MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.10.02. 17:24,   Szöveg: Hidvégi Brigi,   Fotó: Gulyás Attila, 123rf.com

Szarvasbőgésre vadásztunk Budakeszi legnépesebb erdejében

Egy alacsony kilátóban állok nagyjából huszadmagammal már jóval sötétedés után, előttem egy tisztás, messzebb a környékbeli települések pislákoló fényei. Távolról halkan felsejlik egy gímszarvasbika jellegzetes nászéneke. Szarvasbőgéstúrán vettünk részt a Budakeszi Vadaspark melletti bekerített kis erdőben.

Aki járja a természetet, annak nem újdonság, hogy szeptembertől október közepéig a gímszarvasbikák bőgésétől visszhangzik az erdő. A bőgést már én is hallottam néhányszor, most viszont végre arra is alkalmam nyílt, hogy az egyik, nagyvadakkal legsűrűbben benépesített Budapest környéki erdőben sétálva még jobban megismerkedjek a szarvasnász és az erdő titkaival.

 

Fotó: Gulyás Attila

A túravezetőnk felsorolja az előzetes tudnivalókat: próbáljunk minél halkabban közlekedni, a telefonokat némítsuk le, mindenki maradjon csendben, és csak visszafelé kapcsoljuk fel a fej- és elemlámpákat

 

A vadaspark melletti parkolóban gyülekezik a csapat – felnőttek és gyerekek vegyesen –, hogy aztán a Budapesti Erdészet erdőgondnoka, Kovács Ferenc elkalauzoljon bennünket azon az útvonalon, ahol nagy eséllyel hallhatunk szarvasbőgést, és valószínű, hogy pár nagyvadat is megpillanthatunk.

 

Fotó: Gulyás Attila

 A túra kiindulópontja, a Budakeszi Vadasparktól lekanyarodva

 

Persze garancia semmire nincs – szögezi le Ferenc már az elején – hiszen a szarvasbőgés intenzitása rengeteg mindentől függ. Például a tehenek párzási kedvétől és az időjárástól: minél hidegebb van, a bikák annál aktívabbak lesznek, a meleget és a szárazságot nem szeretik. Most nincs kimondottan jó idő, én végül már kabátban és sapkában is fázom kissé, a szarvasok viszont sajnos – előre lelövöm a poént – éppen nincsenek túlzottan éneklős kedvükben, csak messziről halljuk őket. Így végül megállapítjuk: az, hogy fültanúi leszünk-e a szarvasbőgésnek, sokszor inkább a véletlenen múlik. Még szerencse, hogy a vezetett túrák ennél többet tartogatnak.

 

Fotó: Gulyás Attila

A nyiladékoknál nagyobb esélyünk van megpillantani a vadakat

 

Az erdő, ahol biztosan találkozol vadakkal

 

Amikor megépítették a Budakeszi Vadasparkot, a közvetlen közelében körbekerítettek egy 300 hektáros területet, ahová mind az öt nagyvadfajt – a gím- és a dámszarvast, a muflont, a vaddisznót és az őzet is – betelepítették, így a látogatók ma a természetben is megleshetik ezeket az állatokat. Nyílt erdőterületen nehezebb dolgunk lenne, hiszen a nagyvadak általában nemigen viselik el az emberi zavarást, és igyekeznek messziről elkerülni minket.

 

Fotó: Gulyás Attila

Ők nem zavartatják magukat különösebben, érdeklődve pislognak felénk

 

Az itt élő állatok viszont már jobban hozzászoktak az ember közelségéhez. Útközben egy nyiladékon áthaladva ki is szúrunk néhány szarvast és egy őzgidát, akik nem különösebben szeppennek meg attól, hogy látnak minket, egy darabig csak állnak, és közömbösen néznek ránk, majd komótosan tovább haladnak.

 

Fotó: Gulyás Attila

A kilátónál valójában már sötét volt, innen figyeltük a nyílt téren mozgolódó állatokat, és vártuk, hogy felhangozzon a szarvasbőgés


Mire úgy nagyjából 2 kilométer séta után megérkezünk a célhoz, a vadföldre néző, lapos kilátóhoz, már teljesen sötét van. Itt a szerencsésebbek, illetve azok, akik távcsövet hoztak magukkal, több állatot is megfigyelhetnek, például az erdő három fehér dámszarvasa közül az egyiket. Amíg hallgatjuk Ferenc előadását a szarvasbőgésről, további kisebb-nagyobb mozgolódásoknak lehetünk a tanúi. Egy praktikus információ tehát: aki valaha is benevez egy ilyen túrára, két dolgot ne felejtsen otthon, a távcsövet és a jó meleg ruhát, egy idő után egyhelyben állva ugyanis kifejezetten hűvös lesz.

