Keresés eredménye

Hazánk egyik leggyakoribb füzikefaja, amely nevét „csilp-csalp” hangzású énekéről kapta. Az Alföld peremén, a Kis-Sárréten, a Körösök és a Maros mentén most, költési időszakban biztosan találkozhatsz jellegzetes messze hangzó énekével, amely akkor is elárulja jelenlétét, ha zöldesbarna tollazata miatt nem veszed észre a lombkoronában.

A Kis-Sárrét mocsárrétjei felett sárszalonkák, népiesen báránymadarak gyülekeznek, és ebben az időszakban gyakorta hallhatjuk bégetésre emlékeztető hangjukat, miközben igen látványos módon, zuhanórepülésben cikáznak az égen.

A tavasz beköszöntével a Körös-Maros Nemzeti Park tájain is egyre intenzívebbé válik a madárvonulás. Északról érkező téli vendégeink többsége lassan elhagyja a térséget, délről viszont folyamatosan érkeznek a nálunk, illetve tőlünk északabbra költők.

A nyári ludak nem várják meg a tavaszt a családalapítással. Már januárban párba állnak, február végén már a tojásokon ülnek és április elején már ott totyognak mögöttük a kis libák.

A puszta egyedi hangulatával talán még szebb arcát mutatja télen, mint nyáron. A végtelennek tűnő táj hótakaró alatt, zimankóban, fagyos időszakban is igazán magával ragadó. Bár látszólag ilyenkor elcsendesül, mégis tele van élettel. Cikkünkben megmutatjuk, milyen látnivalókért érdemes szétnézni télen az alföldi pusztákon.

A hazai madárvilág egyik legkedvesebb külsejű madara a barkóscinege, amely ilyenkor télen nagy csapatokban kutat táplálék után. Például a Kis-Sárrét nádasaiban, ahol jelenlétükről csilingelő, bájos hangjuk árulkodik.

Nemcsak a tatai Öreg-tavon állomásozik több tízezer vadlúd, szép számmal akadnak a Körös–Maros Nemzeti Parkban is.

Napról napra nő a vonuló vadludak száma a Kis-Sárréten, azon belül is főleg a Biharugrai-halastavak környékén tartózkodnak. A legfrissebb adatok szerint számuk elérte a 36 ezret. A nagyobbrészt nagy lilikekből álló csapatokban egyre több ritka vadlúdfajt is megfigyelhetünk.

A Körös–Maros Nemzeti Park tájain már vadludak tízezrei állomásoznak. A Kis-Sárrét részterületeit, a Biharugrai- és Begécsi-halastórendszert vízimadarak egyre nagyobb tömegei keresik fel.

Közel kétszáz egyedből álló szürkemarha-gulya „vette kezelésbe” a Geszt közelében található Kisvátyon-puszta kiszáradó mocsaras területeit. Alig néhány hét legelés és taposás után már látványos a változás: több gázló- és partimadár megjelent táplálék után kutatva.

Benne járunk már az őszi madárvonulásban, így a Körös–Maros Nemzeti Parkban található a Biharugrai-halastavaknál is egyre népesebb és sokszínűbb madárvilág.

Messzire kell utazni az élményért, de megéri. Mert a Kis-Sárrét azon kevés helyek egyike, ahol tényleg belecsöppenünk a vadonba. Egy igazi madárparadicsom, ami mindig tartogat érdekességeket a természet kedvelői számára. Még a nyári forróságban is. Biharugrán jártunk.

A Kis-Sárrét több pontján virágzik az impozáns, nagy méretű, sárga virágú védett növényünk, az örménygyökér.

A ránézésre konyhakerti kaporra hasonlító sziki kocsord nem feltűnő szépségével hódít, viszont annál hasznosabb. Egyetlen hazai tápnövénye ugyanis a fokozottan védett nagy szikibagoly lepkének. Ezért is örülhetünk a jó hírnek, hogy állománya a Kis-Sárréten az utóbbi években folyamatosan növekszik.

A fokozottan védett madárfaj régebben csak időnként jelent meg a Kis-Sárréten, az utóbbi években azonban egy-két pár rendszeresen fészkel itt. Idén pedig dupla annyi költött, mint tavaly.

Felmérték a feketególya-állományt a Körös-Maros Nemzeti Parkban. Volt, ahol az átlagnál kevesebb fiókát neveltek fel, de az is előfordult, hogy a kisgólyák valamilyen ragadozó madár áldozatává váltak.

Ez a galamb nagyságú, gyors röptű fekete, fehér, szürke színekbe öltözött, piros lábú madár az egyetlen hazánkban rendszeresen költő csérféle. És a Kis-Sárréten kifejezetten jól érzi magát, erről tanúskodik, hogy a Körös–Maros Nemzeti Parkon belül itt található a legnépesebb küszvágócsér-állomány.