Visegrád rejtett látnivalói - a Görgei-bérctől a Zsitvay-villáig

Visegrád az ország egyik legismertebb kirándulóhelye. A város azonban a Fellegváron, a Salamon-tornyon és a királyi palotán túl kevésbé ismert látnivalókat és ritkán hallott történeteket is tartogat.

Szöveg és fotó:
2022. február 12.

Visegrád az ország egyik legismertebb kirándulóhelye. A város azonban a Fellegváron, a Salamon-tornyon és a királyi palotán túl kevésbé ismert látnivalókat és ritkán hallott történeteket is tartogat.

Mindig furcsa és egyben jó érzés is, amikor olyankor vagyok egy népszerű kirándulóhelyen, amikor nincs turistaáradat, és rajtam kívül csak a helyiek járnak az utcákon. Mint ahogy ezen a februári hétfő reggelen is történt Visegrádon. Persze, ezen nincs mit csodálkozni, hétfő reggel van, és az időjárás ennél sokkal rosszabb már aligha lehetne. A Dunakanyar fölött sötét, szürke felhők tanyáznak, az eső is egyre jobban esik, bónuszként pedig a szél is kezd feltámadni.

Visegrád első vára

Persze Visegrád ilyenkor is szép, még ha a legelőnyösebb fotók nem is most fognak elkészülni a városról. Neki is indulok az első célpontom, a Sibrik-domb felé, ami nincs is túl messze, a Salamon-torony felső parkolója mellett kell keresni. A műút egyik oldalán egy hatalmas, elhagyatott épület ül a völgyben, talán valami szálloda lehetett, az út másik oldalán, egy mező közepén pedig ott vannak a romok.

A Sibrik-dombon közel 1700 évvel ezelőtt egy római kori erődítmény állt, amelynek feladata a birodalom határát jelentő Duna védelme volt.

A limes részét képező táborban háromszáz katona teljesített szolgálatot.

Később az erődítmény romjain István király ispánsági központot hozott létre, itt építették fel 1009 körül a város első templomát is. A Sibrik-domb a tatárjárásig a város központja volt, akkor azonban elpusztult.

A sibrik név egyébként valószínűleg a szerb-horvát sib = „bozót” szóból származik, ahogy a horvát város Sibenik esetében is. A 17. században a magyarok és a németek mellett rácok is éltek itt, valószínűleg tőlük eredhet az elnevezés – írja Szőke Mátyás régész, a visegrádi Mátyás Király múzeum korábbi igazgatója.

Tábornokból kertész

Szintén a hajóállomás közelében, pontosan az út túloldalán az a villa, ahol az 1848-49-es szabadságharc tábornoka, Görgei Artúr lakott egy időben.

A szabadságharc bukása után Görgei Artúrra 18 év száműzetés várt az ausztriai Klagenfurtban és Viktringben. A kiegyzés után 1867-ben térhetett vissza Budapestre. Próbált munkát találni, hogy el tudja tartani családját, dolgozott a Lánchídnál, vasúti alagút építésénél Erdélyben, volt intéző egy osztrák bank birtokán, majd Visegrádra jött.

Elfogadta öccse, a jól menő pesti ügyvéd, Görgey István ajánlatát, aki arra kérte, lássa el szentgyörgypusztai birtokán a kert és a szőlő gondozását.

Mindezt Görgei nagyon komolyan vette, járatta a kertészettel és szőlészettel kapcsolatos folyóiratokat, bújta a témával kapcsolatos könyveket, és új fajtákat honosított meg. Az 50-es években került elő egy fotó a kertész Görgeiről, ami 1890 körül készült egy műteremben. Az idősödő tábornok szalmakalapban, kertésznadrágban áll, kezében kis ásó, a másikban egy kosár tele kerti szerszámmal.

Görgey vagy Görgei

Nevének írásmódjával kapcsolatban ma is megoszlanak a vélemények. 1818-ban Görgey Artúrként látta meg a napvilágot, azonban 1848-ban a forradalom melletti rokonszenvének kifejezéseként nevéből elhagyta az „y”-t, és ettől kezdve Görgei-ként használta nevét. Ezt családja is tiszteletben tartotta, a család többi tagja azonban továbbra is „y”-nal írta a nevét.

A visegrádi remete

Görgei 1871-től 1907-ig az év nagy részét Visegrádon töltötte, komolyan belevetette magát a birtok ügyeibe, a közélettől teljesen visszavonult, el is nevezték „visegrádi remetének”.

Bár visszavonultan élt, látogatói azért voltak, több híresség is eljött hozzá, például Mikszáth Kálmán, Gyulai Pál vagy Than Károly kémikus.

Görgei Móricz Zsigmonddal is találkozott, aki később cikket is írt róla, amelyben méltatlannak nevezte a tábornokról kialakult „áruló-képet”. 1912-es találkozásukkor Görgei már 94 éves volt, Móricz pedig még csak kezdő író.

