Potyautassal a kéken

Gyerekekkel a kéken

Szerző:
2020. szeptember 8.

Abaligeti kirándulás a Potyautasokkal

Minden évben ott szoktunk lenni a Fishing on Orfűn, idén is megvolt a bérlet, a hetvehelyi szállás. A fesztivál végül elmaradt, a szállásunk viszont megmaradt. Barátokkal terveztük a hosszú hétvégét, és a fiúk meg is beszélték velük, hogy fesztivál nélkül is lemennek, szeretjük a környéket. Közben megszületett Hanna baba is, így nagyon nagy dilemmában voltam, hogy merjünk-e csatlakozni a fiúkhoz, vagy jobb lenne itthon maradni. Végül az utolsó pillanatban úgy döntöttünk, megyünk.

Nem volt egyszerű összepakolni a 3 gyerekre, babakocsi, kis kád, kiságy is jött velünk. Gábor apukája pedig jött segíteni, így azért könnyebb volt a nagyokkal. És ha már Hetvehelyen vakációztunk, egy kőhajításnyira a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrától (RPDDK), idén is beiktattunk egy kis túrázást. Mivel Hanna még nagyon picike, sok kilométert nem is terveztünk megtenni, így adta magát a lehető legközelebbi, Abaliget Vasútállomás – Abaligeti-barlang szakasz. 3 másik családdal nyaraltunk együtt, és szerencsére mindenki szívesen kirándul, mindenki velünk tartott.

3 kocsival oldottuk meg a logisztikát, hogy csak egy irányba kelljen túrázni: leparkoltunk a vasútállomásnál, 2 kocsi a sofőrökkel elment a barlanghoz, 1 kocsi ott maradt, és a sofőrök visszajöttek. Így a végcélnál várt egy autó, amivel a 3 sofőr vissza tudott menni a vasútállomásnál hagyott kocsikért.

Amíg vártuk a sofőröket, rákötöttem Gáborra Hanna babát, ráadtam a hátizsákot, mert én még kímélő üzemmódban voltam, ő volt a sherpa. Elmentünk a gyerekekkel pecsételni, mindenki nyomhatott egy-egy pecsétet a füzet végébe, ami az összes kisgyereknek nagyon tetszett. Nimródon és Barnuson kívül még egy kisfiú túrázott velünk, aki kortársuk, és volt a csapatban még 4 (kis)kamasz, akik szintén jókedvvel kirándultak.

A túra elején átvágtunk a síneken, és elkezdtünk felkapaszkodni a dombokra. Az erdős részek nagyon szépek, és kellemesen hűvösek voltak, viszont elég sok volt a mező, tűző nap, ahol nem fáztunk.

Mindjárt az út elején volt egy magasles, ami a 4-6 éveseket igencsak csábította. És valahogy ezen a szakaszon igen sok magasles volt, az alacsonyabbakra és jobb állapotúakra felengedtük a srácokat – természetesen felnőtt kísérettel, a nagyobbakra viszont nem engedtük, hogy felmásszanak. És a rövidke távon még egy alapos sebességcsökkentő tényező volt: igen sok feketeszeder-bokor szegélyezte az utat, és igen gyakran elhangzott a srácok szájából a „hami-nyamm”, mire igyekeztünk szedni az érett bogyókból, és elkerülni, hogy a fiúk belegabalyodjanak a jó kis tüskés bokrokba. Ami azért persze így is sikerült!

Hanna baba induláskor mély álomba zuhant Gábor mellkasán, és már túl voltunk a túrácska felén, amikor ébredezni kezdett. Pont egy napsütötte részen bandukoltunk, így egy mező közepén, egy nagy bokor tövében húztuk meg magunkat az árnyékban, itt terítettük le a hatalmas piknikpokrócot, előkerült a gyümölcs, innivaló, no meg a csúcsnyeremény a táskákból a nagyobbacskáknak, a pelusozó cucc és a váltóruha Hanna babának, és én is rendelkezésre álltam mint ennivaló – anyatej formájában. Hannácska elégedettnek tűnt, szépen nézelődött a jókora pokróc közepén fekve. Talán nézelődött volna még, vagy evett volna még, mikor magamra kötöttem és tovább indultunk, így pár száz méter után elkezdett nyűgösködni. Szerencsére nem túl messze találtunk egy másik árnyékos helyet egy fa alatt, így ott még egyszer letelepedtem újra megszoptatni, majd teljes elégedettséggel aludt el az én mellkasomon. A cuccokat továbbra is Gábor vitte, a nagy csapat pedig jókedvűen haladt lefelé a dombról, Abaliget házai pedig egyre közelebb voltak.

Megkerültük a horgásztavat, majd leültünk egy büfé teraszán jégkrémezni. Ettünk-ittunk, Hanna baba pedig továbbra is az igazak álmát aludta. Majd megkerestük a pecsétet, körbesétáltuk a fürdésre kijelölt tavat is, és a srácok legnagyobb örömére találtunk egy remek játszóteret a tó partján, így legalább egy-másfél órát még ott ücsörögtünk, míg ők játszottak. Hannát sikerült úgy letenni a kendőből a pokrócra, hogy ott fekve aludt tovább, majd egy kiadós evést követően elégedetten nézelődött.

A sofőrök közben elmentek a vasútállomáson hagyott autókért, és kaptuk a telefont, hogy az egyik kocsinak teljesen leeresztett a kereke, így egy kerékcsere is társult a túrához. Az egész család, és az egész nagy társaság nagyon jól érezte magát a kiránduláson, annyira feltöltött a természet, annyira jól telt a nap apróknak és nagyobbacskáknak is! És azt sem bántuk meg, hogy elutaztunk Pécs mellé, mert másnap a Tettyét és a Flóra-pihenőt is meglátogattuk, harmadnap pedig amíg a fiúk strandoltak, mi, lányok sétáltunk egy jót Orfűn a tó mellett. Hanna baba pedig csak evett és aludt, szinte egy hangja nem volt. Közben pedig a szálláshelyen mind a tíz ujjunkat megnyaltuk a reggeli és a vacsora után is, annyira jól tartottak minket! Feltöltődve és élményekkel gazdagodva tértünk vissza Budapestre.

RPDDK – Abaliget Vasútállomás – Abaligeti-barlang (táv: 5,19 km, +158/-125 m)

Hanna első túrája a Remete-szurdokban

Hanna első túrája a Remete-szurdokban

2020.08.26.

Már-már hagyomány nálunk, hogy egy újabb „potyautas” érkezésekor, amint lehet, elvisszük a pindurkát, és megsétáltatjuk a Kéken. Nem volt ez másként Hanna érkezése után sem, hiszen 3 hetesen látogattunk el először az erdőbe, nem lehet elég korán kezdeni!

→ Tovább
Potyautasokkal Becskétől Szandaváraljáig

Potyautasokkal Becskétől Szandaváraljáig

2020.03.24.

Épp csak az első koronavírusos betegekről szóltak a hírek, amikor az első igazi tavaszi hétvégén úgy döntöttünk, nem halasztjuk tovább a kiszemelt kéktúraszakasz bejárását, hanem felkerekedünk. A Cserhát egy csodálatos szakaszát néztük ki magunknak.

→ Tovább