Keresés eredménye

Még alig rügyeznek a fák, de egy gyönyörűséges tarka lepke már ide-oda röpdös. Kifejlett lepkeként aludta át a telet, és az első tavaszi napsugarakkal már visszatér a virágok közé.

Az őszapók nagyon összetartóak és rendkívül társaságkedvelőek. Télen a családok együtt mozognak, és előfordul az is, hogy tavasszal besegítenek a szomszédoknak a fiókanevelésbe.

A csuszka gyakran hallatja a hangját, és könnyű felismerni jellegzetes helyváltoztató technikájáról, nevezetesen arról, hogy fejjel lefelé is tud csúszni-kúszni a fákon.

Miért hívják vörösbegynek, ha egyszer narancs színű a begye? Mi köze a karácsonyhoz és az angol postásokhoz? És valóban olyan szelíd, mint amilyennek látszik? Cikkünkben ezekre a kérdésekre is válaszolunk, és az is kiderül, miből lesz a vörösbegy, avagy hasonlítanak-e a fiókák szüleikre.

Már az ókor embere is felfigyelt arra, hogy a karvaly és a kakukk színezete nagyon hasonló. De vajon ez csak véletlen egybeesés, vagy a két madár közül valamelyik előnyt kovácsol mindebből?

A madárvilágban vannak olyan fajok, amelyek mesteri szintre emelték a hangutánzás képességét, és nemcsak más madárfajokat, de környezetük egyéb hangjait is remekül tudják utánozni.

Kicsit olyan, mint egy egér, emlékeztet a mókusra is, de sem egyik, sem másik, ez a szürke állat a hazai pelefélék legnagyobbika.

Az imádkozó sáskával ősszel, egészen az első fagyokig, még akár novemberben is találkozhatunk. Miniportré egy fura szerzetről.

Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ne elragadtatással beszélt volna erről a különös élőlényről. Fura szerzet, nem vitás, amely a virágok között röpködve inkább tűnik parányi kolibrinek, mint lepkének.

Ha valaki mostanában az alföldi pusztákon jár, már láthatja a szélsebesen röpködő kék vércséket. A madarak, az egyik utolsó vonuló fajként április végén-május elején érkeztek vissza hozzánk Afrika délnyugati részén található telelőhelyeikről.

Április végétől már sokfelé felhangzik az Afrikából hazatérő kakukkok hangja. A közelben fészkeléshez készülődő nádirigók és vörösbegyek ekkor még nem sejtik, hogy hamarosan lehet, hogy pont az ő fészkükben landol majd egy kakukktojás. Hogyan tudja átejteni a kakukk a gazdamadarakat? És van olyan madárfaj, amelynek sikerült már túljárni a kakukk eszén?

Már itt a május, de a madárvonulás még mindig tart, a kései vonulók, mint a kék vércse, a szalakóta, a gyurgyalag, a kakukk vagy a sárgarigó mostanában érkeznek vissza telelőhelyeikről.

Sorozatunkban gyereknek mesélünk a természet érdekes, különleges és olykor meglepő jelenségeiről, amelyeknek egy erdei séta alkalmával akár mi magunk is szem-és fültanúi lehetünk. Itt van mindjárt egy érdekes építmény, ami határozottan fészeknek néz ki, pedig nem madár lakja.

A jégmadárból leggyakrabban csak egy villanást látunk, ahogy sebesen, cincogás-szerű hangjával kísérve, átsuhan a víz felett. Aki szerencsésebb, megfigyelheti, ahogy egy víz fölé benyúló ágon türelmesen várakozva les a halakra vagy kolibriként, apró szárnyaival verdesve egy helyben lebeg a víz felett.

Hogy a közvetlen környezetünkben is elképesztően érdekes élőlények élnek, arra a sarlósfecske kiváló példa. A faj ma már leginkább városi épületeken fészkel, mindeközben pedig az extrém hosszú repülés bajnoka.

Ha akarom olyan, mint egy zacskó, egy kifordított bundakesztyű vagy egy jó meleg gyapjúzokni. Akárminek is nézzük, az biztos, hogy a függőcinege fészke egy építészeti remekmű és semmi mással nem lehet összetéveszteni.

Az egerészölyvet gyakran látni az útszéli fákon üldögélni, ahogy türelmesen várja, hátha terem valami potyatáplálék a közelben. Sokan sasnak nézik, annak ellenére, hogy jóval kisebb, mint nagy termetű ragadozó társai.