Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg:
Fotó:
2021. október 14.

A bihari remete nyomában a Kéktúrázás napján

Kedvesemmel és pár baráttal mi is nekivágtunk a Kéktúrázás napján egy alföldi szakasznak, és nem bántuk meg, de mennyire nem. Szuper túra kerekedett ki belőle, a Berettyó egyedi varázsa felejthetetlenné tette.

Gondolkodtunk, kicsit feledésbe is merült a dolog, aztán mire döntésre jutottunk, a dél-dunántúli kéktúraszakaszok már elfogytak, nekünk ez a mozgalom a kedvencünk a triumvirátusból. Az alföldin azonban volt még pár szabad hely, rögtön villant az elme: legyen! Úgyis hiányzik még a mozgalomból jó pár szakasz, így össze tudtuk kötni a kellemest a hasznossal.

A kínálatból a 127-es Furta–Berettyóújfalu szakaszt választottuk. Ez nem az Alföldi Kék legtechnikásabb szakasza, roppant egyszerű a vonalvezetése, mindösszesen egy trükkösebb letörés van a nyomvonalon. A túranapra beszerveztük Misiéket, kikkel az ösvényeket járjuk az Alföldön, és velük jött még a leányuk és annak férje is. Szintén szervezkedés révén csatlakoztak hozzánk a fiúk, akikkel kalandos körülmények között még a nyáron ismerkedtünk meg a Petróczi iskola környékén. Az őszintét megvallva, egyéb jelentkezők nem igazán szaggatták az istrángot, mindössze két fiatal hölgy regisztrált erre a szakaszra, és vált tízfős csapatunk részévé.

Mint említettem ez a szakasz igazi kihívást nem tartalmaz, viszont roppant értékes kulturális bon-bonok, valamint a Berettyó egyedi varázsa teszik ezt a szakaszt is felejthetetlenné. Ezen az etapon nem kellett sem dagonyázástól, sem dzsindzsáskodástól tartani, hisz a valamivel több mint 17 km-es táv 99%-a aszfalton vezet. Ráadásul az országosan ígért özönvíz is átalakult enyhébb esővé, itt a Bihari-síkon nagyon kevés esett, és a rendezvény tiszteletére még ragyogó napsütés is lett. Igaz a reggel elég csípős volt (4 fok), mikor kikecmeregtünk az autóból reggel 8-kor Furta központjában. Meglepetésként ért, hogy hatalmas forgatagba csöppentünk, aznap tartották a III. Furtai Juhásztalálkozót. Alaposan felkészültem az útvonalból, de erről nem hallottam, így nem is tudtam rászervezni, rögtönözni pedig nem szerettünk volna túravezető társammal.

Furtát egy kisvonattal járta a helyi rezesbanda ébresztőt fújva a lustábbaknak, de ebből nem sok akadhatott, hisz a falu apraja-nagyja már a település központjában nyüzsgött a nagy napon. Tűzről pattant fiatalabb-öregebb menyecskék futkostak szendvicses tálcákkal, pogácsás és réteses tepsikkel a befűtött kemencékhez. A katlanokban, kondérokban már bőszen rotyogtak a birkapörköltek, ezekből is a legtöbb „karcagi módra”. Ez a változat a hungarikum, de azért pár helyen „hamisítvány” is pörkölődött, melyben nem használják fel az egész juhot.

Már korán reggel forogtak a vurstli eszközei, és harsogott a mulatós ezerrel. A főtéren pedig a menő helyi erők bömböltették, csikorogtatták, driftelték csotrogányaikat. A falu szellemi életének központjában már feszegették erejüket a bent lévők, így ki is fordultunk egy kávé után. Szerencsére megérkeztek a túra regisztrált részvevői, majd üdvözlés után, egy csendesebb pontra húzódtunk. Ismertettem a rendezvényt, beszéltem a kéktúrákról, bemutattam röviden Furtát, és már indultunk is. Közös bélyegzés a Pesti Srácok-szobornál lévő igazolóponton, csoportkép készítése, dokumentálandó az eseményt, bekapcsoltuk a természetjáró applikációt okos eszközeinken, és lassan magunk mögött hagytuk a vásári forgatagot.

Furta a Nagy-Sárrét, a Bihari-sík és a Kis-Sárrét földrajzi találkozáspontján, az Ölyvös-patak mellett fekvő település, mind a mai napig megőrizte a sárréti-bihari falvak jellegzetességeit és arculatát.

