Keresés eredménye

Az egerészölyvet gyakran látni az útszéli fákon üldögélni, ahogy türelmesen várja, hátha terem valami potyatáplálék a közelben. Sokan sasnak nézik, annak ellenére, hogy jóval kisebb, mint nagy termetű ragadozó társai.

Hogy a közvetlen környezetünkben is elképesztően érdekes élőlények élnek, arra a sarlósfecske kiváló példa. A faj ma már leginkább városi épületeken fészkel, mindeközben pedig az extrém hosszú repülés bajnoka.

Május elejétől már sokfelé felhangzik az Afrikából hazatérő kakukkok hangja. A közelben fészkeléshez készülődő nádirigók és vörösbegyek ekkor még nem sejtik, hogy hamarosan lehet, hogy pont az ő fészkükben landol majd egy kakukktojás. Hogyan tudja átejteni a kakukk a gazdamadarakat? És van olyan madárfaj, amelynek sikerült már túljárni a kakukk eszén?

Hogyan telelnek a szitakötők? Mekkora volt a Föld legnagyobb szitakötője? Vajon egy szitakötőlárva még egy ebihalat is meg tud enni? Többek között ezekre a kérdésekre is választ adunk a cikkben.

Ha valaki mostanában az alföldi pusztákon jár, már láthatja a szélsebesen röpködő kék vércséket. A madarak, az egyik utolsó vonuló fajként április végén-május elején érkeznek vissza hozzánk Afrika délnyugati részén található telelőhelyeikről.

A kékbegyek az év nagy részében észrevétlenül élik életüket, kivéve a költési időszakot, amikor a kékmellű hímek kiülnek éneklőhelyükre, és onnan kiáltják világgá szerelmüket.

Lassan május van, de a madárvonulás még mindig tart, a kései vonulók, mint a kék vércse, a szalakóta, a gyurgyalag, a kakukk vagy a sárgarigó mostanában érkeznek vissza telelőhelyeikről.

Bár ritkán kerülnek szem elé, gyönyörű éneküket hamarosan sokfelé lehet hallani. A legkorábban érkező fülemülékre április közepén lehet számítani. A hímek a nagy út után nem pihennek sokat, hamar énekelni kezdenek, remélve, hogy hangjukkal meghódíthatnak egy arra repülő tojót.

Egzotikus küllemével a hazai madárvilág egyik legjellegzetesebb képviselője. A búbosbankák nem csak külsőségekben térnek el az átlagtól, tojásaik és fiókáik védelmére is sajátos módszereik vannak.

A jégmadárból leggyakrabban csak egy villanást látunk, ahogy sebesen, cincogás-szerű hangjával kísérve, átsuhan a víz felett. Aki szerencsésebb, megfigyelheti, ahogy egy víz fölé benyúló ágon türelmesen várakozva les a halakra vagy kolibriként, apró szárnyaival verdesve egy helyben lebeg a víz felett.

Megkértük a hazai nemzetipark-igazgatóságok környezeti neveléssel foglalkozó szakembereit, ajánljanak olyan természetismereti játékokat és feladatokat, amelyek nemcsak érdekesek, de szórakoztatóak is. Most a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Kontyvirág Erdei Iskolájának munkatársa, Bártol Réka ajánl két remek játékot.

Még alig rügyeznek a fák, de egy gyönyörűséges tarka lepke már ide-oda röpdös. Kifejlett lepkeként aludta át a telet, és az első tavaszi napsugarakkal már visszatér a virágok közé. Gyakran látható állat-és növényfajokat bemutató sorozatunk következő szereplője: a nappali pávaszem.

Az őszapók nagyon összetartóak és rendkívül társaságkedvelőek. Télen a családok együtt mozognak, és előfordul az is, hogy tavasszal besegítenek a szomszédoknak a fiókanevelésbe.

Már az ókor embere is felfigyelt arra, hogy a karvaly és a kakukk színezete nagyon hasonló. De vajon ez csak véletlen egybeesés, vagy a két madár közül valamelyik előnyt kovácsol mindebből?

Ha akarom olyan, mint egy zacskó, egy kifordított bundakesztyű vagy egy jó meleg gyapjúzokni. Akárminek is nézzük, az biztos, hogy a függőcinege fészke egy építészeti remekmű és semmi mással nem lehet összetéveszteni.

Gyerekeknek szóló sorozatunkban ezúttal olyan természetismereti feladatokkal készültünk, amelyek a hazai kétéltű- és hüllőfajokkal kapcsolatosak.

Sorozatunk legújabb részében a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság környezeti nevelője, Szabó Ágnes hozott nektek újabb feladatokat, amelyekből kiderül, milyen színű a lile és a rétihéja, és ki az, akinek négy lába van, mégis fészket épít.