Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg és fotó:
2022. április 2.

Kitekintés a Polyána fenséges kalderájára

Nem akármilyen felvidéki hegyről beszélünk, aminek lenyűgöző panorámájáért nekünk még a tavaszias hangulat ellenére is nehéz, téli körülményeket kellett leküzdenünk.

Hosszabb körtúra tervével érkeztünk a Szlovákia szívében fekvő Polyána hegyvidékére, ami érintetlen őserdővel, látványos sziklavilággal, csodás kilátásokkal hívogatott. Korábban még nem jártunk erre, így a Zólyom, Gyetva, Breznóbánya és Besztercebánya között elhelyezkedő egykori vulkán maradványai – aminek nyugati rokona a Körmöci- és Selmeci-hegység, a keleti pedig a Vepor – igazi felfedezőélménnyel szolgált, annak ellenére is, hogy a túraprogramunk egyáltalán nem úgy sült el, ahogyan azt mi elgondoltuk. Az élmény persze így is felejthetetlen volt, de ebbe a körülmények is belejátszottak.

Polyána (Poľana) 1200 méter feletti részein ugyanis március végén is akár méteres hóval kell számolni, amire bevallom, mi nemigen készültünk: mondhatni amatőrként vágtunk bele a dologba, mondván, biztos lesz egy kis hó, de mit nekünk az... Szóval, amikor kiszálltunk a kocsiból a hegység síközpontjának számító Hotel Poľana parkolójában, már sejtettük, hogy a felszerelésünk nem éppen ideális a terephez: nem hogy hótalp, de még kamásli sem volt nálunk. Bár a túránk első méterei még bíztatóak voltak a haladást illetően, azért azt már ekkor is sejtettük, hogy ebből ma nem lesz 30 km-es kerülés. Nem baj – mondtuk magunkban –, ha már ennyit autóztunk (Budapestről 2 és fél óra), próbáljuk kihozni a legtöbbet a napból.

Vakító napsütés, kék ég és meseszép fenyves vett minket körül a reggeli csendben, miközben enyhe emelkedésben kereszteztük a már szezonon kívüli sípályát. A szállótól a piros utat követve igyekeztünk a Polyána 1458 méter magas csúcsára, illetve a hegytömb látványos kilátópontjaihoz, melyek északra – az egykori vulkán belsejébe –, valamint délnek is fantasztikus kilátást engednek a kaldera tetejéről.

Egy szupervulkán peremén
A Polyána egy földtörténeti harmadidőszakban (13-15 millió évvel ez előtt) kialakult, mára kialudt tűzhányó, ami legszélesebb pontján 20 km átmérőjű, a kalderája (vulkáni beszakadás) 800 méter mély, és mintegy 30 négyzetkilométer területet foglal magába.

A Polyána Európa legnagyobb kialudt vulkánjai közé sorolható, kalderája pedig a Kárpátok egyik legnagyobb és legépebben megmaradt vulkáni képződménye.

A szupervulkánnak nevezzük azokat a tűzhányókat, melyek egy kitörés alkalmával képesek több mint 1000 km³ anyagot kilövellni magukból. Ezek a vulkánkitörések anno az egész bolygóra hatást gyakoroltak, és elnézve a Polyána méreteit, régen itt is gigantikus erők törhettek a felszínre.

Utunk elején a hegység méreteiből csupán a térkép adott támpontot, ahogy az egyre nagyobb hóban egyik lábunkat a másik elé tettük, még nem sokat érzékeltünk a vulkáni koszorú páratlan panorámájából. A fenyvessel és tisztásokkal tarkított táj így is gyönyörű volt, amely élmény a korai indulásnak köszönhetően csak a miénk volt.

Minél feljebb jártunk a hegyen, annál nagyobb hóval és egyre több beszakadással kellett megküzdenünk. A Polyána 1458 méteres csúcsát a körülményekhez képest gyorsan elértük, de itt még nem élvezhettük a várva várt kilátást, ezért rendíthetetlenül haladtunk tovább az északkelet felé tartó hegygerincen. Az előttünk járók hótalpas nyomaiba próbáltuk keresni a lépést, ami minden alkalommal lutri volt, ugyanis a hóréteg felső, fagyott része néha megtartotta a súlyunkat, máskor viszont beszakadt. A dolgot még izgalmasabbá tette, hogy sosem tudhattuk helyenként milyen mélyre süllyedünk.

Páratlan panorámák
Végül három kilométer trappolás után elértük a Polyána népszerű kilátópontjait, az 1380 méteres Katruška magaslatra vezető piros út rövid leágazásait, amelyek két különböző panorámát tárnak elénk. Először északnak fordultunk, hogy megcsodáljuk a roppant látványos kalderát.

Az egykor feltehetően kúp alakú vulkán teteje a sorozatos robbanások után beszakadt, majd magába roskadt, így az egykori csúcs teljesen eltűnt. Miután a vulkáni tevékenység megszűnt, a természet más erői kezdték formálni a tájat. A hegygerinc által körülvett, a robbanás hatására létrejött majdhogynem szabályos kört alkotó üst alakú képződmény közepébe a hosszú idő során lefolyó vizek völgyeket vájtak, az erózió pusztító hatása pedig elkoptatta a felső, puhább kőzetrétegeket, felszínre hozva a mélyben megbúvó keményebb, ellenállóbb kőzeteket, melyek tovább dacolnak az elemekkel. Azonban ezeket az andezitóriásokat is ostromolja az idő vasfoga: a hőmérsékletingadozás, a jég, a víz, a szél erejének még a robusztusabb sziklák sem tudnak örökre ellenállni. Idővel ezek a kőtömbök is felaprózódnak.