Nevezetes népművészeti hagyományiról, melyek közül a furtai hímzés a legmeghatározóbb.

A lakosság elsősorban mezőgazdasági termelésből él, 1990 óta önálló községként működik. A leletek szerint Furta környékén már avarok is éltek, honfoglalás kori emlékek is kerültek elő. A tatárjáráskor teljesen elnéptelenedett. Írásos említése először 1552-ből lelhető fel egy adóösszeírásban. Története szorosan kötődik a zsákai várhoz, annak tartozéka volt. A földesúri jogokat mindig a zsákai vár kapitánya, tulajdonosa birtokolta. Többek közt a Ghichy család tagjai, Bethlen Gábor vagy Rhédey Ferenc. A török hódoltság korában rengeteget szenvedett a falu, majd egy pestisjárvány következtében 1678-ban 40 évre lakatlanná vált.

Újratelepülése 1720-ban következik be, amikor 17 zsákai jobbágy bérbe vette a váradi kisprépostságtól Furta-pusztát. 1760-ban katolikus németeket és tótokat telepítenek be, növelendő a lakosságot. Falusias fejlődése a múlt század elején indult meg, ez a fejlődés napjainkban is tetten érhető, önállóságát 1973-ban veszti el, melyet 1990-ben kap vissza. Nevezetességei a már említett furtai hímzés, ami mint kulturális örökség bekerült a Hajdú-Bihar megyei értéktárba. A furtai hímzés legnagyobb népszerűsítője az országosan ismert Furtai Citerazenekar. Az 1782-86 közt épült Szent László-templom 1956 óta műemlék. Műemléki védettség alatt áll a katolikus plébánia is. Műemléki érték az 1720-ban átépített neoromán református templom.

Gyors átkelés a forgalmas 47-es úton, és máris Zsáka elején lévő Kurta kocsma bezárt ajtaja előtt toporogtunk. Minden adott volt, kis patak, faluvég, régi malom, csak a Szamos hiányzott. Mivel a műintézmény zárva volt, így egy újabb bon-bonnal kellett beérnie a nagyérdeműnek: a Rhédey család és kastélyuk történetével.

Rhédey-kastély

A zsákai Rhédey-kastélyt gróf Rhédey Gábor építtette 1858-ban. A kastély bástyaszerű elemekkel díszített formájával hívja fel magára a figyelmet, magán viselve a 19. század kedvelt építészeti stílusának, a romantikus historicizmusnak a jegyeit. 1885 előtt a zsákai Rhédey-kastélyban volt a Rhédey család levéltára. Gróf Rhédey Gábor 1897. április 21-én bekövetkezett halála után a család férfi örökös nélkül maradt, így leányági testvére Rhédey Zsófia grófnő, majd lánya Rhédey Erzsébet, férjezett Paksy Józsefné de Battyán birtokolta a kastélyt. 1908-ban gróf Almásy Imre vásárolta meg, de 1916 táján már báró Vay Arnoldné tulajdonában található a kastély. Az I. világháború utolsó éveiben az épület hadikórházként működött, majd pedig 1926-tól 1944-ig báró Vay László a második házasságából származó családjával együtt lakott a kastélyban.1945-ben államosítják, a főépületet a pártok, a melléképületeket a helyi földművelő szövetkezet használta. 1950-től kezdve iskola működött benne egészen 1984-ig. Védetté 1958-ban nyilvánították. A kastély jelenleg az egyetlen Rhédey-emlékhely Magyarországon. A magyar történelem szempontjából meghatározó Rhédey családnak állít méltó emléket állandó kiállításaival. A kastély képzőművészeti állandó kiállításain pedig a zsákai születésű festőművész, Madarász Gyula alkotásai és a zsákai ikonfestő tábor üvegikonjai tekinthetők meg.

A település központjában lévő Honfoglalási parknál, mely az 1906-ban épült községházával szemben található, megismerkedtünk Zsáka rövid történetével. A falu már a népvándorlás korában lakott hely volt. Első írásos említése, 1214-ben a Váradi Regestrumban lelhető fel. IV. Béla korában már kun településként tartják számon, ekkoriban a Zoard nemzettség birtokolja, 1486-ra már a Bessenyei család is részbirtokos volt az Izsákai családdal. Az 1514-es Dózsa György-féle felkelés után az Izsákai család udvarházát megerősítik, ebből épül ki a zsákai vár 1540-re. A jól védhető, vizek övezte vár jelentős szerepet játszott a térség védelmében, és különösen fontos szerepet kapott Gyula várának védelmében. Bocskai István fejedelem az erdélyi hadjárata előtt Nagykereki várából idehozatta családi kincseit, biztonságosabbnak tartotta azt, mint a kereki várat.

