A hazai madárvilág egyik legkedvesebb külsejű madara a barkóscinege, amely ilyenkor télen nagy csapatokban kutat táplálék után. Például a Kis-Sárrét nádasaiban, ahol jelenlétükről csilingelő, bájos hangjuk árulkodik.
Nemcsak a tatai Öreg-tavon állomásozik több tízezer vadlúd, szép számmal akadnak a Körös–Maros Nemzeti Parkban is.
Napról napra nő a vonuló vadludak száma a Kis-Sárréten, azon belül is főleg a Biharugrai-halastavak környékén tartózkodnak. A legfrissebb adatok szerint számuk elérte a 36 ezret. A nagyobbrészt nagy lilikekből álló csapatokban egyre több ritka vadlúdfajt is megfigyelhetünk.
A Körös–Maros Nemzeti Park tájain már vadludak tízezrei állomásoznak. A Kis-Sárrét részterületeit, a Biharugrai- és Begécsi-halastórendszert vízimadarak egyre nagyobb tömegei keresik fel.
Közel kétszáz egyedből álló szürkemarha-gulya „vette kezelésbe” a Geszt közelében található Kisvátyon-puszta kiszáradó mocsaras területeit. Alig néhány hét legelés és taposás után már látványos a változás: több gázló- és partimadár megjelent táplálék után kutatva.
Benne járunk már az őszi madárvonulásban, így a Körös–Maros Nemzeti Parkban található a Biharugrai-halastavaknál is egyre népesebb és sokszínűbb madárvilág.
Messzire kell utazni az élményért, de megéri. Mert a Kis-Sárrét azon kevés helyek egyike, ahol tényleg belecsöppenünk a vadonba. Egy igazi madárparadicsom, ami mindig tartogat érdekességeket a természet kedvelői számára. Még a nyári forróságban is. Biharugrán jártunk.
A Kis-Sárrét több pontján virágzik az impozáns, nagy méretű, sárga virágú védett növényünk, az örménygyökér.
A ránézésre konyhakerti kaporra hasonlító sziki kocsord nem feltűnő szépségével hódít, viszont annál hasznosabb. Egyetlen hazai tápnövénye ugyanis a fokozottan védett nagy szikibagoly lepkének. Ezért is örülhetünk a jó hírnek, hogy állománya a Kis-Sárréten az utóbbi években folyamatosan növekszik.
A fokozottan védett madárfaj régebben csak időnként jelent meg a Kis-Sárréten, az utóbbi években azonban egy-két pár rendszeresen fészkel itt. Idén pedig dupla annyi költött, mint tavaly.
Felmérték a feketególya-állományt a Körös-Maros Nemzeti Parkban. Volt, ahol az átlagnál kevesebb fiókát neveltek fel, de az is előfordult, hogy a kisgólyák valamilyen ragadozó madár áldozatává váltak.
Ez a galamb nagyságú, gyors röptű fekete, fehér, szürke színekbe öltözött, piros lábú madár az egyetlen hazánkban rendszeresen költő csérféle. És a Kis-Sárréten kifejezetten jól érzi magát, erről tanúskodik, hogy a Körös–Maros Nemzeti Parkon belül itt található a legnépesebb küszvágócsér-állomány.
Ez a gyönyörű íbiszféle ritka költőfajaink közé tartozik, és nemcsak hogy kevés van belőlük, de azok sem mutatkoznak túl gyakran. A társaságot viszont kedvelik, a fajtársakét és más vízimadárfajokét is, akikkel szívesen fészkelnek egy telepen.
A napokban mérték fel a kanalasgém-élőhelyeket a Körös-Maros Nemzeti Park területén, ami szuper eredménnyel zárult.
Ebben az időszakban egyszerre akár 200-400 példányt is lehet látni egyszerre a faj képviselőiből.
Mindannyian a tojásokon ülnek, március végén fognak kikelni az első fiókák.
A szokatlanul enyhe időjárás hatására már február közepén változatos, kora tavaszi madárvilág gyűlt össze a Körös–Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén, a Kígyósi-pusztán időző darvak pedig már megindultak észak felé.
Pozitívak az eredmények a téli túzokszámláláson. Összesen 527 túzokot regisztráltak a Körös–Maros Nemzeti Park területén. A madarak többsége változatlanul Dévaványa térségéből került elő.
A Kis-Sárrét északnyugati határán fekvő területen ilyenkor is pezseg az élet, főleg a madárvilág gazdag: vörös vércsék, egerészölyvek, kékes rétihéják lesnek zsákmányra a levegőből.
A gyönyörű madaraknak két nagy telelőhelyük is van a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Az építő dédunokájával jártuk körbe a Bory Jenő teremtette mesevilágot
Ezzel a jelvényszerző túrával remek esszenciát kaphatunk a hegység páratlan hangulatából
Felfedeztük a Szalonnai-hegység és a Bódva völgye különleges látnivalóit
