MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.07.01. 09:30,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Sztankó Bálint, Nógrádi Attila, Google maps, Farkas Péter

Víztározóból madárparadicsom – a Tisza-tó

A tavat elsősorban az öntözés biztosítása, a villamosenergia-termelés és az árvízvédelem miatt hozták létre, hogy mindeközben a természet is otthonra talál itt, arra akkoriban talán nem is számított senki. Bejártuk a Tisza-tó vadregényes vízi útjait.

Bár alföldi vagyok, a Tisza-tónál eddig még nem jártam. A tavat elsősorban a zsúfolt strandokkal azonosítottam, és mivel a Balatonnál is az északi part csendesebb, visszafogottabb nyaralóhelyeit kedvelem, a Tisza-tó eddig nyári úti célként nem jutott eszembe. Ráadásul a Körös partján nőttem fel, így azt gondoltam, a vízparti élővilág nem tudna sok újat mutatni. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

 

Fotó: Sztankó Bálint

 A védett sulyom jól érzi magát a tóban, háttérben a sárgában pompázó vízitökmező

 

Csónakkal a rengetegben

 

Indulásunk reggelén még a fenti véleményen voltam, aztán egy egész napos csónaktúra végén már másképp láttam mindent, és maximálisan megértettem Bencsik Barnabás túravezetőnket, aki a budapesti nyüzsgést hagyta maga mögött a tó kedvéért, ami mára nem túlzás, az élete lett.

 

Fotó: Nógrádi Attila

 Bencsik Barnabás túrái során sok-sok emberrel megszeretette már a tavat

 

A tiszafüredi kikötőből egy kis csatornán indultunk útnak a Tisza felé. A folyó lustán hömpölygött, egy homokpadon kikötöttünk, és térdig gázoltunk a vízben, hogy kicsit enyhítsük a forróságot. A Tiszáról aztán egy kis csatornán keresztül értük el a tavat, amelyet a nyílt vízterek mellett nádasok, gyékényesek mozaikja tarkít. Hogy a kép ennél összetettebb, az jól látszik a tóról készült műholdfelvételen, amin hosszasan lehet bogarászni a Tisza szabályozása során kialakított holtágakat, csatornákat, a már korábban lefűződött morotvákat, illetve a tó kialakítása során ásott kubikgödröket. A tóban az összefüggő nádasokat és a gyékényeseket csatornák szabdalják fel, szélességük alig egy csónaknyi, és itt a jobbkéz-szabály épp úgy érvényes, mint a városban, bár a forgalom jóval szerényebb, de azért a csatornák kereszteződésében érdemes kikukkantani, nem jön-e ott épp Matula bácsi egy másik csónakban.

 

Fotó: Google map

 A műholdképen jól látszanak a tó medencéi, a Tisza és holtágai

 

Gyümölcsösök a víz alatt

 

A Tisza-tó, lánykori nevén Kiskörei-víztározó létrehozásának ötlete már az 1960-as években felmerült. Ennek több oka volt, egyrészt szerették volna a Tiszán érkező árhullámot mérsékelni azzal, hogy a többletvizet egy víztározóba vezetik le, de fontos szempont volt az is, hogy a víztározó segítségével az ország egyik legszárazabb területének számító Közép-Tisza-vidék számára is elegendő öntözővizet biztosíthatnak, illetve a Kiskörénél megépített erőmű vízigényét is biztosítani tudják. A területet 1973-ban árasztották el először, majd az 1978-as második elárasztással alakult ki a tó mai nagysága.

 

Fotó: Sztankó Bálint

 A tó és a folyó között mesterséges csatornák segítik a vízi közlekedést

 

A mozaikos szerkezetű tó öt nagyobb medencére tagolható, melyek eltérő jellegűek. Míg például az Abádszalóki-medence mélyebb, nyílt vize a motorcsónakosokat és jet-skizőket csábítja, a tó keleti felén található vadregényes Tiszavalki- és Tiszafüredi-medence fantasztikus élővilágával a természet szerelmeseit vonzza. A tó ezen felén található a Tisza-tavi Madárrezervárum, mely csak korlátozásokkal, illetve bizonyos helyeken egyáltalán nem látogatható.