Több birtokos csere után Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől került a vár és a falu 1617-ben id. Rhédey Ferenc (hajdúkapitány, Bocskai fővezére és barátja) tulajdonába. Thököly Imre 1693-ban kétszer is itt szállt meg. A vár pusztulása II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjáratát követően, Erdély bukásakor következett be, 1677-ben már várromként tartják nyilván. 1711-ben a Habsburgok még a megmaradt romokat is felrobbantatják. A korábban mezővárosi jogállású Zsáka faluvá, majd nagyközséggé, anyakönyvi székhellyé vált. 1950 óta önálló tanácsú település, jelenleg nagyközség.

A román ortodox templomot 1791-ben emelték az 1650-es években épült régi fatemplom helyén. Félköríves szentélyzáródással, késő barokk stílusban készült. 1869-ben romantikus stílusban alakították át. A templom teljes külső, belső felújítása 2015-ben fejeződött be, ebben az évben augusztus 23-án szentelték újra Mihály és Gábriel arkangyalok és a Szentlélek alászállása tiszteletére.

A templom műemlék épület. Egyedi jellemzői közé tartozik, hogy nemcsak a fala, de a tornya is téglából épült, ehhez hasonló építészeti megoldást más Magyarországon található ortodox templomnál sem alkalmaztak.

Külön értéket képviselnek a templomban található padok, melyeket a hívek készíttettek, és adományozták a templomnak. A ma is meglévő harangot 1906-ban egy ágyúcsődarabból készíttette Pintye János. A harangon az alábbi írás található: „Buzgóságuk jeléül öntették saját költségükön zsákai Pintye János és felesége Pántya Flóra 1906-ban. Nagy dicsőség a magasságos Istennek és béke a földön és emberek között.” A templom nem csak a hit életének a színtere, őrzi és ápolja a románság kultúráját és hagyományait.

Zsáka után egy jó hosszú országúti szakaszon erős tempót diktáltam, aminek meg is lett az eredménye, több részre szakadtunk. Felmászva a Berettyó-gátra, megvártuk a későn jövőket, tízóraiztunk, és együtt értünk be Bakonszegre, miután átkeltünk a Berettyó hídján.

Berettyó

A Berettyó Romániában Szilágy megyében ered a Réz-hegységben 600 m magasságában, és Magyarországon a Sebes-Körösbe torkollik. A folyó nem bővizű, de szeszélyesen kanyargó. Bakonszegnél a medre régen meg is szűnt, vize a nagy-sárréti medencébe ömlött, ahol a Hortobágyon levonuló tiszai árvizekkel találkozott. A medencében visszamaradt víz a környező megyék területéből csaknem állandóan 80 000 katasztrális hold földet borított el, és a Sárrétet alkotta. A Sárrét mocsarasodását a Tisza vize és a mocsár levezető medrének lassú eliszapolódása okozta. Ez a levezető széles, sekély meder Szerep határában, Ördögszigetnél lépett ki a mocsárból, és Mezőtúr alatt szakadt a Hármas-Körösbe. Ma ez a Hortobágy-Berettyó medre. Az állandó árvizek miatt szükségszerűvé vált a Berettyó és a Körösök szabályozása. A szabályozást Bodoky Károly kerületi főmérnök tervei alapján kezdték meg 1858-ban. A Berettyót a Sárréttől elzárták, és új medret ástak Bakonszegtől egészen Szeghalmig, a Sebes-Körösig. Emiatt a Berettyó vizének elvezetése a Nagy-Sárrét fokozatos kiszáradását vonta maga után.

Bakonszegen először az 1848-49-es emlékműnél álltunk meg. Ennek fő érdekessége, hogy az itt található fejfák egy az egyben olyanok, mint a híres szatmárcsekei csónakos fejfák. Kevés helyen találkozni ezekkel az alkotásokkal. A Nadányi parkban, a Nadányi Zoltán-emlékműnél megismerkedtünk a falu rövid történetével.

