A magyar vadgazdálkodás történetében is többször voltak már vadlétszám-csökkentési kampányok, legutóbb a kétezres években. A legfőbb kérdés, hogy mi áll a dolog hátterében - mondja dr. Szemethy László, a Pécsi Tudományegyetem Élelmiszergazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézetének igazgatója.


„Azt gondolom, hogy a vadállomány, akár hasznosítható, tehát vadászható vadfajról van szó, akár védettről, a természeti örökség része. Azt szeretném, ha nem egyoldalúan, valamilyen kiragadott szempont szerint - ami jelen esetben a vadkár kérdése - kezelnénk ezeket a fajokat, hanem próbálnánk őket a helyükre tenni” - hangsúlyozza a szakember.

 

 

Felveti, hogy érdemes elgondolkodni azon, mit jelenthet egyáltalán az, hogy az állomány „túlszaporodott”, hiszen ökológiai szempontból nem maradhatna fenn egy populáció huzamosabb ideig úgy, hogy nincsenek meg hozzá a szükséges feltételek, például megfelelő élőhely és táplálék. Az, hogy „több vad van a kelleténél”, leginkább abban mutatkozik meg, hogy jelentős kárt, így bevételkiesést okoznak a mezőgazdálkodóknak - véli.

 

Ezzel szemben a Pro Silva Hungaria (PSH) - a természetes folyamatokra alapozott erdőgazdálkodást támogató erdészek magyarországi szervezete - szerint a nagyvadfajok esetében a vadsűrűség kulcskérdés. Ezek az állatok ugyanis növényevők, és egyáltalán nem mindegy, hogy táplálkozásuk során milyen mennyiségben és összetételben fogyasztják a növényeket.

 


A szervezet magyarázata szerint az egyensúlyban lévő erdő képes fenntartani és megújítani önmagát. Emberi beavatkozással az erdő összetételét a különböző célok érdekében meg tudjuk változtatni: így lehet például minőségi faanyagot termelni, kirándulásra alkalmas parkerdőt létrehozni vagy létrehozni különböző objektumokat védelmező erdőt. Azonban, ha az erdei ökoszisztéma valamelyik eleme a többi rovására túlszaporodik, az erdő már nincs egyensúlyban, és az egyensúlyvesztés mértékétől függő károk keletkeznek.

 

Magas vadsűrűség esetén - fejti ki a PSH - az erdő természetes folyamatai nem működnek. Az idős fák lehulló magjait, illetve a kihajtott csemetéket a vad elfogyasztja (ezáltal eltünteti), vagy megrágja őket és ezzel megzavarja a normális fejlődésüket. A pénzügyi kár mellett ökológiai kárról is beszélhetünk, hiszen például a vaddisznó által feltúrt területeken az erdei fák magjai és facsemetéi mellett az értékes lágyszárú növények is gyérülnek vagy megsemmisülnek. Az erdő így folyamatosan szegényedik, legyengül, nem képes a megújulásra.

 


Ami a vadállomány számát illeti, azt valójában nem ismerhetjük pontosan. „Az állománybecslés egy nagyon nehéz kérdés. Ha szigorú akarok lenni, azt kell mondanom, hogy nincs olyan matematikai statisztikával alátámasztható módszer, amely megvalósítható a gyakorlatban, nem igényel eszméletlenül bonyolult és drága eszközrendszert, illetve sok-sok időt, és megfelelő megbízhatóságú és pontosságú eredményt fog adni” - mondja dr. Szemethy, aki szerint egyébként nincs is rá szükség, hogy pontosan tudjuk az állomány nagyságát, inkább az a lényeges, hogy az növekedett vagy csökkent, és hogy mennyivel.


Ha mégis ragaszkodunk a számokhoz, a nyilvánosságra hozott becsült adatok szerint a 60-as években a szarvas és a vaddisznó létszáma külön-külön nem sokkal haladta meg a tízezret, 1997-ben már mintegy 70 ezer gímszarvas és 60 ezer vaddisznó volt, napjainkban pedig mindkét vadfajból több mint százezer él hazánkban.

Mit keres a szarvas a kukoricatáblán?

Kutatások is alátámasztják, hogy az erdei táplálék elegendő, illetve jó minőségű - nem igaz, hogy egy mezőgazdasági terület jobb élőhely lenne. Akkor mégis mit keres ott a vad? Ha meg akarjuk válaszolni a kérdést, kicsit vissza kell mennünk az időben, egészen Trianonig, amikor Magyarország erdősültsége 11% volt. Aztán ugrunk egyet: ma már 20% fölött van, és 27%-ra próbáljuk feltornászni. Ezzel nincs is gond, de logikus, hogy ha nő az erdőterület, az erdei fajok létszáma is növekedni fog, egészen addig, amíg az a terület el tudja tartani őket.

 


Sokszor a rossz adottságú helyeken feladják a termesztést, és beerdősítik azt, melynek eredménye, hogy az erdők közel kerülnek a mezőgazdasági területekhez, és egy sajátos élőhelyegyüttes alakul ki. A nagytestű vadfajok pedig naponta nagyjából 2-3 kilométeres sugarú körön belül mozognak, így ha éppen úgy adódik, akár a kukoricásba is ki-kilátogatnak csemegézni. A megoldás dr. Szemethy szerint az lenne, ha például erdőtelepítésnél vagy mezőgazdálkodási döntés előtt készítenének egy széleskörű hatástanulmányt, amelyben kitérnének az erdei állatokra is.

