Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg és fotó:
2022. március 8.

Tavaszi csendben az Őrség lankáin

Hazánk legnyugatibb szeglete egy változatos, dimbes-dombos erdőtáj. Nyugalmat árasztó hangulatával csábít természetjárásra, és tökéletes színtért biztosított kilométerfalós jelvényszerző túránknak.

Hétvége előtt a túrázók gyakran dilemmába esnek, melyik tájegységet válasszák terepezésük helyszínéül, hosszabb vagy rövidebb távot teljesítsenek, a látnivalóért vagy inkább a sportélményért utazzanak el az ország valamely pontjára. Ráadásul ezeket a szempontokat az utazás (idő/táv) tényezői is befolyásolják, kompromisszumra kényszerítve a tervezőt. Könnyű dolga van annak, aki pontosan tudja mit akar, ugyanakkor hajthatatlan, tehát egy Budapest–Magyarlak közel három órás autóútja sem tántorítja el a kiszemelt céltól, esetünkben egy 40 km-es teljesítménytúra lejárásától. A motiváció persze mindenkiben más volt: az egyikünk elhivatott futógép, a másik megrögzött túragyűjtögető, jómagam pedig a társaság kedvéért vágtam bele a dologba. Utóbbi azt is jelenthetné, hogy én találtam volna közelebbi programot is, amiért nem kell hajnali fél négykor felkelni, de az Őrség tavaszi légkörét, és persze az egész napos beszélgetést így is nagyon élveztem.

Túránk kiindulópontja a Rába folyó déli partján fekvő Magyarlak volt, a határ menti Szentgotthárd keleti szomszédja, ahonnan egy békés, dimbes-dombos környéket terveztünk bejárni egy 40 km-es körrel. Csípős szél, télre emlékeztető szürkeség és a Vasi-hegyhát addig számomra monotonnak tűnő vonulata fogadott, amely az Alpokaljának azon kistája, aminek korábbról csak csekély részét ismertem. Ha másra nem, kis mozgásra és beszélgetésre így is jó lesz ez a túra – mondtam álmosan és egykedvűen magamban – miközben Lacival rögtön a rajtot követően a 11 fős hosszútávú mezőny sereghajtóivá váltunk. Mi ugyanis nem rohantunk, nem sportolni érkeztünk, mint autónk 3. utasa, aki már az első métereken lehagyott minket és eltűnt a falu feletti rengetegben.

Néhány lépést követően már mi is csendes, a télből még csak kábán ébredő természetben találtuk magunkat. Átléptünk a Magyarlaki-patak épphogy csörgedező ere felett, majd a Szent-kút forrás merítős foglalásánál ismerkedtünk a helyi történelemmel.

A környékbeliek a középkor óta úgy tartják, ez a forrás nem csupán a szomjat csillapítja, az embert és a jószágot egyaránt kigyógyítja a nyavalyából. Hajdanán mellette állt a „csorda kapu”, amin keresztül kihajtották az állatokat a legelőkre.

Kapunak már nyoma sincs, a forrás vize pedig aligha alkalmas emberi fogyasztásra, így a csodatévő nedűt mi meghagytuk az állatoknak, amelyek közül furamód mi egész nap egyet sem láttunk. Könnyen elképzelhető, hogy túl hangosan csörtettünk az avarban, illetve a világ dolgairól folytatott diskurzusunkra sem voltak kíváncsiak.

A túra első igazolópontja a 285 méter magas erdővel fedett Sáfár-hegyen álló Mária-kápolna volt. A hegy neve és a kis szentély egy múltba veszett település emlékét adja hírül. A középkor óta egészen a 20. század közepéig lakták a hegyet, utolsó lakója, Molnár (Sáfár) József és fia 1965-ben költöztek be végleg Magyarlakra. A sáfár szó jelentése: anyagi javak felügyelője, ami itt az egykoron környéket uraló ciszterci apátság értékes erdőbirtokainak felügyeletét, más szóval gazdatiszti pozícióját jelentette.