Móricz így emlékszik vissza a találkozásra: „Görgey már akkor igen öreg volt, 94 éves. Meglepett, ahogy felállt, hogy alacsony ember. Vékony, kis meggörnyedt, előreesett fejű, kutató szemű öregúr volt. […] Egy angol könyv volt a kezében: mosolyogva, rekedtes hangon beszélt, valami olyat mondott, hogy most tanult angolul, néhány év alatt perfekt angol lett. Marczalitól kapta azt a könyvet, amit épp olvasott… Néztem őt. Belenéztem különös, világoskék szemébe s megláttam tükörfényes tar homloka felett, a fejebúbján a dudorodást, a komáromi csata sebesülésének emlékét."

Görgei-bérc a Nagyvillám oldalában

Görgei először a Visegrád közeli szentgyörgypusztai birtokon lakott, onnan irányította öccse új, emeletes villájának építését, ami 1890-es évek elején készült el a Duna-parton. Később ő maga is ideköltözött, ebbe a ma is álló épületbe, ami 1962 óta szálloda. Mellette visz fel a Salamontorony útra a Görgei-lépcső, és itt áll a honvédtábornok mellszobra is.

Görgei számára azért is volt jó lehetőség és menedék Visegrád, mert a szabadságharc bukása után, és Kossuth vidini levelének nyomán, amelyben őt árulónak nevezte, az idősödő tábornok megítélése még évtizedekkel később is ellenséges volt. Tisztelői is voltak azért, a 20. század első felében pedig már egyértelmű Görgei-kultusz kezdett kialakulni.

Visegrádon van egy másik emlékmű is, igaz, ehhez egy szűk félórás kis sétát kell tennünk a Nagyvillám oldalában, a Salamon-toronynál is elhaladó kék kereszt jelzésű turistaúton.

Közben lesz egy letérő a Fellegvár felé, de mi haladjunk tovább a Nagyillám felé. Az út közelében találjuk az emlékművet, amit 1933-ban avatták fel. Erről egy Filmhíradó-részlet is fennmaradt, amit ide kattintva tudtok megnézni.

Séta az ország legkisebb városában

Ha itt járunk, érdemes a fő látványosságok mellett a város utcáin is sétálni, főleg a Salamontorony és a Fő utcán láthatunk szép, régi villákat. Visegrád, mint nyaralóhely felfedezése a 19. századra tehető, a dunai gőzhajózás megindulása után. Ebben az időben indult meg a fővárosi értelmiségiek nyári kiáramlása a szép és egészséges levegőjű Dunakanyarba.

Az említett két utcában számos, svájci stílusú villát látni, de vannak feltűnőbb épületek is. Mint például a Görgei-lépcső tetején álló egykori Lichtenstein-villa. A neogótikus villa építtetője Lichtenstein F. Lajos lapszerkesztő volt, aki 1871-ben egyik alapítója volt a Nagymaros-Visegrád Takarékpénztárnak

A Fő utca 17. szám alatt találjuk a Zsitvay-villát, Zsitvay Tibor nyaralóját, aki 1929-től igazságügyminiszter, és nem mellesleg a Magyar Turista Szövetség elnöke volt.

Az ő nevét viseli a Nagyvillám tetején álló, 1933-ban épült kilátó.

Szintén figyelemre érdemes a Fő utca 41. szám alatt álló volt erdőmesteri lak, későbbi császári „vadászkastély”, amelynek ma már barokk kapuja málló pompájában is szép. 1882-ben Erzsébet királyné és lánya vendégeskedett itt, miután megnézték a Fellegvárat és a Salamon-tornyot.

A Visegrád környéki erdők az 1880-as évektől királyi vadászterületnek számított, ahol Ferenc József is többször vadászott és megszállt a főerdészi lakban. A császár 1888. szeptemberi látogatása meglehetősen részletesen dokumentált a helyi községi jegyzőkönyvben.

„Másnap 20-án és harmadnap 21 -én reggel 3 órakor a herczeg, s 4 órakor a király indultak ki az erdőkbe, honnan de. 9 óra tájban tértek vissza. Délután 3 órakor ismét kivonultak, s esti 8 óra után jöttek vissza. Itthon az időt őfelsége nagyobbrészt államügyek intézésével töltötte. A nagymarosi távíróhivatal éjjel-nappal szállította a titkos jelekkel írt sürgönyöket. Azon -kívül naponként érkezett és ment Bécsből és vissza egy külön futár, ki a kabinetiroda elintézendő aktáit szállította… A község lakossága példás csendben és rendben viselte magát a magas vendégek itt időzése alatt - mindennap kétszer söpörte és felöntözte az utczákat, a Kálvária-hegy mindennap - az egész község pedig pénteken 20-án este a lakosság lelkesedéséből - minden felszólítás nélkül - ki lelt világítva.”

Visegrád épületeiről, történetéről még sokat lehetne mesélni, és azt hiszem, fogunk is.




Cikkajánló