Bakonszeg a Berettyó-Kálló közén, a folyó jobb partján fekszik. Első említését az 1400-as évek első harmadában olvashatjuk oklevelekben, de története szorosan összefonódhat a szomszédos Aka faluéval, melyről már az 1200-as évek vége felé olvashatunk. A 15. században az Izsákai és Bessenyei családok voltak a földesurai, a török időkben elnéptelenedik, majd új telepesek érkeznek. 1658-ban az újfalui malomgát átjáróban fogadta II. Rákóczi György hadnagya, Kádár István a krími tatárok seregét. A nagy túlerő legyőzte a magyar sereget, a vezér súlyos fejsebet kapott, katonáit Bakonszeg alatt, a kórógyi részen temették el. A temetkezési helyen, a Kádár-dombon, avagy a kórógypusztai hármas kunhalmon felállított síremlék látható. A legenda szerint a lova, a két nyílvesszővel fejen talált vitéz Kádár Istvánt ide vitte. A 19-20. század elején a Rhédey és a Vay család birtoka.

Innét kitértünk egy hosszabb pihenőre a Remete-sörözőhöz. Jó félóra ejtőzés után kerekedtünk fel, és sétáltunk vissza a kékhez, és a Nadányi–Miskolczy-kúriához, ahol a falu egyik híres lakója, Nadányi Zoltán költő élt 1924-1927 között, és írt közel 40, a tájjal és az itt lakókkal kapcsolatos verset. A falu közepén található az Awassi Zrt. kezelésében álló műemlék, 1800 körül épült, késő barokk stílusban. Később több eklektikus átalakításon esett át. A szegényes, kisnemesi lakóház nagyvonalú, kosáríves tornáca mögött egymenetes elrendezésű szobák húzódnak. Fűrészelt fadíszítésű, klasszicizáló portikusza egyszerre idézi a kastélyok és a parasztgazdák építészeti ízlését, így különleges módon érzékelteti a falusi kisnemesek sajátos társadalmi helyzetét.

A tulajdonos cég 1999-ben avatta fel a ritkaságszámba menő Kos temetőt, ahol az ősi jelképekkel illusztrált kopjafák Lakatos József sárvári művész kétkezi munkáját dicsérik. A cég tárgyalóterme egyben juhászati kiállítás is, melynek hangulatát fokozza a helyi fafaragó művész által készített faragott bútorok szépsége is. Az épületben irodák kaptak helyet, melyek berendezése igyekszik harmonizálni az előkelő épülettel. Az épület munkaidőben, előzetes bejelentkezés után látogatható. Parkjába szabadon be lehet jutni, ha mégis zárt kapukat találnál, a Berettyó töltése felől szabadon be tudunk sétálni.

Zárásképpen a falu másik híres lakójának egykori lakóházához sétáltunk el. Bessenyei György költő, író a felvilágosodás kiemelkedő alakja, Mária Terézia testőre, a bihari remete. Tiszabercelen született 1746-ban, Bakonszegre költözött 1787-ben, és itt élt 1811 februárjában bekövetkezett haláláig. Végakaratának megfelelően halálakor a kertjében, a kedvenc almafája alatt temették el, de hamvait 1940-ben Nyíregyházára szállították, és ott helyezték örök nyugalomra. A háromosztatú népi lakóház, ahol a jeles költő élt, ma múzeumként szolgál. A kiállítás előzetes bejelentkezés után látogatható, és itt található az Alföldi Kéktúra pecsétje is a gondozott parkban, ahol fedett pihenő is várja a megfáradt vándort. A kúria kapuja mindig nyitva van.

Mivel csapatunkból a lányok és a fiúk tömegközlekedéshez voltak kötve, így fájó búcsút vettünk tőlük, de aztán a nap végén csak utolértük őket. Ők begyújtották a fáklyákat, és elporoztak, mi pedig úgy ráérősen, kiélvezve a melengető napsugarakat andalogtunk el a Berettyó gátján a célig, Berettyóújfaluig, ahol a TIVIZIG kerítésén van a pecsét. Beültünk még egy kávéra, közben átbeszéltük a nap történéseit, és elhatároztuk, ha lesz lehetőségünk, jövőre is részt veszünk ezen a remek rendezvényen.

A Keleti-Mátra vadregényes bércein

A Keleti-Mátra vadregényes bércein

2021.10.06.

Hazánk legmagasabb hegyvidékét bizonyára mindenki jól ismeri, a Mátra népszerű üdülőfalvai felkapott turistacélpontok. A Kékestől keletre elnyúló keleti Mátrabércet alkotó csodaszép hegyek láncolata azonban még szinte ismeretlen a kirándulók előtt.

→ Tovább