Potyautassal a kéken

Gyerekekkel a kéken

Szöveg és fotó:
2021. december 17.

​Gyerekes túra hóban, fagyban

A Potyautassal a kéken csapata ezúttal az Országos Kéktúra Tokod-Péliföldszentekereszt közötti szakaszát teljesítette két részletben.

Első táv: 3,5 km, szint: +185/-195m

November közepétől azt nézegettem, hova tudnánk hétvégén elmenni kékezni, hogy a gyerekeknek gyűljenek a kék kilométerek. Egy év alatt a Gyermekkéktúra (300 km) nagyjából felét jártuk be úgy, hogy nem is volt prioritás, hogy kékezzünk.

Sokkal többet jártunk nem kéken, mint kéken, de ha már így is közel a fele összegyűlt, ideje lenne folytatni, hogy jövőre akár gyermekjelvény is lehessen belőle! Igen ám, de a gyerekekkel csak hétvégén tudunk menni, hétvégén pedig a közlekedés még ritkább vidéken, mint a munkanapokon.

A Bakonytól a Mátráig kb. minden opciót megnéztem, hova mehetnénk busszal-vonattal a két végpont között, de olyat nem találtam, ami könnyű lenne közlekedési szempontból, és még hiányzó szakasz. Tehát maradt a több kocsis megoldás.

Kitaláltam, hogy a télnek, hidegnek, és rövid nappaloknak megfelelően nem most szeretnénk 20 km-t túrázni, így Tokod Pincefalutól Péliföldszentkeresztig teljesítünk egy 10 km-es szakaszocskát. Sajnos a kiszemelt hétvégén pont esőt mondtak, így kicsit megfutamodtunk, de nem teljesen! Elautóztunk Tokod Pincefaluba, és gondoltuk, elsétálunk onnan Tokodra, majd vissza, vagy buszozunk az autókhoz. Ez annyira rövid kis szakasz, hogy a közlekedést eredetileg nem is ellenőriztem, de meglepődtem rajta, hogy mennyire sűrűn járnak a buszok még hétvégén is.

Sár volt, szürkeség, de ennek is van valami varázsa! Ahogy elkezdtünk felfelé kapaszkodni a pincefaluból Tokod irányába, a panoráma lenyűgözött, pedig legutóbb tavasszal, ragyogó napsütésben, nyíló virágok között jártam le ezt a szakaszt, és nyilván sokkal szebb volt, de az évszakhoz mérten, illetve az otthonmaradáshoz mérten ez a ködös-szürke panoráma is sokkal jobb volt.

A gyerekek nagyon cukik voltak, Hanna a hátamon vezényelt, hogy épp melyik kórót vagy botot adjam a kezébe, a fiúknak pedig be sem állt a szájuk. A Hegyes-kő tetején megálltunk pihenni, elfogyasztani a kötelező csúcsnyereményt, aztán leereszkedtünk a faluba. Összesen 10 percet kellett várni a következő buszra, így hamar visszakerültünk az autóhoz. A vasárnapi esztergomi családi ebéd előtt kifejezetten jólesett ez a másfél órás séta!

Második táv: 10 km, szint: +369/-343 m

Az eredeti kirándulást egy héttel későbbre halasztottuk. Nagy szerencsénk volt, mert arra a hétévére is mondtak csapadékot, „csak” a halmazállapota volt kérdéses. Legnagyobb meglepetésünkre Esztergomban csodaszép fehér világra ébredtünk, így nem volt kérdés, hogy megtartjuk a kirándulást! Egy másik család is jelezte, hogy jönnének, így egyszerű volt a logisztika is.

Amíg a két sofőr rendezte a két autót, hogy az egyik Péliföldszentkeresztre átkerüljön, addig a tokodi pincéknél a gyerekek alaposan megfürödtek a friss hóban. Pedig direkt kértem őket, hogy ne a túra elején menjen be a hó a bakancsukba, tarkójukba, kapucnijukba, mert úgy kényelmetlen lesz...

Barnusom vizes kesztyűvel indult, így fél kilométer után már kérte volna a kézmelegítőt, de nem engedtem, mert még 9,5 km hátra volt. Inkább megkapta az enyémet. Felfelé a Mogyorósi-kősziklához már egyáltalán nem fáztunk! Jó meredek az út, és havas is volt rendesen, így nem volt annyira könnyű a haladás.

