Keresés eredménye

Jártál már sivatagban Magyarországon? Hát a Kis-Sárrét madárbirodalmában? Ismét öt szuper célpontot gyűjtöttünk össze az Alföldről.

Ez a gyönyörű íbiszféle ritka költőfajaink közé tartozik, és nemcsak hogy kevés van belőlük, de azok sem mutatkoznak túl gyakran. A társaságot viszont kedvelik, a fajtársakét és más vízimadárfajokét is, akikkel szívesen fészkelnek egy telepen.

Már fiókák masíroznak a nyárilúd-szülők után a Körös-Maros Nemzeti Park tájain.

Ezt a népi elnevezést még ma is gyakran hallani a nagy őrgébicsre, amely hazánk legnagyobb gébicsfaja, és leginkább a téli időszakban találkozhatunk vele.

Messzire kell utazni az élményért, de megéri. Mert a Kis-Sárrét azon kevés helyek egyike, ahol tényleg belecsöppenünk a vadonba. Egy igazi madárparadicsom, ami mindig tartogat érdekességeket a természet kedvelői számára. Még a nyári forróságban is. Biharugrán jártunk.

A kis és nagy kócsagoknál is jelentős növekedést figyeltek meg, illetve több gémféle is kiugróan magas számban költ az idén a Kis-Sárréten. Úgy tűnik, ezek a mutatós madarak igen megkedvelték a sík vidéket.

Az Ugrai-rét mellett több ezer tő pompás kosbor és mintegy száz tő hússzínű ujjaskosbor virágzik, ez utóbbi faj a Dél-Tiszántúlon csak itt fordul elő.

Ha valaki mostanában a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén jár, egy különleges, a tücskök ciripelésére emlékeztető hangot hallhat. Ez a fémes hangzású pirregés nem más, mint a réti tücsökmadár éneke.

Hazánk egyik leggyakoribb füzikefaja, amely nevét „csilp-csalp” hangzású énekéről kapta. Az Alföld peremén, a Kis-Sárréten, a Körösök és a Maros mentén most, költési időszakban biztosan találkozhatsz jellegzetes messze hangzó énekével, amely akkor is elárulja jelenlétét, ha zöldesbarna tollazata miatt nem veszed észre a lombkoronában.

A Kis-Sárrét mocsárrétjei felett sárszalonkák, népiesen báránymadarak gyülekeznek, és ebben az időszakban gyakorta hallhatjuk bégetésre emlékeztető hangjukat, miközben igen látványos módon, zuhanórepülésben cikáznak az égen.

A tavasz beköszöntével a Körös-Maros Nemzeti Park tájain is egyre intenzívebbé válik a madárvonulás. Északról érkező téli vendégeink többsége lassan elhagyja a térséget, délről viszont folyamatosan érkeznek a nálunk, illetve tőlünk északabbra költők.

A nyári ludak nem várják meg a tavaszt a családalapítással. Már januárban párba állnak, február végén már a tojásokon ülnek és április elején már ott totyognak mögöttük a kis libák.

A puszta egyedi hangulatával talán még szebb arcát mutatja télen, mint nyáron. A végtelennek tűnő táj hótakaró alatt, zimankóban, fagyos időszakban is igazán magával ragadó. Bár látszólag ilyenkor elcsendesül, mégis tele van élettel. Cikkünkben megmutatjuk, milyen látnivalókért érdemes szétnézni télen az alföldi pusztákon.

A hazai madárvilág egyik legkedvesebb külsejű madara a barkóscinege, amely ilyenkor télen nagy csapatokban kutat táplálék után. Például a Kis-Sárrét nádasaiban, ahol jelenlétükről csilingelő, bájos hangjuk árulkodik.

Nemcsak a tatai Öreg-tavon állomásozik több tízezer vadlúd, szép számmal akadnak a Körös–Maros Nemzeti Parkban is.

Napról napra nő a vonuló vadludak száma a Kis-Sárréten, azon belül is főleg a Biharugrai-halastavak környékén tartózkodnak. A legfrissebb adatok szerint számuk elérte a 36 ezret. A nagyobbrészt nagy lilikekből álló csapatokban egyre több ritka vadlúdfajt is megfigyelhetünk.

A Körös–Maros Nemzeti Park tájain már vadludak tízezrei állomásoznak. A Kis-Sárrét részterületeit, a Biharugrai- és Begécsi-halastórendszert vízimadarak egyre nagyobb tömegei keresik fel.