Szálerdőben, a piros jelzésű Mária-út ösvényén értük el a Szőlőhegy történelmében a római korig visszanyúló és ma is művelt környezetét. A településrész határában fára tűzött útjelző először elgondolkodtatott minket: mi köze van az afrikai államnak, Togónak a túrához, a szőlőhöz vagy bármihez? Aztán persze rájöttünk, hogy túlgondoltuk a dolgot: ez csupán egy erőltetett szóvicc a menetiránnyal..

A Ciszeter-kilátónál
A közeli Csörötnekhez tartozó Szőlőhegy szalagtelkes, kis házikókkal tűzdelt miliőjét kisvártatva különös építmény sziluettje törte meg. Első pillantásra is feltűnt, hogy a Ciszter névre keresztelt kilátóból nem spórolták ki az anyagot, vaskos szerkezete és 18 méteres magassága uralja a környezetet.

A tavaly átadott kilátóból – amely a csörötneki szőlőhegy egyik legmagasabb pontján épült – gyönyörű kilátás nyílik a környező szőlőbirtokokra, a minket körülvevő lankás erdőtájra, a Rábavölgy, Szentgotthárd és Csákánydoroszló közötti szakaszra, továbbá jó időben a határon túli terület nevezetes pontjait is felismerhetjük, mint például a tőlünk északra látszó güssingi várat.

A kilátóhoz egy fogadóépület is tartozik, ahol kisebb kiállításon mutatják be a ciszter gazdálkodás hagyományait és a környék múltját. A vizesblokkal, konyhával ellátott épület megpihenni vágyó turisták fogadására is alkalmas. Utóbbi épületrészt mi zárva találtuk, de a kilátóba bárki szabadon felmehet.

Panorámában az időjárás miatt csak részlegesen gyönyörködhettünk, majd eddigre már bemelegedett lábakkal Rábagyarmat felé vettük az irányt. Akácosok, tölgyesek és fenyvesek, majd tisztások és tarvágások váltakozásában értünk be a faluba, amin különösebb látnivalót nélkülözve, hosszú aszfaltozással trappoltunk át. Itt csupán egy kódisállásos portát láttunk, ami a népi építészet helyi sajátossága. Utunk további részében még szerencsére volt módunk ilyen háromszöges homlokzatú tornácos épületet, azaz kódisállásos házat szemrevételezni, amely háztípus a fedett bejáróban éjszakázó vándorokról kapta a nevét.

Sárdagasztós, monoton, zömében nyílt menet várt ránk szinte végig a Rába mentén, ahol a folyót szegélyező szántókon nemrégiben trágyáztak. Az ilyen részeken jó, ha van mellettünk egy társ, akivel eszmét cserélhetünk, elmerülhetünk a világmegváltás szerteágazó témakörében, vagy akár csak korábbi túrák élményeit idézhetjük, mert így sokkal gyorsabban végére jutunk a szagokkal terhelt, sártól ragadós szakasznak. Persze, annyira azért nem volt szörnyű ez a rész: a Szent László-forrást követően több alkalommal is közel kerülünk a Rábához, aminek partjáról kicsit bepillanthatunk a folyó és környezetének tavaszias hangulatába.

Itt-ott hódok nyomára bukkanunk. Akadt közöttük olyan is, aki a szántók öntözőcsatornáját kezdte el duzzasztani fáradságos munkával, nem sejtvén, hogy vállalkozását az ember aligha fogja tétlenül nézni.

Hegyhátszentmárton közelében már a Dél-dunántúli Kéktúra jelzéseit követtük az akácosban kanyargó Lugos-patak mentén. A Lugosi-réten maga a túraszervező fogadott minket frissítővel és igazolópecséttel, akitől azt is megtudhattuk, hogy valóban mi vagyunk a 40-es táv utolsói, tehát a „szervizszolgáltatás” már csak kizárólag nekünk volt fenntartva.

A kanyargós patakot tölgyerdőben követtük Kondorfa irányába. Elhagytuk a leágazó zöld turistajelzést, ami a „világ közepére” vezet, azaz a közeli Ispánkra. A falu ezt a tréfás titulust feltehetően egykoron nehéz megközelíthetősége miatt kapta, illetve mert a templomtoronynak nincsen árnyéka (ugyanis nincs temploma a falunak).

