Nem volt egyszerű összepakolni a 3 gyerekre, babakocsi, kis kád, kiságy is jött velünk. Gábor apukája pedig jött segíteni, így azért könnyebb volt a nagyokkal. És ha már Hetvehelyen vakációztunk, egy kőhajításnyira a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrától (RPDDK), idén is beiktattunk egy kis túrázást. Mivel Hanna még nagyon picike, sok kilométert nem is terveztünk megtenni, így adta magát a lehető legközelebbi, Abaliget Vasútállomás – Abaligeti-barlang szakasz. 3 másik családdal nyaraltunk együtt, és szerencsére mindenki szívesen kirándul, mindenki velünk tartott.

3 kocsival oldottuk meg a logisztikát, hogy csak egy irányba kelljen túrázni: leparkoltunk a vasútállomásnál, 2 kocsi a sofőrökkel elment a barlanghoz, 1 kocsi ott maradt, és a sofőrök visszajöttek. Így a végcélnál várt egy autó, amivel a 3 sofőr vissza tudott menni a vasútállomásnál hagyott kocsikért.

2 / 9

Fotó: Nábrádi Judit

Amíg vártuk a sofőröket, rákötöttem Gáborra Hanna babát, ráadtam a hátizsákot, mert én még kímélő üzemmódban voltam, ő volt a sherpa. Elmentünk a gyerekekkel pecsételni, mindenki nyomhatott egy-egy pecsétet a füzet végébe, ami az összes kisgyereknek nagyon tetszett. Nimródon és Barnuson kívül még egy kisfiú túrázott velünk, aki kortársuk, és volt a csapatban még 4 (kis)kamasz, akik szintén jókedvvel kirándultak.

Mindjárt az út elején volt egy magasles, ami a 4-6 éveseket igencsak csábította. És valahogy ezen a szakaszon igen sok magasles volt, az alacsonyabbakra és jobb állapotúakra felengedtük a srácokat – természetesen felnőtt kísérettel, a nagyobbakra viszont nem engedtük, hogy felmásszanak. És a rövidke távon még egy alapos sebességcsökkentő tényező volt: igen sok feketeszeder-bokor szegélyezte az utat, és igen gyakran elhangzott a srácok szájából a „hami-nyamm”, mire igyekeztünk szedni az érett bogyókból, és elkerülni, hogy a fiúk belegabalyodjanak a jó kis tüskés bokrokba. Ami azért persze így is sikerült!

3 / 9

Fotó: Nábrádi Judit

Hanna baba induláskor mély álomba zuhant Gábor mellkasán, és már túl voltunk a túrácska felén, amikor ébredezni kezdett. Pont egy napsütötte részen bandukoltunk, így egy mező közepén, egy nagy bokor tövében húztuk meg magunkat az árnyékban, itt terítettük le a hatalmas piknikpokrócot, előkerült a gyümölcs, innivaló, no meg a csúcsnyeremény a táskákból a nagyobbacskáknak, a pelusozó cucc és a váltóruha Hanna babának, és én is rendelkezésre álltam mint ennivaló – anyatej formájában. Hannácska elégedettnek tűnt, szépen nézelődött a jókora pokróc közepén fekve. Talán nézelődött volna még, vagy evett volna még, mikor magamra kötöttem és tovább indultunk, így pár száz méter után elkezdett nyűgösködni. Szerencsére nem túl messze találtunk egy másik árnyékos helyet egy fa alatt, így ott még egyszer letelepedtem újra megszoptatni, majd teljes elégedettséggel aludt el az én mellkasomon. A cuccokat továbbra is Gábor vitte, a nagy csapat pedig jókedvűen haladt lefelé a dombról, Abaliget házai pedig egyre közelebb voltak.

7 / 9

Fotó: Nábrádi Judit

Megkerültük a horgásztavat, majd leültünk egy büfé teraszán jégkrémezni. Ettünk-ittunk, Hanna baba pedig továbbra is az igazak álmát aludta. Majd megkerestük a pecsétet, körbesétáltuk a fürdésre kijelölt tavat is, és a srácok legnagyobb örömére találtunk egy remek játszóteret a tó partján, így legalább egy-másfél órát még ott ücsörögtünk, míg ők játszottak. Hannát sikerült úgy letenni a kendőből a pokrócra, hogy ott fekve aludt tovább, majd egy kiadós evést követően elégedetten nézelődött.

8 / 9

Fotó: Nábrádi Judit

A sofőrök közben elmentek a vasútállomáson hagyott autókért, és kaptuk a telefont, hogy az egyik kocsinak teljesen leeresztett a kereke, így egy kerékcsere is társult a túrához. Az egész család, és az egész nagy társaság nagyon jól érezte magát a kiránduláson, annyira feltöltött a természet, annyira jól telt a nap apróknak és nagyobbacskáknak is! És azt sem bántuk meg, hogy elutaztunk Pécs mellé, mert másnap a Tettyét és a Flóra-pihenőt is meglátogattuk, harmadnap pedig amíg a fiúk strandoltak, mi, lányok sétáltunk egy jót Orfűn a tó mellett. Hanna baba pedig csak evett és aludt, szinte egy hangja nem volt. Közben pedig a szálláshelyen mind a tíz ujjunkat megnyaltuk a reggeli és a vacsora után is, annyira jól tartottak minket! Feltöltődve és élményekkel gazdagodva tértünk vissza Budapestre.

9 / 9

Fotó: Nábrádi Judit

RPDDK – Abaliget Vasútállomás – Abaligeti-barlang (táv: 5,19 km, +158/-125 m)