 

Fotó: Gulyás Attila

A távolban Budakeszi és Törökbálint fényei 

 

Így készül a szarvasok ékessége

 

Az, hogy az állatok élete milyen mértékben alárendelt a szaporodásnak, a gímszarvasoknál különösen élesen, ugyanakkor rendkívül érdekes formában mutatkozik meg, ami akkor válik a leginkább világossá, ha nyomon követjük a szarvasok egy évét.


Az októberben véget érő bőgést követően mind a hímek, mind a nőstények elkezdenek nagy erőkkel készülni a télre, ami több szempontból kemény időszak számukra. Kevesebb élelmet találnak, hideg van, és még rejtőzködniük is bajos, hiszen a legtöbb fa ilyenkorra lehullajtja a lombját. Igyekeznek tehát minél vastagabb zsírrétegre szert tenni, de nincs könnyű dolguk, főleg a bikáknak, akiket a bőgés idején annyira lefoglal a szaporodás, hogy akár 50-60 kg-ot is fogyhatnak.

 

Fotó:  Tadas Zvinklys/123RF.com

Egy elhullajtott agancs, a méretéből ítélve egy idősebb példányhoz tartozhatott


Február vége, március eleje felé a bikáknál hormonális változás történik, aminek következtében működésbe lépnek az úgynevezett csontfaló sejtek. Ennek köszönhető, hogy a koponya és az agancstő közötti vékony csontréteg lassan eltűnik, majd a szarvas elhullajtja az agancsát, hogy jövőre még szebbet és nagyobbat növeszthessen. A két agancsszár nagyjából egy időben esik le, általában néhány perc, esetleg óra különbséggel.


Március elején már megjelenik egy kis púp a bikák fején, és a fejdísz a nyár kezdetére éri el a végleges méretét. A csontot kívülről ekkor egy puha, szőrös bőrréteg, a barka borítja, az agancs ilyenkor még vérerekben és idegsejtekben gazdag. Később a véredények lassan eltömődnek, az agancs tömör csonttá válik, a vérkeringés megszűntével elhal a külső bőrréteg és elkezd leszáradni, amit a bika általában a fákon kapargat le. Augusztus közepére, végére elkészül a trófea: a fegyver a vetélytársak ellen, ami olykor halálos is lehet.

 

Élet-halál harc a szaporodásért

 

Mindeközben a tehenek ellenek (május közepén) és nevelik a borjakat, aztán nyár közepétől kisebb-nagyobb csapatokba verődnek. Szeptember elejére beindul a hormontermelődés, bekövetkezik a peteérés, és elkezdenek „folyatni”, azaz kibocsátják a bikák számára igen csábító szaganyagot. Ennek hatására ugrik meg a tesztoszteronszintjük, és elindul a szarvasbőgés. A bikák 10-11 éves korukban vannak erejük teljében, ekkor a legerősebbek, ilyenkor a legnagyobb az agancsuk, a legfejletteb az izomzatuk. Életük első 3-4 évében majdhogynem nulla az esélyük a szaporodásra.

 

Fotó: Michael Lane/123rf.com

A bőgés csak a szarvasok versengésének első lépcsője


A változó létszámú, 4-20 tehénből álló csoportok mellé odacsapódik egy-egy bika, akinek persze feltett szándéka, hogy mindegyik ivarérett (minimum másfél éves) egyeddel párosodjon. A tehénnek tehát könnyű dolga van, mert nagy valószínűséggel lesz utódja, a bikáknak azonban komolyan meg kell küzdeniük ezért. Persze azok a példányok sem szeretnének kimaradni a buliból, akiknek nem jutott csapat, tehát nem hárem-, hanem keresőbikák. Ők jönnek-mennek, és ha ráakadnak olyan csoportra, amelyikhez vélhetően gyengébb bika tartozik, megpróbálják átvenni a helyét. Ekkor következik az összecsapás.


