Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2020. szeptember 21.

Óbükk gyöngyszeme: az Arlói-tó

Nehéz sorsú iparvidék, káprázatosan szép természeti környezet, Erdélyt idéző tájak, ahol még ma is csodabogár a bakancsos turista. Az ország északi peremvidékén hullámzó Vajdavár-homokkővidék, vagy ahogyan a helyiek hívják, az Óbükk, még ma is felfedezetlen terület a természetjárók számára. A táj egyik legszebb látnivalója a gyönyörű környezetben megbújó Arlói-tó.

A pazar formájú homokkőhegyek katlanjába szorult, alig egy évszázada létrejött Arlói-tónak nem csupán a fekvése, a keletkezése is Erdélyt idézi. Mesterséges úton, suvadással, a közeli 338 méter magas Csahó-hegy oldalának lecsúszásával keletkezett. Európában egyetlen másik ily módon kialakult állóvíz van, ez pedig az Erdélyben található Gyilkos-tó.

A település határában a 20. század elején élénk bányászat zajlott, minek következtében a Csahó-hegy laza homokkőrétegei elmozdultak, lecsúsztak a völgybe, elzárva ezzel a Szohony-völgy kicsiny patakjának az útját. Az így kialakult völgyzáró gát mögött összegyűlt víztömeg a falu elöntésével fenyegetett, így a vízszint szabályozását már a helybélieknek kellett gátakkal megoldaniuk.

Az Arlói-tó vízfelületét 8,5 hektárban sikerült stabilizálni, ma horgász és fürdőző paradicsom, partján víkendházakkal, horgászkalyibákkal.

Megközelítése egyszerű, gyalogosan és autóval is, de ha már eljöttünk erre a gyönyörű tájra, érdemes egy rövidebb sétával, de akár egy kisebb túrával is egybekötni a tó felfedezését.

Egy kis Erdély Budapesttől alig két órányira

Az Arlói-tó aprócska üdülőházait lassan magunk mögött hagyva, a kék jelzéseket követve egy füves kis dombháton átkelve alig negyedórás sétával, akárha egy másik világba csöppennénk. Tamási Áron regényeinek jellegzetes helyszíne tárul a szemünk elé, szinte hamisítatlan az erdélyi hangulat. Mintha nem is Magyarországon, hanem valahol a Kárpátok koszorújának egyik zegzugos kis völgyében járnánk.

A csertölgyek és fenyvesfoltok által koronázott kopasz hegyoldalak látványa lenyűgöző, hangulata egészen különleges. A Csahó-völgy az Óbükk, és talán az ország egyik legszebb völgye is egyben.


A katlan legmélyebb pontján egy 1937-ben állított kőkereszt fogad, melyet Kóczián Gábor és felesége állíttatott a felirat szerint „Isten dicsőségére, a Szentségi Nagy-gyűlés és a Szent István év emlékére”. A kereszt amellett hogy tovább fokozza a hangulatot jellegzetes tájékozódási pont is egyben. A Kohászok útjának kék jelzése egy irányváltással itt kanyarodik fel a Szila-padjának nyerge felé, hogy azon átbukva érje el előbb Somsályt, majd a kohászat egykori fellegvárát, Ózdot. Ha valaki szeret túrázni, érdemes ezt a picivel hosszabb utat is bejárni a környék felfedezésekor.

Óbükki tájakon Ózdtól Arlóig

Ózdon túrát kezdeni bizonyos szempontból szürreális élmény. Ha valaki autentikus filmet szeretne forgatni a '80-as évekről, helyszínként keresve sem találna megfelelőbb helyet az ország egykori nehézipari fellegváránál, ahol mintha megállt volna az idő pár évtizeddel ezelőtt. Ózdon és környékén a magyar rögvalóság cukormáz nélküli, valódi, hamisítatlan arcát ismerhetjük meg.

