Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg és fotó:
2022. április 3.

Kikeleti keringés a Gete körül

Első hallásra Dorog környékének bebarangolása talán nem feltétlen hangzik a legizgalmasabb természetjáró programnak, ám van egy jelvényszerző túra, ami bebizonyítja, mi mindenért érdemes felfedezni a Keleti-Gerecse kevésbé ismert részeit.

Eleinte számomra sem volt evidens, hogy mennyire változatos ez a dombvidék, továbbá, mi újat tud nekem mutatni a Bányászkör túramozgalom, ami voltaképpen egy tíz hosszabb-rövidebb útvonalól álló, külön-külön jelvényt adó túrasorozat. A helytörténeti tematikáról szóló, túlnyomórészt turistajelzések nélküli ösvényeken haladó nyomvonalak sokkal többről szólnak egyszerű ismeretterjesztésnél. Addig-addig pedzegettem a témát, mígnem kíváncsiságtól fűtve belevágtam a dologba, és már az első út élményei meggyőztek a folytatásról. Mostanra már egy szép jelvénytablóval is büszkélkedhetek, miután a napokban megkerültem a környék jellegzetes hegyét, a Gete markáns tömbjét, ami a túramozgalomban Erzsébet-akna-körként szerepel.

A Gerecse legkeletebbi röge – amire az Országos Kéktúra is felvezet – nem volt ismeretlen számomra. Sokan ismerik ezt a nyugat felől izzasztó kaptatót, a tetején pedig emlékezetes panorámát tartogató sasbércet, de a hatalmas mésztömböt övező hegylábat, az erdővel és szántókkal szegélyezett környezetét már jóval kevesebben. Ezzel én is így voltam, ezért jött el az ideje, hogy belevágjak a mindössze 12 km-es, Tokodról induló hegykerülő körtúrába, ami a csekély szintemelkedése miatt is könnyű testmozgásnak ígérkezett, a természet ébredezése miatt viszont annál színesebbnek.

Az első QR-kód beolvasása után öles léptekkel siettem a „nagy” hegy irányába, ahol szárasságtól porzó mélyúton, szőlősök mentén emelkedtem a Cigány-hegynek nevezett hegyoldalba. A Nagy-Gete északi lábát jelentő nyílt dűlőn még nem sok nyoma volt a tavasznak, de legalább már innen is szép kilátás nyílt a környék többi sasbércére. Feljebb érve a Gete aljának löszös talajából kinőtt rengetegében azonban már szemet gyönyörködtető kikeleti táj fogadott.

Az odvas keltikék és hóvirágok tarka tengere lepte el a hegyoldalt, élettel és üdeséggel megtöltve a télben megszürkült erdőt.

A jól követhető, de jelzetlen út a Nagy-Gete nyugati oldalába vezetett. Néha-néha azért ránéztem a telefonra letöltött nyomvonalra, nehogy egy kereszteződésben rossz felé vegyem az irányt, de alapvetően ezen a szakaszon nincs szükségünk az állandó tájékozódásra, mint más bányászkörök esetében. Kisvártatva elértem a korábbi útjaimról már érintett csolnoki vadasparkot, ahonnan már csak egy kőhajítás a Mese-fa, illetve túratematikánk kihagyhatatlan állomását jelentő csolnoki bányamúzeum.

Korábban már több alkalommal is jártam itt, és hosszasan el is időztem a helyi bányászati gyűjtemény megcsodálásával, de ez alkalommal csak belestem a múlttal és helytörténettel berendezett kertbe. aki viszont még korábban nem járt erre, mindenképpen tegye meg: Több mint 200 évnyi bányászmúlt emlékei láthatók itt, illetve a közösség egykori művelődési házában helyet kapó kiállításnak tekintélyes az ásvány, kőzet és ősmaradvány részlege, ami a mintegy 200 millió éves dorogi szénmedence teljes földtani keresztmetszetét szemlélteti.

Anno a bányászathoz szükséges tömítő-, illetve salakanyagot szállító homokvasút nyomvonalát kezdtem követni egy rövid szakaszon. Az egykori keskeny nyomtávú vasút töltését is pompás virágszőnyeg övezte, fehérrel, lilával és zölddel megfestve az alapvetően még fakó természetet.

Következő igazolópontomat már egy korábbi kör során felfedeztem, így magabiztosan csörtettem be az Auguszta-akna emlékkövét rejtő akácos csalitosba. Innen lösztől porzó, panorámás nyílt terep várt rám, egészen a Miklósberek bányászemlékövéig, ami már túl volt utam féltávjánál. Ezen a szántóföldekkel szegélyezett szakaszon módunk van rálátni a Gete hegy – ebből a szögből nézve – elnyújtott tömbjére, továbbá a hegység számos nyugati magaslatára, köztük a hegység fő tömegét adó Nagy-Gerecse vonulatára.

A tavasz hírnökei ezen a kopár, szárasságtól szenvedő részen teljesen elmaradtak. A széles út a meddőhányó érintésével vezetett vissza a tokodi célba, amihez már csak három kilométert kellett megtenni. Miután erőm és időm is engedte, úgy döntöttem felkapaszkodok a 456 méter magas Nagy-Gete szirtjére is, hogy ne csupán panorámában, de tavaszi hangulatban is még több részem lehessen. A megérzésem beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a Gete gerincét odvas keltikék szőnyege borította, sziklás hegyoldalát pedig a tavaszi hérics sárga virágjai pettyezték.

Dél tájt járt, amikor Tokodon beolvastam a túra utolsó igazolókódját, amit számomra ünnepélyes harangszó kísért: meglett ugyanis a már említett jelvénytablóm utolsó darabja is. Ezzel viszont még nem ért véget „bányászkodás”, még várnak rám a sportosabb, kihívást jelentő hosszú távok, melyeket már érmekkel jutalmaz a szervező.

Ha részletesen is megismerkednél a dorogi bányászat múltjával, szeretnél régi képeket nézni az annak idején itt folyó munkáról, illetve érdekel a helyszíneket több útvonalra felfűző jelvényszerző túramozgalom, akkor látogass el a banyaszkor.hu oldalra, vagy olvasd el túraajánlóinkat. Itt mindent megtalálsz, amivel új ismereteket és élményt szerezhetsz a Gerecse kevésbé ismert részein.


Bámulatos folyó vájta ősvilág - Páris-patak völgye

Bámulatos folyó vájta ősvilág - Páris-patak völgye

2022.08.04.

A Páris-patak szurdoka alig 350 méter hosszú, kanyargós, néhol csupán 2-3 méter széles, 20-30 méter magas, „hullámzó” falakkal szegélyezett völgy. Ezt a nem túl nagy távot igen hamar be lehet járni, viszont az egykori folyó vájta, megkövült ősvilág különleges látványa akár több órára is ott marasztalhatja a túrázót.

→ Tovább