Érdekes, hogy a nap során végig láttuk a komádi tévéadót, félkörívben megkerülve azt. A végeláthatatlan gátakon, kies rónaságokon bőven volt időnk elgondolkodni, beszélgetni a csonka Biharország történelméről, hányattatásáról. Szívbemarkoló sors jutott ennek a valaha csodás, gazdag vidéknek. Szinte könny szökkent a szemünkbe mikor az egykori vármegyeszékhelyről, a "Körös-parti Párizsról" esett szó. ....de hagyjuk, ez egy másik történet!

Szokásunktól eltérően az utolsó túranapra szoktuk hagyni a legrövidebb távot, de most más szempontok határozták meg a tervezést, így rendhagyóan erre a napra esett a leghosszabb táv. Először Furtáról Körösszakálra gyalogoltunk át, bő 22 km-en, de ott még Kedvesemnek és nekem jött egy kósza ötletünk, hogy menjünk el még Körösnagyharsányig, csak úgy levezetésképpen. Misiék már jártak arra, így ő átszállított engem és az autónkat, majd visszahozott. Állandó túratársammal elgyalogoltunk a kocsiért, Misiék az érzékeny búcsú után pedig hazafelé vették az irányt.

Furtára ma is nyolc óra után érkeztünk pár perccel, ezúttal azonban egy csendes falu fogadott. Hol volt már a tegnapelőtti forgatag, jókedv! Még a főtéren lévő beszédes nevű kricsmiben sem volt hangulat, csupán ketten képviselték a helyi erőket, bár ők már a korai időpont ellenére is rendesen törték ékes anyanyelvünket. Bélyegezni most nem kellett, pár bemelegítő mozdulatot követően belecsaptunk a lecsóba, és nekivágtunk a több mint öt kilométeres aszfaltkoptatásnak a gyér forgalmú mellékúton Komádi irányába.

Normális esetben a mai etap a vízről kellett volna, hogy szóljon, hisz rengeteg csatornát, eret, patakot tavat kellett volna látnunk, de ezek 90%-ában hűlt helye sem volt víznek. Tegnap sem láttunk a befolyókban vizet, de

azok gondozottak voltak, a maiak többségét azonban már vastagon benőtte a nád, eliszaposodtak, a tereptárgyak, zsilipek összedőltek. Látszott, hogy évek óta vízhiánnyal küzdenek errefelé. Épp a napokban olvastam valahol, hogy a talajvíz szintje az Alföldön a közelmúltban két és fél méterrel mélyebbre csökkent. Szép kilátások! A teljesség igénye nélkül, pár vízfolyás ami teljesen száraz volt: Ölyvös-ér és befolyói, Furta-dinnyési csatorna, Nyéstai-csatorna, Sáros- ér. Csekély reménysugár, hogy sokuknál jelen voltak a vízigényes növények, mint a sás, a nád, ami azért utal valamennyi víz jelenlétére.

Néha félreléptünk a rohanó gépesített járművek elől, aztán a nagy figyelemben el is rongyoltunk a letérés mellett. Meggyőződésem, hogy nem volt jelezve a délkeleti letérő, még vissza is slattyogtam pár tíz métert. Mindegy, tartoztunk az ördögnek pár száz méterrel. Miután megleltük a helyes irányt, kopott, kátyús betonútra váltottunk, amely a szikes pusztaságon, gázkutak mellett vezetett egy gázfogadó állomásig. Innét bokatörő bazaltos, kavicsos dózerútra álltunk, kerülgettük a gödröket, szörnyülködtünk a bedőlt, összeroppant vízügyi műtárgyakon.

Hamarosan elértük a Zsombékos nyárfását, aminek a szélén trappoltunk egy darabig, majd újra a végtelen pusztaságra váltottunk. Az egykori Szásztanyánál északkeletnek fordultunk és megkezdtük a Körmösdpuszati-víztározó megkerülését. Azaz csak majdnem megkerülését, mert az U betűt nem zártuk össze. Régebben nem erre vezetett az útvonal, hanem innét toronyiránt közelítette meg Körösszakált. Ez a változás is jelentősen előnyére vált az AK-nak, látványosabb lett, hisz a víztározónak még így, vízhiányos években is gazdag a madárvilága.

Kökénybokrok mellett haladtunk és degeszre ettük magunkat a már élvezhető fanyar erdei gyümölccsel. Mai napon még nem láttunk gátat, már éppen kezdett hiányozni, amikor egyszer csak ott tornyosult előttünk az 1997-ben feltöltött vésztározó védműve.

Ornitológus szakemberek számára meglepetések sora kezdődött a tározó elárasztásával. Vadludak ezrei vették birtokba átmeneti pihenőhelyül északra tartó vándorlásuk során. A magyarországi vándorló récefajaink közül is előfordul itt minden faj, még az igazán ritka jegesréce is feltűnt a tavon, de számos egyéb madárfaj is használja átmeneti vagy állandó otthonául a nádasokban gazdag víztározót.

Ha a nádas fölött el tudunk nézni valamelyik magaslesről, kilátóból, akkor rögtön észrevesszük, hogy a víz (most nádas) kellős közepén egy tanya van, a gémeskútnak is csak az ágasa látszik ki a vízből.

Ebben a csapadékszegény időszakban a nádas az úr a tavon, nyílt vízfelület csak a keleti részén van egy vékony sávban, de a gazdag madárvilágot ma is megtapasztalhattuk. Számtalan magaslest is láttunk a gát mellett és a nádasokban, ami gazdag nagyvad jelenlétre utal.

Az AK megújításakor a beleci víztározóhoz is helyeztek egy pecsétet, amit egy gyerekkorunkat idéző játszótéri rakétára emlékeztető madárlesre szereltek fel. Mi is elvégeztük az adminisztrációt, majd hosszú-hosszú gátvándorlásba kezdtünk.

Folytatása következik.