Ismerőseim legtöbbször nem is értik, miért jövök olyan sokszor az ismertebb, felkapottabb hegyvidékeink helyett erre a környékre túrázni. Nem értik, mikor mesélem, hogy a természeti környezet párját ritkítóan szép, és hogy ennek a tájnak minden gondja és baja ellenére mégis valamiféle különös hangulata van, melyet csak az ért meg, aki fogékony a múltra, él benne a '80-as évek iránti nosztalgia, és nem utolsósorban szeretné egyszer még látni, hogy ez a magára hagyott vidék talpra áll. Erre valljuk meg, sajnos egyre kevesebb az esély. Kitörési pont lehetne a turizmus és a közelben állítólag fellelt gyógyvizek.

Ózd utcáit magunk mögött hagyva jól jelzett utakon kapaszkodunk fel a 305 méter magas Bükk-tetőre.

Somsályig remek panorámákban gyönyörködhetünk, előbb Hódoscsépány házai tűnnek fel a közeli völgyben, majd kisvártatva kitágul a látóhatár, és déli irányból a Vajdavár főgerincének ötszázas hegyei, a Vajdavár, az Ökör-hegy és a Szarvas-kő integetnek felénk.

Tiszta időben délről a Mátra bércei zárják a látóhatárt, a Kékes és a Galya-tető jellegzetes tömbjével, északi irányba fordulva pedig – főleg hidegebb őszi és téli napokon – a Magas-Tátra fehér csipkés sziluettje rajzolódik ki Ózd házai felett a horizonton.

Somsály felé ereszkedve előbb egy aprócska, ám annál szebb fenyvesbe érünk, majd a falu feletti mezőről újabb pazar kilátást kapunk Somsályra és a környező hegyekre. A települést a felső végén érjük el, melyet a helyiek Rózsadombnak neveznek. Rendezett utcakép fogad, a kedves, kis házak idős lakói szépen rendben tartják portáikat. A völgyben futó főutcán ismét ránk köszön a múlt, az egykori bányászkolóniákra a jellegzetes házak, egy bányászemlékmű és a tető nélkül pusztuló bányásztemplom emlékeztet.

A kék jelzéseket követve hamarosan ismét erdőhatárt érünk, egy masszív kapaszkodóval jutunk fel a Szila-padjának nyergébe, ahol nem csupán a kapaszkodás okozta fáradtság miatt érdemes egy szusszanásnyi időre lehuppanni a fűbe.

A hirtelen szemünk elé táruló Csahó-völgy szépsége ebből a perspektívából talán még mellbevágóbb, percek telnek el az ámulattal, egyszerűen nem lehet betelni a látvánnyal. Az ember csak áll és néz, és nem hiszi el, hogy bizony itthon, Magyarországon van.


Miután kigyönyörködtük magunkat, lassan leereszkedünk a völgybe, és célba vesszük a közel egy évszázada magányosan álló kőkeresztet, melyen frissen festett kék jelzések mutatják az alig negyedórányi járásra lévő Arlói-tó felé vezető utat. Az utolsó dombhátról visszanézve búcsút veszünk az Erdélyt idéző tájtól, és a festői környezetben fekvő Arlói-tó felé ballagva akár dúdolhatjuk is a jól ismert dalt: „Visszajövök én egyszer még…”

Turistaünnep a Másfélmilliósokkal a Kéktúrázás Napján

Turistaünnep a Másfélmilliósokkal a Kéktúrázás Napján

2020.10.12.

Gyönyörű őszi idő, remek társaság, lelkes túravezető és a Másfélmillió lépés Magyarországon című, mára már legendássá vált sorozat még aktív tagjainak megjelenése igazi turistaünneppé varázsolták az Országos Kéktúra Pilisszentlászlótól Dobogókőn át Pilisszentkeresztig tartó szakaszán a Kéktúrázás Napját.

→ Tovább
Legendák, festői tavak és pazar panorámák a Vajdavár-vidéken

Legendák, festői tavak és pazar panorámák a Vajdavár-vidéken

2020.10.02.

A festői fekvésű kis óbükki városka, Borsodnádasd, a legendák szerint kincses barlangokat rejtő Vajdavár, a hegység legmagasabb pontja, az Ökör-hegy, a Szarvaskő pazar kilátása, és végül, de nem utolsósorban Váraszó Árpád-kori kis erődtemploma és halastavai mind beleférnek egy kényelmes, egynapos Óbükköt, vagy más néven a Vajdavár-vidéket felfedező túrába.

→ Tovább