A térképen Zbojniky tanec, azaz a Betyár tánca (a híres szlovák betyárra, Juraj Jánošík-ra utal) néven szereplő kilátópont panorámáját azonban nem csupán a vulkán látványos gyűrűje és üstje adja, a távolban számos pompás magaslat vonzza a tekintetet. Rálátunk innen a Nagy-Fátra főgerincére, a mögötte húzódó Kis-Fátra Kriváni-gerincének felbukkanó csúcsaira, az Alacsony-Tátra masszív gránitvonulatára, valamint ha kellő szögből szemlélődünk, akkor a szlovák nemzeti jelképet is megpillanthatjuk, a 2494 méter magas Krivánt, ami a Magas-Tátra legkeletibb tagja.

Persze nem hagytuk ki a hegygerinc túloldalán kínálkozó kilátást sem, ahol teljesen más panorámában volt részünk. A sziklafal tetejéről a déli oldal völgyei, dombnak ható hegyei húzódnak, amit a Polyánaalja kaszálókkal, legelőkkel szabdalt hegyi tanyái és falvai öveznek. A távolban a Cseres-hegység, a Klenóci-Vepor és a Murányi-karszt húzódnak, de a Karancs–Medves jellegzetes tömbjét is kivehetjük. ezen az oldalon is megpillanthatjuk az Alacsony-Tátra főgerincének keleti végét és a Magas-Tátra számos csúcsát is, feltéve, ha a légköri viszonyok ezt engedik.

Miután visszatértünk az elágazásba, még volt erőnk és kalandvágyunk, hogy folytassuk az utat a Kopce magaslat irányába, azaz tovább a vulkán koszorúján. Az egyre mostohább körülmények – ami még nagyobb havat, egyre járatlanabb ösvényt, és egyre több beszakadást jelentett –, kisvártatva lelohasztotta bennünk a naivitás, miszerint néhány kilométert még meg tudunk tenni a gerincen.

Számos alkalommal derékig merültünk a hóban, amiből elég fárasztóan lehetett csak kikászálódni. Az idő előre haladtával csupán pár száz métert tudtunk menni, ami nem csupán kedvünket szegte, de komoly kétségeket is felvetett. Felszerelésünk hiányosságait akarattal akartuk pótolni, de a túratársam egyre fagyosabb tagjai egyértelműen jelezték, hogy józan döntést kell hoznunk, nem kísérthetjük a szerencsénket tovább holmi kedvtelésből. Vissza kellett fordulnunk, ami a kiindulópontunkig további 4 kilométer hótaposást jelentett.

A Polyána csodás zuhatagja
A visszaút utolsó néhány száz métere már viszonylagos kényelemben teltek, a hotelnél pedig már a langyos napsugarak szárították a zokninkat és a lábbelit, miközben a büfében vásárolt sört kortyoltuk. Terveink meghiúsulása ellenére is elégedetten konstatáltuk a polyánai élményeinket, ami a rövid, de intenzív túra ellenére is bőségesen tartogatott látnivalót. El kellet fogadnunk, hogy most csak ennyire volt lehetőségünk, majd máskor visszatérünk, és körbejárjuk ezt az őserdővel borított, érintetlen tájat, aminek egyik páratlan látnivalójának megcsodálására azért még volt kis időnk és kedvünk is.

A Polyána déli, alacsonyabban fekvő hegyoldalán ugyanis már a hó nagy része elolvadt, így nem volt akadálya számunkra, hogy még egy rövid túrát tegyünk a Kárpátok egyik legcsodálatosabb vízeséséhez, a Bisztra-patak 23 méter magas zuhatagjához. A Nyugati-Kárpátok egyik legmagasabb vízeséséhez vaslétrákon kellett leereszkednünk, lenyűgöző vízfátyolát hosszú percekig bámultuk, amihez Szlovákiában hasonlót eddig csak a Magas-Tátrában láttunk. Már az eddig látottakkal is elégedettek voltunk, de a Bistra-vízesés megkoronázta a napunkat.

Különleges kővilág meseszép erdőkkel a Bükk lábánál

Különleges kővilág meseszép erdőkkel a Bükk lábánál

2022.06.28.

Cserépfalu minimum két ok miatt is remek túracélpont. A településhez közeli kaptárkövek már önmagukban is megérik az egynapos kiruccanást, ám a falutól északra nyílik a Bükk egyik legszebb szurdoka, a Hór-patak völgye. A Suba-lyuk és a község érdekes formájú kilátója pedig hab a tortán az innen induló, a környéket átszelő, változatos terepen vezető turistaösvények között.

→ Tovább
Könnyű túra a Budai-hegység egyik legszebb és egyben egyik legeldugottabb részére

Könnyű túra a Budai-hegység egyik legszebb és egyben egyik legeldugottabb részére

2022.06.01.

Kiváló panorámájú dolomitsziklagyepek, erdei ligetek, virágos tisztásokkal tarkított hegyoldalak váltogatják egymást a Budai-hegység északnyugati csücskében. A „Fehér út” sárgáján jártunk, ahol a főváros közelsége ellenére aránylag kevesen mozognak az erdei ösvényeken, és így minden adott egy nyugis, lazulós és pazar mód látványos kiránduláshoz.

→ Tovább
Budapest egyik legszebb Duna-parti sétánya

Budapest egyik legszebb Duna-parti sétánya

2022.05.28.

Egy hely a városban, ahol azonnal körülvesz a természet, méghozzá ott, ahol a legkevésbé számítanál rá. Ártéri fák árnyas lombsátra kilométereken keresztül, hihetetlen folyóparti kilátásokkal. Ligetek, parkok, nádasok, hattyúk, vadkacsák, csend és lustán hömpölygő Duna. Bringával és gyalogosan is végigjártuk a csepeli Kolonics György sétányt, és minden méterét imádtuk.

→ Tovább