Kirándulás Hollókő körül
A Cserhát lankái között megbúvó Hollókő turistacélpontként való említése egyet jelent a húsvéti sokadalommal, a várral és az Ófaluval. Érdemes azonban a világörökségi falu környékére is kitekinteni, ahol varázslatos természeti környezetben olyan kincsekre lelhetünk, mint a nem éppen szokványos Kéz-kilátó.
Magyarország egyetlen, az Unesco világörökségi listáján szerepelő faluja Hollókő, amely sikeresen őrizte meg hagyományos településformáját és egyedülálló építészeti kincseit. Népszerűségének ára, hogy alkalmanként, mint pl. a húsvéti ünnepek során zsúfolásig telik látogatókkal. 2020 végén egy különleges kilátóval is gazdagodott a környék, mely nem kevésbé népszerű, mint maga a falu. A tömeget elkerülendő, egy átlagos hétköznap délelőttre időzítettük túránkat. Nem a szokványos Ófalu-vár kombót tűztük ki célul, hanem sokkal inkább a környező erdők feltérképezését terveztük. A Kéktúra útvonalának és a Cserháti zöldnek is említésre méltó szakaszai ívelik át a falu környékét.

A Zöldút megnevezés olyan összefoglaló nevet jelent, ami magában foglal természetes, vagy épített útvonalakat, melyek pihenésre és kikapcsolódásra használatosak. Általában természeti képződmények mentén, lakott területeket kötnek össze kulturális és történelmi helyekkel. A Cserhát dimbes-dombos vidékén megbújó 22 apró település, mint pl. Hollókő, natúrparki keretek közötti megóvására jött létre 2009-ben a Cserhát-Natúrpark. A településeit átszövő legalább 200 kilométeres zöldúthálózatról térképek, vagy okoseszközös applikációk segítségével tájékozódhatunk. A régi, papír alapú térképek egy része nem mindig tünteti fel ezeket az útszakaszokat, ezért aktuális túránk alakításába is engedtünk némi improvizációt.
A Küszöb információs iroda és a Holló Jankó mesejátszótér melletti parkolóból indíthatjuk a kört. A szálloda mellett, a falu déli szélén csatlakoztunk rá a Felsőtold irányába vezető, egymással szinte párhuzamos kék és zöld turistautakra. Délnyugat felé a Fekete-hegy, a Remete-hegy és a Sósi-erdő biztosít szép kilátást a gerincúton.

A Szekerce-patak völgye felett, a Szár-hegy ormán építették meg azt a minden szempontból különleges kilátót, melyet nem véletlenül neveznek „Isten tenyerének”. Az óriási, fából készült, tenyér alakú teraszt a Farkaskútvölgy Hagyományőrző és Lótenyésztő egyesület felkérésére Csíkszentmihályi Benjamin álmodta meg. A páratlan panorámájú kilátópont a kilátó megépítése előtt is funkcionált a helyiek körében, a Kéz megépítése csak értékesebbé tette azt.
A száraz akácból épített, míves fa alkotás mögött számtalan gondolat húzódik, melyeket a természet szeretete és az isteni gondviselés köt össze.

Farkaskútvölgy önállóan is egy családi program lehet, a híres lovardáját átszelő Kék bekerült a National Geographic 25 legajánlottabb helye közé. A tenyérben töltött pihentető percek után ugyanazon a jelzésen sétáltunk vissza, ezúttal egészen a várig. A hollókői vári letérőnél egy „panorámaálom” valósul meg. A vár látványával koronázott széles, füves tisztásnál nem is kívánhatnánk szebbet. A jelenleg felújítás alatt álló épület bejárását nélkülöznünk kellett, bár ezt eredetileg sem terveztük be. Helyette a forrást jelző körön ereszkedtünk le a Vári-kút és parasztfürdő vadregényes állomásához.

Hollókő környezetét kb. öt tematikus tanösvénytáblán keresztül ismerhetjük meg. A Vár-alja tanösvény mutatja be a forrást és az egykori fürdő történetét. A közel 400 cserháti forrás közül korábban néhányat, mint a Vári-kút vizét, bekapcsolták a település vízellátásába. Az 1936-37-ben, Bakay körjegyző javaslatára megépített fürdő a háború előtti Hollókő jelentős idegenforgalmi vonzereje lett. Vízellátási probléma miatt az addig virágzó fürdő 1964 után már nem működött tovább.

A patak mentén haladva a Kék kereszteződésben átkeltünk egy fapallón, majd elhagyva a tanösvényt a gyertyánosig gyalogoltunk. Innentől kezdve abban a reményben kapaszkodtunk felfelé, hogy a magasság növekedésével ismételt rálátást nyerünk majd a várra. Ez az élmény sajnos kimaradt, és a Sósi-erdőnél is csak a sportérték miatt döntöttünk úgy, hogy egészen a Remete-hegy nyergéig mászunk felfelé. A csúcs befásult, kilátást nem élvezhetünk, a Dobogó-tető geodéziai tornya veszélyes, a Dobos-kút pedig messzebb van, ezért a lehetséges felhozatalból a visszafordulás mellett döntöttünk. A Sósi-erdőnél rátértünk a cserháti zöldre, ami újabb élményeket hozott. A jellegtelen akácost szép szálerdő váltotta, ahol a vadállomány jelenlétéből is ízelítőt kaptunk. A Farkaskútvölgy felé közeledve újabb végeláthatatlan kopár pusztaságba csöppentünk, ami ismét más oldaláról mutatta a tájat.

A legelésző lovak mögött feltűnő vár örömmel töltött el minket. A faluhoz közeledve egyre több kirándulóval találkoztunk, de az ünnepi tömeghez képest szinte kihalt volt a környék. A Vári-letérőnél jobb kéz felé vettük az irányt, ahol a Vártúra ösvény információival gazdagodtunk. Sajnos a Küszöb információs iroda nem volt nyitva, így az eddig megszerzett élményekkel és tudással távoztunk.


Leülök, hogy a lelkem is utolérjen, avagy ilyen volt az Everest Base Camp trekking
Az őrült jó kalandokat tartalmazó pakliból most az 5364 magasan fekvő Everest Base Camp (EBC) gyalogtúrát húztam. Tizenegy nap gyaloglás Nepálban, a hegyek országában, egészen Csomolungma, a Föld istenasszonya lábához, vagy ahogyan a nepáliak nevezik, Sagarmantha, a mennyország csúcsának kezdetéig.
→ Tovább
Tíz dolog, amit nem tudtál a cserkésztáborokról
Avagy: hogyan lehet rávenni egy csapat kamaszt, hogy 10 napot töltsön az erdőben áram és telefon nélkül?
→ Tovább
A Somló: egy hegy, ami több, mint egy hegy
Ami a Japánoknak a Fuji, a görögöknek az Olimposz, az nekem a Somló. Hiszem, hogy itt is istenek laknak. Ha nem is a felhőkben, talán nem is a ligetekben, de a hegy levében biztosan. Régóta vallom, hogy túráink során nemcsak a tájat, a benne lakó embereket kell megismerni, de az ottaniak étkét és italát is. Így kerülhet sor a borra.
→ Tovább









