Több alkalommal túráztunk már a Nagy-Hideg-hegy-Csóványos duóján, de eddig a feladatot mindig a könnyebbik oldalán fogtuk meg. Voltunk már fent busszal és kerékpárral is, de a gyalogtúra váratott magára. A keleti oldalról indított kör sportértékén nincs szégyellnivaló. Túránk lényege az odavezető, újdonságokat tartalmazó út volt.

6 / 12

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Diósjenő térképét böngészve találtam rá a „szépkilátást” ígérő, jelzetlen Bárány-bércre, mely a húsvéti kirándulás illő fogásának bizonyult: elég combosnak ígérkezett ahhoz, hogy az ünnepi villásreggelit ledolgozzuk.

Kapcsolódó cikkek

Börzsönyi élménytúra, avagy az alapponttól a csúcsig

Tovább

A Csóványos legszebb arca

Tovább

Diósjenő szélső utcájának (Börzsönyi út) aszfaltja az erdő irányába le van zárva a közforgalom elől, a figyelmeztető tábla előtt parkolhatunk. Hármas turistajelzés irányít a fák közé. A 2005-ben kialakított, azóta felújított Diósjenői tanösvény több táblája is szembejön utunk elején. A piros iksz nyomvonalát követtük, mely a börzsönyi sífutó utak egyike. A zöld sáv a kör visszafelé vezető szárát jelölte.

1 / 12

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Az elpusztult Csehvár az azonos nevű hegy tetején trónolt, jócskán a falu fölé tornyosulva. A tatárjárás után emelt erősség többször esett áldozatul az idők viharának. Elnevezése birtokosai – a Lévai Cseh család – nevére utal. Napjainkra az erdős kúpon már csak egy-egy kődarab jelzi az épület valamikori létét. Most egy fára akasztott tábla és a tanösvény állomása hirdeti történetét.

A keleti kiszögellésre tett kitérő után a Vörös-kő oldalát elhagyva, a túra előétele következett.

Az alattunk csillogó Jenői-tó, a szépen sorjázó háztetők és a Börzsöny erdőhatára ideális panorámát alkotnak. Rövid bámészkodást követően indultunk, mert a java még előttünk állt. A Verebes-kaszáló rétjén, a fenyők árnyékában kialakított pihenőhely jól jöhet a csúcstámadás előtt. Sándor Géza erdőmérnök kopjafájához újabb történet köthető. Az eredetileg a Gerecsében tevékenykedő szakembert a szerelem csábította a Börzsönybe, házassága révén helyezték át ide.

Ereszkedjünk le az Őzbereki-forráshoz is, bár elhanyagolt foglalása és szegényes fatáblája csalódást okozhat. Az egykori üveghuta-kút sztorija viszont érdekes, a 12-13. századi olvasztókemencék maradványait tárták fel a közelében. A faanyag és a szükséges víz rendelkezésre állt, de hogy az üveggyártás egyéb alapanyagait honnét szedték, az máig sem ismert.

2 / 12

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Ha tovább megyünk, mindenképpen figyeljük meg a bükk és vörösfenyő szokatlan kombóját. Az említett fenyőféle nem őshonos errefelé, azt a 18. században a német-porosz telepesek hozták be. Továbbra is a síúton haladtunk tovább, a megduzzadt kemence-pataki ágrendszer hömpölygött a nyomunkban. A fenyők fokozatosan eltűntek, helyüket a termetes bükkök vették át.

Kapcsolódó cikkek

Tippek a Magas-Börzsöny felfedezéséhez

Tovább

Miért hívják Csóványosnak a Börzsöny legmagasabb csúcsát?

Tovább

A Foltán-kereszt nyergét több útvonal szeli át. A hozzá kapcsolható történeteket is érdemes megemlíteni. A főszereplő, Fultán János, szintén erdőőr volt, aki lelkiismeretesen végzett munkája során lett a Szokolyáról idemerészkedő fatolvajok áldozata. A történteket többféleképpen mesélik, de a lényeg, hogy a kőkeresztet az ő emlékére emelték. A nyeregből rátértünk a kékre, és a Három-hárs kúpja felé vettük az irányt. Megéri a fáradságot, mert a bükkerdő szépsége fokozódik. Balról megnyílik a táj, és a ritkás erdő ligetes hangulatúvá válik.

3 / 12

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Az Árva-kúti-rét az utolsó állomás, hogy erőt gyűjtve, felkapaszkodjunk a csúcsra.

Az átalakított geodéziai tornyot a turistaközönség hamar a szívébe zárta. Idén ősszel lesz tíz éve, hogy használatba vettük. A kilátó és a pihenőhely vonzza a látogatókat. 133 jelölt lépcsőfokon támadhatjuk a kilátó tetejét, amiről jó időben akár két szomszédos országunk magashegységei is láthatóak. Sajnos az időjárás most sem kedvezett, a párás, ködös, szűrt napfény nem segítette a távolba tekintést.

4 / 12

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Újdonság híján némi elemózsia elfogyasztását követően tovább is álltunk. Megkezdtünk a kör visszafelé vezető szárát, rácsatlakoztunk a zöld sávjelzésre. A Varsa-tető irányában ereszkedtünk, idáig látható a piros háromszög is. Mint több alkalommal megfigyelhető, a hegy túloldalán változik a klíma és a növényzet is. Ezúttal szinte összefüggő keltikemező örvendeztetett meg minket. Ha valaki nem érzett magában kellő erőt a csúcshoz, az az itt áthaladó Marcika-úton söntölhetett. Kellemes, széles útvonalunk jellege nem változott, a barátságos bükköst időnként napsütötte rétek váltották. Az Alsó-Hinta-rétnél letértünk a zöldről, és tettünk egy újabb kitérőt a szép fekvésű Nyír-rétre. Kanyarunkat nem bántuk meg, mert az egykori Nyír-réti kastélyra már csak ismertető tábla hívja fel a figyelmet. Az 1900-as években épített, jórészt vadászházként funkcionáló főúri épület nem büszkélkedhetett túl hosszú életúttal, sajnálatos módon a 2. világháború után el is pusztult. Emléke az „ételhordók” útjában él tovább, melyen annak idején a kastélyba szállították a húson kívüli élelmiszereket.

5 / 12

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A Hárombarát-nyeregnél csatlakoztunk a zöldbe, majd a Cigányvár alatt csorogtunk le a Gál-rétre. Átkelve az áradó Kemence-patakon, a Diósjenői tanösvény táblái szolgáltatták ismét a környékről a szükséges információt. Körünk utolsó etapja kis eltéréssel megegyezett a kezdő útvonallal, de itt a síút helyett a zöldet követtük.