A gyönyörű táj és a szemét kontrasztja Kárpátalján

Nehéz szavakat találni ezeket a képeket látva, amelyeket Ljasuk Dimitry posztolt nemrég közösségi oldalára készülő kisfilmje kapcsán. Egy hetet töltött Kárpátalján, hogy személyesen járjon utána, mi van a szeméthegyeken túl, amelyek a mi Tiszánkat is évről-évre elárasztják szeméttel.

Szerző:
Pálvölgyi Krisztina
Ljasuk Dimitry
Fotó:
Ljasuk Dimitry
2020. március 6.

Nehéz szavakat találni ezeket a képeket látva, amelyeket Ljasuk Dimitry posztolt nemrég közösségi oldalára készülő kisfilmje kapcsán. Egy hetet töltött Kárpátalján, hogy személyesen járjon utána, mi van a szeméthegyeken túl, amelyek a mi Tiszánkat is évről-évre elárasztják szeméttel.

„Láttam a gyönyörű hegyeket, a köztük kanyargó Tiszát, az ezernyi patakot, a sűrű fenyőerdőket és a hatalmas Hoverlát, Ukrajna legnagyobb csúcsát. Láttam azt a sok szörnyűséget, borzasztó szemétmennyiséget, ami ellepi a Tisza vízgyűjtő területét, mellékfolyókat, patakokat, falvak széleit, városok határát”- írja közösségi oldalára kitett galériája mellett Ljasuk Dimitry, természetfilmes, aki fogta felszerelését és elment Kárpátaljára, hogy saját szemével lássa a Tisza által hozott szemét forrását. Megdöbbentő képek fogadták. Egyrészt a rengeteg szemét, másrészt az a csodálatos táj, az a hihetetlen természeti adottság, amelynek köszönhetően akár egy mini Svájc is lehetne ez a vidék, ahogy ezt egyik képe mellett írja.

A gyönyörű tájat azonban elképesztő mennyiségű szemét csúfítja. Főként a Rahó melletti hegynagyságú szeméttelep láttán döbbent le.

Nem hiszem el ezt az egészet, ha nem a saját szememmel látom.

„A legrosszabb, amit valaha láttam a Tisza partján. Amint esik egy kis eső, vagy olvad a hó, a Tisza pár óra alatt képes 1-2 métert is emelkedni, és egyből mossa a víz a szemetet a folyóba.”

Dimitry, aki félig ukrán és félig magyar, nem ítélkezni ment ki Kárpátaljára, hanem megérteni, miért történik mindez, és ha lehet, megoldásokat találni rá. Helyiekkel beszélgetett, és több, hozzá hasonló, tenni akaró emberrel.

Akikkel csak beszéltem, mind változást szeretnének, és ha lassan is, de vannak biztató jelek.

Köztük Viktor Buchynskyy és Francz Béla is változtatni akar. Ők már nem az első, hanem a sokadik lépést is megtették ezért. Közösségi oldalukon figyelt fel rájuk Dimitry, és teljesen ledöbbent azon, hogy ez a két fiatalember milyen körülmények között küzd a helyi szemétproblémával. Fillérekből létesítettek saját szelektív átvevő és feldolgozó udvart, amelyről szintén láthattok pár képet a most megjelent galériában. E két fiatalember látta vendégül Dimitryt és vezették be a környék szeméthelyzetébe.

Béláról egyébként a PET Kupát működtető Természetfilm.hu Egyesület is készített egy rövidfilmet, amit ide kattintva nézhettek meg. Sőt! Egy gyűjtésbe is kezdtek számára, hogy új kukásautója lehessen, ugyanis amit most használ, az már nála is öregebb. Ide kattintva adakozhatsz Bélának!

Kaptunk néhány olyan képet is Dimitrytől, amelyek nem kerültek be mostani galériájába. Íme:

Dimitry, aki a Tisza mellett nőtt fel, nagyon szívén viseli ennek a folyónak a sorsát. Feltett szándéka, hogy megtisztuljon a szőke folyó, de ehhez több ország nagyon sok polgárának kell összefogni.

A Tisza nem ismer országhatárokat. Ahhoz, hogy megszabaduljon ettől a sok szeméttől, egészen a forrásától kezdve kell megtisztítani.

Dimitry elmondta nekünk, fontos számára, hogy ne csak ő, hanem a magyarok is megértsék a kárpátaljai helyzetet.

„Sokan azt gondolják itthon, hogy Kárpátalján szándékosan beleborítják a Tiszába a szemetet, hogy az továbbússzon hozzánk. Nos, ez nem így van. Sőt, a kárpátaljai lakosságot is nagyon zavarja ez a helyzet és a 30 év alatt felhalmozódott szemét. Hogy mi az oka ennek? Mit tesznek ellene? Mikor lesz tiszta Kárpátalja és mikor nem jön már szemét a Tiszán? Hogy lehetne eltüntetni a rahói szeméthegyet a Tisza-partról? Mit csinál a két szereplőm? Mi a szemét útja, van-e egyáltalán hulladékfeldolgozás Kárpátalján? Hogyan tanítják a gyerekeket az aktivisták? Egyáltalán milyen az élet Kárpátalján? És segíthetünk-e mi magyarok bármiben? Ezekre a kérdésekre próbálok meg válaszolni a filmemben, amit várhatóan március végére készítek el.”

Egy objektív és motiváló film készítése a célom, amivel szeretnék hozzájárulni a pozitív változáshoz. Remélem sikerül.

Mi is, és kíváncsian várjuk új filmjét! Addig is nézzétek meg Dimitry többi képét is galériájában, amelyben nemcsak szeméthegyeket, hanem gyönyörű tájakat, templomokat és egy kis ukrán gasztronómiát is láthattok. Kattintsatok a Továbbiak gombra, vagy a Facebook ikonra! További filmjeit pedig ide kattintva nézhetitek meg.

Cikkajánló