Az élőhelyek változtak, a vadászati rendszer nem

Persze a környezet átalakulása nem csak a nagyvadakra van hatással. Kisebb hangsúlyt kap ugyan, de nagy problémát jelent a mezei nyúl és a fogoly állománycsökkenése, melyek kapcsán először az okokat kell megvizsgálni. A pihentetett területek kijelölése nem célravezető, mert a túlhasznosítás nem valószínű, hiszen a vadászatra jogosult minden évben tervet készít arról, mennyi nyulat fog elejteni, ettől pedig nem lehet eltérni. Veszélyes lehet viszont az élőnyúl befogás, amely a törzsállományból történik, nem pedig a növekményből, azaz a többletből. A vadászati szezon lerövidítése lehet a megoldás a problémára, amelyre a mostani tervezet is kitér, az életfeltételek javításával együtt.

 


Európában máshol is gondot okoz az intenzív mezőgazdasági művelés, melynek az a következménye, hogy a változatos élőhelyek, a vadvirágos tarka rétek, árokpartok, egyebek egyre-másra eltűnnek. A mezei nyúl pedig pont ezeket szereti, és különösebben nem tud nagy területeket bebarangolni, néhány tíz, száz hektáron mozog. Egy 60-100 hektáros mezőgazdasági területen, amelyet nem szegélyez fasor, csatorna vagy kis erdőfolt, nincs a közelében rét, a nyúl és a fogoly nem találja meg az életfeltételeit. Amíg tehát élőhelyet nem hozunk létre, minden csak pótcselekvés - véli dr. Szemethy. Jelenleg két EU-s program is működik nálunk a probléma kiküszöbölésére, az agrár-környezetgazdálkodási program (AKG) és a Közös Agrárpolitika (KAP).


A Pro Silva Hungaria ugyanakkor azt az álláspontot képviseli, hogy bár valóban megnőttek az erdőterületek és megváltoztak a mezőgazdasági rendszerek, a vadállomány növekedése nem ezeknek köszönhető. Szerintük az alapvető ok inkább az, hogy a megváltozott helyzethez nem igazították hozzá a vadászati rendszert. „A vadásztársadalom igényei sem ugyanazok már, gyakorlatilag eltűnt a régi időkben ismert cserkelő vadászat, amikor az értő és szenvedélyes vadász akár hetekig kereste, követte a vadat, megismerte a szokásait, tulajdonságait, kedvelt helyeit, majd végül elejtette. Napjaink vadászai közül sokan igen kevés időt tudnak a vadászatra fordítani, egy-egy estéjük, esetleg néhány órájuk van csak rá. Ilyen körülmények között csak magas vadlétszám esetén van esély sikeres vadászatra” - mondják.

Nem egyszerű a megoldás

Egy bonyolult ökológiai rendszerről van szó, ráadásul a kérdésnek társadalmi, gazdasági vonatkozásai vannak, megjelennek az emberi érdekek, konfliktusok is, és a probléma gyors megoldást kíván. „A vadgazdálkodás nehéz szakma. Nagyon nagy erőfeszítést igényel a vadgazdától, a hivatásos és a sportvadászoktól is, hogy az állomány csökkentését meg tudják oldani. Ez egy szélmalomharc. Ha a természeti környezet, az élőhely megfelelő, megengedi a vadállomány növekedését - márpedig mindenki erről beszél -, és mesterségesen leszorítom a létszámát, majd megpróbál kitörni újra és újra, minél jobban leszorítjuk, annál agresszívebben. Az nem működik, hogy kampányszerűen lecsökkentik a vadállományt, és majd minden jó lesz, hanem egy alacsonyabb szinten, de folyamatosan gyéríteni kell ahhoz, hogy ne tudjon felszaporodni” - fejti ki a véleményét dr. Szemethy. „Ráadásul a vad intelligens és tanulékony, már csak ezért is egyre nehezebb lesz levadászni” - teszi hozzá.


A helyzet helyileg egymástól elszigetelt vagy csak rövid ideig tartó vadlétszám apasztási kampánnyal nem orvosolható, tervezett, összehangolt és kitartó beavatkozásra van szükség - húzza alá a PSH is. Szerintük a nemrégiben meghirdetett kormányzati intézkedések előremutatóak, és az elindított folyamatot végig is kell vinni.

 


„Vadászoknak, erdészeknek, földművelésből élő gazdáknak, természetvédőknek, az ökoszisztémák működését értő és féltő szakembereknek együtt gondolkozva, egymás érdekeit szem előtt tartva, nem előítélettel, hanem pozitív megközelítéssel, közösen célszerű kimunkálni a jelenlegi állapot megváltoztatásának stratégiáját. Ha a terveket következetesen végrehajtják, a mezőgazdaság teljesítménye növekszik, az erdei életközösségek állapota és a vadállomány minősége pedig javulni fog. Ez közös cél” - vallják.


Előre tehát nehéz kiszámítani, hogy a tervezet esetleges életbe lépése esetén sikerrel járnak-e majd a vadállomány-gyérítéssel. Az viszont fontos, hogy ne felejtsük el a vadkérdést egy másik szemszögből is nézni: kiránduláskor mindig nagy élmény, ha véletlenül szarvast vagy vaddisznót pillanthatunk meg a sűrűben, nem számít, előtte mennyit garázdálkodott a kukoricatáblán.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Akár ötmillió forintos bírságot is kaphatnak az agancsgyűjtők

Kilőnék őket, de fel lehetett volna készülni a hódproblémára

A legtöbb helyen lelőhetik kedvenceinket

Kerüld el a halálos vadbalesetet

Cikkajánló