A gyerekek szépen meneteltek, közben Barnus bandázott, és be nem állt a szája. Zsigával már az elején egymásra találtak, Nimród sokkal csendesebb volt. Fent a kősziklánál sajnos semmi panoráma nem volt, pedig tisztább időben az esztergomi bazilika, a Nagy-Gete, a Duna, és a környező települések remekül látszanak innen. A gyerekek persze kaptak csúcsnyereményt, mert anélkül egy tapodtat sem lehet elmozdulni egy hegy tetejéről!

Lefelé könnyű utunk volt Mogyorósbányára, végig lejtett, és csak helyenként csúszott a kelleténél jobban.

Hanna elaludt a hátamon, így ő le is maradt a mogyorósbányai önkiszolgáló mikulásról: a főtéren egy ember nagyságú mikulásszobor kínálta a raklapnyi szaloncukrot és a több kartonnyi csokimikulást az arra járóknak. Nemes gesztus volt ez a település részéről, nagyon feldobta a túranapunkat!

Elmentünk pecsételni a kocsmához, ami zárva volt, így egyből folytattuk utunkat Péliföldszentkereszt felé. Amikor megérkeztünk a Jankovich-barlang alá, megálltunk piknikezni. Van itt esőbeálló faház, ami egész száraz volt belül, így a kisebbek betelepedtek oda, az én fiaim inkább a hóban kergetőztek.

Nem maradtunk sokáig, mert kezdtünk átfagyni, így a továbbindulás mellett döntöttünk. Megszavaztuk, hogy a barlanghoz most nem megyünk fel, én amúgy is egy hete jártam ott egy másik kiránduláson, a többiek is ismerték már, inkább sötétedés előtt szerettünk volna megérkezni Péliföldszentkeresztre.

A hó egyre kevesebb lett, ahogy haladtunk, olvadt is. Péliföldszentkereszt határában a színes bicikliknél megállt a csapat apraja-nagyja, és amíg ők a fa kisvonatban játszottak, én elmentem Hannával, és mind a 4 füzetbe benyomtam a pecsétet. A végén a Gerecse Natúrpark Látogatóközpont büféjében forró csokiztak a fiúk, amíg én Zsolttal az autós logisztikát intéztem. Vagyis a fiúk inkább kint rohangáltak a havas-sáros játszótéren, kevés volt nekik a 10 km túra, nem fáradtak el eléggé! Aztán Esztergomban Mamánál-Papánál mindenki kifejezetten jó étvággyal fogyasztotta el a késői ebédet!

A kéktúra egyik legszebb és legkeményebb szakasza Potyautasokkal

A kéktúra egyik legszebb és legkeményebb szakasza Potyautasokkal

2022.04.22.

Egyszer régen aludtunk fent a Nagy-Hideg-hegyen a turistaházban. Hatalmas élmény volt a naplemente, majd reggel az alattunk elterülő felhőpaplan. Azóta is visszavágyom. Pár hete gondoltunk egy bátrat, és kitaláltuk, hogy a Kóspallag, Kisinóci turistaház – Nógrád kéktúraszakaszt a húsvéti hétvégén megcsinálhatnánk két részletben, úgy, hogy közben fent alszunk a Nagy-Hideg-hegyen. Így le is foglaltuk a szállást, és reménykedtünk abban, hogy jó időnk lesz.

→ Tovább
Hosszú hétvége a Potyautasokkal Upponytól Jósvafőig

Hosszú hétvége a Potyautasokkal Upponytól Jósvafőig

2022.03.18.

A március 15-i hosszú hétvégét túrázással töltöttük. Kivételesen nem én voltam a szervező, hanem barátnőim, Orsi és Ági, így nemcsak a kiszemelt kéktúra-szakaszokat, hanem a közlekedést, a logisztikát és még a szállást is ők intézték. Így igen kényelmes dolgom volt, csak a cuccokat kellett összepakolni, és a megbeszélt időpontra Zádorfalván lenni kis családommal.

→ Tovább