A bőgés csak az első fázis, a szarvasok a hangjuk alapján próbálják eldönteni, melyikük az erősebb. Ha nem sikerül, jön a vizuális versengés. Keresnek egy nyíltabb területet, ahol jól rálátnak egymásra, és összetörnek mindent, ami az útjukba kerül, kis fákat, cserjéket, csapkodnak az agancsukkal, vagy növényeket szúrnak fel rá, hogy még nagyobbnak tűnjenek. Ha még ekkor sem sikerül eldönteni, következik a harc. A bikák egymásnak rontanak az agancsukkal, és megpróbálják leszorítani a másikat. A gyengébb állat előbb-utóbb valószínűleg hátrálni fog, majd kitér. Végül általában az erősebb még odasuhint egyet, amivel időnként komoly, akár halálos sérülést is okozhat.


Amint vége a bőgésnek, a bikákat többé nem érdeklik a tehenek, és egyszerűen otthagyják őket, a telet pedig még a riválisok is a legnagyobb barátságban töltik el. Ekkorra állnak össze azok a nagy, 60-100 fős rudlik, amelyeket időnként ámulva nézünk, ahogy átkelnek a forgalmasabb utakon.

 

Szarvasbőgésen innen és túl

 

Fotó: Gulyás Attila

Voltak, akik elheveredve figyelték a vadföld éjszakai életét

 

Egy ilyen túrán az aktuális témán kívül még biztosan jó néhány pluszinfóval gazdagabbak leszünk, illetve alkalmunk adódik megfigyelni olyan dolgokat, amelyekre ezelőtt talán ügyet sem vetettünk. Az egyik nyiladékban például jól szemügyre vehettük, hogyan rágták le végig a fák hajtásait a szarvasok, és most már azt is tudom, hogy ha „bonsait” látok az erdőben, az jó eséllyel sokkal nagyobb fa is lehetne; talán már 15-20 éves, csak éppen nem volt alkalma megnőni, mert a szarvasfélék folyton lecsipegetik.


Az is szóba került, hogy az erdészeteknek komoly problémát jelentenek az illegális agancsgyűjtők, akik hazaviszik az erdőben talált, egyébként a vadászatra jogosult tulajdonát képező trófeát. Előfordul ugyanis, hogy emberek egy csoportja kimondottan azzal a céllal megy az erdőbe, hogy a szarvasokat bekerítsék, meghajtsák, míg az agancsuk neki nem ütődik a fáknak, ágaknak, hogy aztán letörjön, leszakadjon a fejükről. Esetenként az agancsgyűjtők megbontják a villanypásztorokat, csak egy drótszálat hagynak kb. 2 méteres magasságban, ami biztosan letépi a vágtázó szarvas fejéről az ékességét.

 

Fotó: Gulyás Attila

Visszafele úton már lehetett világítani


Azokról a vadászokról is beszéltünk, akik jól tudják utánozni a szarvasbőgést. Ezt régebben például a szürkemarha tülkéből készült kürttel vagy tritoncsigával tették, ma már más eszközöket használnak, de van olyan, aki akár egy papírtörlő csövével is képes kiadni a különös hangot. A cél persze az, hogy a szarvas elhiggye, egy bikával beszélget, ahhoz viszont igencsak ügyesnek kell lenni, hogy az ember ráérezzen, melyik hang sugallja: potenciális vetélytárs vagyok, de egy kicsit gyengébb nálad, idemerészkedhetsz, hogy legyőzz.

 

Fotó: Gulyás Attila

Ugyanoda érkeztünk vissza, ahonnan indultunk; ilyen a Budakeszi Vadaspark bejárata éjszaka


A nagyjából három órás szarvasbőgéstúra népszerű program, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az előre meghirdetett időpontok idén már mind beteltek a Budapesti Erdészetnél. Ha nem szeretnél lemaradni a szarvasok nászénekéről, egyénileg még október közepéig van esélyed elcsípni az erdőkben sötétedés után, de akár a Budakeszi Vadaspark éjszakai kalandtúráira is jelentkezhetsz.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Busz szélvédőjébe csapódott egy szarvas Pilismarótnál

Szarvasbőgéstúrák a főváros környékén

Ez a szarvas odáig van a szentendrei almákért

 

 

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...