 

Fotó: Sztankó Bálint

 Ideális terep a vízitúrázók számára

 

Ha megnézzük a tó területét korábbi térképeken, jól látszik, hogy ez mindig is egy mélyebb fekvésű, vízjárta vidék volt, mocsarakkal, morotvákkal, kisebb vízfolyásokkal. A tóban ma is sok helyen látni a vízből kiálló tuskókat. Az elárasztott terület egy részén ugyanis korábban erdők és gyümölcsösök is voltak, melyeket kivágtak az elárasztás előtt. Ezek a tuskók remek pihenőhelyet jelentenek a madarak számára, a hajózást azonban veszélyessé teszik, néhol ugyanis a fatörzsek épp csak kikandikálnak a vízből. A tó területén hajdan volt egy falu is, Óhalász, melynek helyén most egy kilátó és egy kőkereszt áll. A falut az 1876. márciusi tiszai árvíz pusztította el, a folyó 1200 házat döntött romba. A lakók számára az 1880-as évek elején egy új falut hoztak létre, Lőrincfalva néven.

 

Virágtenger, madárparadicsom

 

Egész napos túránk során mi a tó keleti felének látogatható részeit jártuk be. A vadregényes táj bizonyos helyeken a floridai Everglades-re emlékezteti az embert. Gyönyörűek a virágzó tündérrózsamezők, a sárga virágú vízitökök tengere, a szintén sárga virágú rencék kevésbé feltűnőek, de annál érdekesebbek. Ezek a látszólag ártalmatlannak tűnő vízi növények ugyanis rovarokkal táplálkoznak. A leveleiken található tömlőkbe egy csapóajtószerű nyíláson át esnek be a gyanútlan áldozatok, melyeket a növény fehérjebontó enzimei segítségével emészt meg.

 

Fotó: Nógrádi Attila

 A fehér tündérrózsa júniustól szeptemberig virágzik

 

Az ország területén eddig kb. 420 madárfajt figyeltek meg, ezek közül a Tisza-tavon eddig több mint 200-at láttak már. A fajgazdagságból mi is ízelítőt kaphattunk a túra során. Kezdésnek mindjárt két búbosvöcsök tűnt fel néhány méterre tőlünk, majd sorra jöttek elő a többiek. Szürke- és vörösgémek röppentek fel előttünk, kárókatonák indultak portyázni, barna rétihéja vitorlázott a nádas felett, szárcsák terelgették fiókáikat, nádirigó hallatta jellegzetes hangját. A bakcsók gyakran olyan közel engedtek bennünket magukhoz, hogy szinte karnyújtásnyira voltak tőlünk, mikor felröppentek. A bakcsó az egyik leggyakoribb gémféle, fura hangja miatt vakvarjúnak is nevezik. Egy másik gémféle, a kevésbé gyakori üstökösgém is megmutatta magát. A selyemgémnek is nevezett madár hazai fészkelőállománya 250–450 párra tehető, főleg a Tisza mentén és a Hortobágyon találkozhatunk velük.

 

Fotó: Sztamkó Bálint

 Nem túlzás azt állítani, hogy a tó a vízimadarak paradicsoma. Itt éppen egy bakcsó szemlélődik.

 

A hódok nyomában

 

Láthattunk fattyúszerkőket is, melyek a fejünk fölött cikáztak ide-oda szélsebes röptével. A telepesen költő madarak a hínárnövényekre rakják hevenyészett fészküket, s ha alkalmas növényi részeket, például gyékényszálakat látnak a vízen, előszeretettel csapnak le rájuk, hogy tovább tatarozzák vele a fészket. Mi magunk is szemtanúi voltunk, ahogy egy-egy madár hosszú gyékényszálat kapott fel a vízről, majd próbált vele elegyensúlyozni a fészekig. Mivel az idei tiszavirágzás a szokásosnál hamarabb lezajlott, így a nagy kérésztömegről sajnos lemaradtunk, már csak néhány elkésett, röpke szerelmet kereső kérészt láttunk a Tiszán.

