Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Jenga-torony és Üvegtigris az aranyló őszben

Joó Annamária 2019.11.05.

Mi lehet jobb egy klassz kirándulásnál? Két klassz kirándulás. Nincs is szebb, mint sétálni a kora délutáni napsütésben, és érezni a levegő meleg ölelését, amikor az erdei ösvényeket megtöltik az ősz illatai. Mi éltünk a lehetőséggel, és a pasztellszínekben tobzódó, október végi vénasszonyok nyarának egyik utolsó napját a Nagy-Kopasz tetején, majd a Garancsi-tónál töltöttük.

Nagy szerencsénk volt az idei ősszel, mert csodás időjárással ajándékozott meg. Hetekig élvezhettük a nyárias időben, ahogy az erdők tömör zöld lombruhájukat tarka, sárgás-vöröses-barnás köpönyegre váltják, és a természet elképesztő színekben befedi a tájat óriási perzsaszőnyegével. Ezt a pompát ezúttal a Pilisben, a Nagy-Kopasz csúcsán, a Jenga-toronyból szerettük volna megcsodálni. Két okból is, az egyik, mert még nem jártunk ott, a másik, hogy egy fővároshoz közeli célpontot kerestünk, ami gyorsan elérhető a lakóhelyünktől.

DSC01893_FOTO_JA_Devenyi Antal-kilato_a Jenga

Dévényi Antal-kilátó, avagy Jenga-torony a Nagy-Kopasz tetején

Fotó: Joó Annamária

A Piliscsaba fölött magasodó 447 méteres Nagy-Kopasz ideálisnak tűnt. Mivel a Pilist sűrű és jól jelzett turistaút-hálózat szövi át, így a Nagy-Kopasz tetejét számos útvonalon megközelíthetjük. Aki hosszabb túrára vágyik, az a Pilisvörösvár és Piliscsaba közti Kopár csárdától indíthatja a kirándulást. Ez esetben egy közel 13 kilométeres körtúrára számíthat. Ha rövidebbet szeretnénk, akkor Piliscsaba vasútállomásától is kezdhetjük a sétát, ahonnan a kék háromszögjelzést kell követnünk. Ekkor már csupán 2,3 kilométert kell megtennünk a hegy csúcsán álló Dévényi Antal-kilátóig, melyet különleges alakjáról a turisták Jenga-toronynak is hívnak. Az építményt ugyanis a népszerű, fából készült építő-logikai játék, a jenga alapján tervezték.

Őszi színek izzásában

Mi Piliscsaba-Klotildligettől, a Dévényi Antal utca végétől indultunk, és rögtön szép erdei környezetben, a sárga és kék körtúrajelzésen találtuk magunkat. Jól esett, hogy a hegyre vezető ösvény nem csapott át hirtelen lihegős kaptatásba, hanem fokozatos emelkedéssel vezetett fel a kilátóhoz. Így levegőkapkodás nélkül tudtuk élvezni az évszakváltás szépségeit, a fákról lepergő sárgásbarna levelek látványát, az avarszőnyeg zizegését a talpunk alatt, a fák, bokrok között beszűrődő nap ferde sugarait. Jó volt kóborolni az őszi színek izzásában.

DSC01880_FOTO_JA_Uton a Nagy-Kopasz tetejere

Az erdei ösvény nem túl meredeken, de folyamatosan emelkedik a kilátóig

Fotó: Joó Annamária

Hegynek felfelé, az ösvények mentén több helyen padokat találunk, melyek további nézelődésre, pihenésre kínálnak lehetőséget. Végül a kék háromszögjelzésen értük el a hegytetőt, ahol a „jenga” kibukkanási élménye a fák közül elég látványos volt. A 11,5 méteres tornyot a jenga játék logikája alapján alkotta meg tervezője, és az egymással párhuzamos, illetve arra merőleges hasábok struktúrája valóban jellegzetes külső megjelenést kölcsönöz az építménynek.