Sajnos nem láttunk bölényeket
Túránk 24. kilométerénél érkeztünk meg Kondorfára, ami a hajdanán itt honos kondormadárról kapta nevét. Hagyományokat méltón őrző fogadó és szállás várja az idelátogatókat, ugyanakkor a népi építészet szép példáit is láthatjuk a faluban, a korábban már említett kódisállásos házak révén. Kondorfa határában egy közel 70 hektáros elzárt terület mellett haladt el a nehezen követhető ösvényünk. A kerítés túloldalán a kiírás szerint bölények legelésztek, de nekünk sajnos ez alkalommal nem volt szerencsénk egyhez sem. Nem sokkal utána az erdő tavaszi némaságát hangos avarcsörgéssel törtük meg, kisebb-nagyobb száraz medreken átkelve, mígnem a Nagy-árok tájánál felhágtunk az Őrség és a Vendvidék határán fekvő kis településre, Farkasfára. Itt már jártunk Lacival, amikor az Őrség-Vendvidék túrán 75 km-et gyalogoltunk le egyben. Nosztalgiából beiktattunk egy kis pihenőt, majd a haranglábáról nevezetes falutól egyre változatosabb erdőben haladtunk tovább a Máriaújfalu szomszédságában elterülő Hársas-tóhoz.

A strandolásra, kikapcsolódásra szolgáló kedves kis duzzasztást egy kényelmes, fenyőerdőben vezető tanösvényen jártuk körbe, és csak ezt követően tértünk be a Szentgotthárdhoz tartozó kis faluba. Ekkor már kissé nyújtott léptekkel haladtunk az aszfalton, a beszélgetés témája is a szálláshelyre, a vacsorára, illetve a sörre terelődött, ami az egész napos testmozgás után mindig jobban szokott csúszni. Délután 5 volt, mire beértünk a célba, és átvettük a teljesítésért járó kitűzőt, ekkorra már azonban semmi más nem járt a fejünkben, csak a fent említett vágyak kielégítése.

Magyarlak teljesítménytúra

A Magyarlak teljesítménytúra hivatalosan 42 km-es távját idén március 5-én második alkalommal rendezte meg a szombathelyi Sakura egyesület. Az egyesület számos remek túrát (hosszabb-rövidebb távokkal) szervez az év további részében is, nemcsak az Őrségben, de például a Kőszegi-hegységben is. Érdemes a túranaptárban figyelemmel követni az eseményeket!

Különleges kővilág meseszép erdőkkel a Bükk lábánál

Különleges kővilág meseszép erdőkkel a Bükk lábánál

2022.06.28.

Cserépfalu minimum két ok miatt is remek túracélpont. A településhez közeli kaptárkövek már önmagukban is megérik az egynapos kiruccanást, ám a falutól északra nyílik a Bükk egyik legszebb szurdoka, a Hór-patak völgye. A Suba-lyuk és a község érdekes formájú kilátója pedig hab a tortán az innen induló, a környéket átszelő, változatos terepen vezető turistaösvények között.

→ Tovább
Könnyű túra a Budai-hegység egyik legszebb és egyben egyik legeldugottabb részére

Könnyű túra a Budai-hegység egyik legszebb és egyben egyik legeldugottabb részére

2022.06.01.

Kiváló panorámájú dolomitsziklagyepek, erdei ligetek, virágos tisztásokkal tarkított hegyoldalak váltogatják egymást a Budai-hegység északnyugati csücskében. A „Fehér út” sárgáján jártunk, ahol a főváros közelsége ellenére aránylag kevesen mozognak az erdei ösvényeken, és így minden adott egy nyugis, lazulós és pazar mód látványos kiránduláshoz.

→ Tovább
Budapest egyik legszebb Duna-parti sétánya

Budapest egyik legszebb Duna-parti sétánya

2022.05.28.

Egy hely a városban, ahol azonnal körülvesz a természet, méghozzá ott, ahol a legkevésbé számítanál rá. Ártéri fák árnyas lombsátra kilométereken keresztül, hihetetlen folyóparti kilátásokkal. Ligetek, parkok, nádasok, hattyúk, vadkacsák, csend és lustán hömpölygő Duna. Bringával és gyalogosan is végigjártuk a csepeli Kolonics György sétányt, és minden méterét imádtuk.

→ Tovább