 

Fotó: Sztankó Bálint

 A fattyúszerkők számára a fészek építése egy végtelen történet, bármikor lecsapnak egy vízen úszó, fészekanyagnak alkalmas levélre

 

A tó és a folyó között számos öblítőcsatornát alakítottak ki, melyeken keresztül szabályozható a tó vízszintje, vagy vezethető le a felesleges vízmennyiség. A csatornák nagyon jó vízitúra-útvonalak is, ahol a horgászok mellett villanásnyi időre láthatunk például jégmadarat, de a figyelmes szemlélő a hódok nyomait – például a jellegzetesen megrágott fákat vagy hódcsapásokat is megláthatja. Európa legnagyobb rágcsálója Magyarországon egykor közönséges állatnak számított, de a túlzott vadászat miatt a 19. század végére hazánkból és Európa több más országából is kipusztult. Hazánkban 1996 és 2008 között összesen 234 eurázsiai hódot telepítettek, amelyek úgy tűnik, jól érzik magukat. A becslések szerint, ezernél is több lehet ma a számuk.

 

Fotó: Sztankó Bálint

Az öblítőcsatornák mentén nem csak horgászokat, de akár hódvárat is lehet látni


A vizek óriásai

 

A Tisza-tó halakban is nagyon gazdag, több mint 50 fajt írtak már le innen. Ezeket egy vízitúrán nem láthatjuk, aki azonban kíváncsi rájuk, az mindenképpen látogasson el a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrumba, ahol többek között Európa legnagyobb édesvízi akváriuma található. A legapróbb küszöktől kezdve a pontyokon, kárászokon át a legnagyobb hazai halfajig, a hatalmas harcsáig láthatunk itt fajokat. Én leginkább a vizek óriására, a vizára voltam kíváncsi. Az óriási tokfélék egykor a hazai folyókon is gyakoriak voltak, a középkortól kezdve azonban annyira túlhalászták az állományt, hogy a huszadik századra már csak mutatóban maradt belőlük néhány példány. A Vaskapu-szorosban épített erőművek már csak a kegyelemdöfést jelentették a vizáknak, melyek vándorló halfajként így már nem tudtak felúszni az ívóhelyekre.

 

Fotó: Farkas Péter

 Az ökcentrum sztárjai a hatalmas vizák, melyek egykor a hazai folyókban is szép számmal éltek

 

Az ökocentrum nemcsak a halakról szól, láthatjuk a hazai kétéltű- és hüllőfajokat is, de az épületet övező parkban rózsás gödényekkel is találkozhatunk, melyek meglepően hatalmasnak tűnnek így közelről. A pelikánok a 19. században még költöttek hazánk területén, de a mocsarak lecsapolása, a folyók szabályozása miatt élőhelyeik annyira megritkultak, hogy ma már csak olykor-olykor tűnik fel egy-egy példány az országban. Legutóbb tavaly télen, a Duna fővárosi szakaszán, a Parlamenttel szemben láttak egyet.

 

Fotó: Nógrádi Attila

 Az ökocentrum kilátóteraszáról szemrevételezhetjük túráink helyszínét

 

A parkban egy játszótér is van, ahol a gyerekek például egy tutajon állva járhatnak be egy kis tavi akadálypályát. Érdemes az épület tetejébe is felmenni, mert remek a kilátás, és innen fentről alaposan szemügyre vehetjük a mozaikos tavat és a környező településeket. Az épületet is megéri szemügyre venni kellő távolságból, mert bár első pillanatra a látvány Mordort idézi a Gyűrűk urából – főleg a vihar előtti, sötét felhőkkel a háttérben –, másodikra már az eredeti koncepciót, vagyis a kitárt szárnyú madarat is látjuk.

 

Fotó: Nógrádi Attila

 

A Tisza-tó épp hogy csak feltárta szépségeit, de már ezzel is lenyűgözött bennünket. Aki erre jár, ne csak egy napra tervezzen, ha van rá módja, csatlakozzon egy késő délutáni túrához, és töltse a napnyugtát is a vízen. Egészen fantasztikusak ilyenkor a fények, a hangok, a távolban a napközben csak derengő Mátra sziluettjei is kiélesednek. Miközben a hattyúcsalád még keresi az éjszakai pihenőhelyét, a bakcsó már elfoglalta a kiszemelt pihenőfát, a csönd lassan leereszkedik a tóra, ahonnan valahogy nem akaródzik hazaindulni.

 

Ha további érdekességeket szeretnél megtudni a Tisza-tóról, lapozz bele a Turista Magazin július-augusztusi számába!

 

 

Kapcsolódó cikkek:

Tavaszi bringás Tisza-tó kerülés

Élményexpresszel a Tisza-tóhoz

Promenád a Tisza-tavon


 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Nagy Patrícius:
Csillagkapu
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...