DSC01897 2_FOTO_JA_Jenga a Nagy-Kopaszon

A torony szerkezete a jenga logikai játékra hasonlít

Fotó: Joó Annamária

A legfelső szintről pedig, ha nem is körpanorámás, de pazar panorámás kilátás nyílik a környékre, a Budai-hegységre, a Visegrádi-hegységre, a Pilisre, szép időben a Gete és a Gerecse is látható. Alattunk a párából Piliscsaba háztetői bukkantak ki. Egyedül Klotildliget irányában takartak ki kisebb részletet a magas fák lombjai. A tornyot hivatalosan Dévényi Antal-kilátónak nevezik. A névadó erdész a Pilis kopárfásításában játszott fontos szerepet. Az építmény körül kulturált erdei pihenőt, tűzrakó helyet alakítottak ki, rönkpadokat és asztalokat helyeztek ki.

DSC01904_FOTO_JA_Kilatas a Jenga-kilatóból

Kilátás a legfelső szintről észak felé, a Nagy-Somlyóra

Fotó: Joó Annamária

A számos visszafelé vezető turistaút közül a kék háromszöget választottuk. Innen meredek, keskeny, vízmosásos út vezetett le a kék körtúrajelzésig, amely szinte embermagasságúvá mélyült, majd becsatlakozott a sárga körjelzésbe. A sárga a kiindulópontig vitt, és végül a Dévényi Antal utcánál lyukadtunk ki.

Tóparti naplemente és Üvegtigris

A rövid 5 kilométeres túra után úgy gondoltuk, messze még az este, és jó lenne egy kicsit sétálni a közeli Garancsi-tónál, ha már ilyen szép őszi napot fogtunk ki. Autóba ültünk, és meg sem álltunk az Üvegtigris büféig, ami a tó partján található. A pár év alatt megkerülhetetlen kultfilmmé avanzsált magyar alkotás emblematikus „büfékocsija” újra üzemel a Tinnye felé vezető út mellett. Igaz, nem Lali üzemelteti, de ahogy elnézem, elég jól pörög az Üvegtigris forgalma, majdnem telt ház van az asztaloknál, és folyamatosan érkeznek a vendégek.

DSC01926_FOTO_JA_Uvegtigris_Garancsi-to

Nyitva az Üvegtigris büfé, úgyhogy ízirájder, öcsém

Fotó: Joó Annamária

A büfé körüli nyüzsgés és a sorban állás kicsinyt elriasztott a rendeléstől, úgyhogy inkább nekivágtunk a csendesebb, tó körüli tanösvénynek. A kis tavat alig fél óra alatt kényelmesen körbe lehet járni. A rendezett ösvényen tájékoztató táblák segítenek megismerkedni a tó kialakulásával és gazdag élővilágával. 1978 óta helyi természetvédelmi terület. A tóban fürödni tilos, és horgászni is csak külön engedéllyel szabad.

DJI_0419_FOTO_Somo_Garancsi-to

A Garancsi-tó Piliscsaba és Tinnye között, egy festőien szép völgyben fekszik

Fotó: Somogyvári D. György

A Garancsi-tó megkapó természeti környezetben a Pilis lábánál, a Budai-hegység és a Zsámbéki-medence találkozásánál, három település határában, Piliscsaba, Tinnye és Perbál között, egy völgyben fekszik. Az itt élő növények közül talán a legjelentősebb a védett bíboros kosbor és a sárga len. A madárvilág szintén fajgazdag errefelé. A táblák szerint, ha szerencsénk van, láthatunk kis vöcsköt, különféle réceféléket, de megpillanthatunk barna rétihéját, lappantyút és gyurgyalagot is. Nekünk sétánk során most csak hattyúk mutatkoztak.

DSC01960_FOTO_JA_Garancsi-to

A tó és környéke helyi jelentőségű természetvédelmi terület

Fotó: Joó Annamária

A tó és környéke ilyenkor, október végén különösen magával ragadó, az ősz gyönyörű színekbe öltözteti a part menti fákat, bokrokat. A délutáni nap kezdett hosszú árnyékokat vetni, és lassan lebukni készült a fák paravánja mögött, izzó aranyat és bíborszint borítva a tájra. Megnyugtató volt állni a parton, nézni a rezzenéstelen víz felszínét, élvezni a teret, a látványt és a csendet.

DJI_0422_FOTO_Somo_Garancsi-to

Az ősz színes festménnyé változtatja a tájat

Fotó: Somogyvári D. György

A körséta után azért nem hagytuk ki az Üvegtigrist. Rendeltünk két bubis ásványvizet, két kávét (persze papírpohárban), és letoltunk hozzá egy-egy hot-dogot is.


Szöveg és fotó:
Joó Annamária