Túraajánlat

A Novohrad-Nógrád Geopark legjobb vulkántúrája

Négy különleges, eltérő genetikájú és roppant látványos vulkánt mászunk meg Ajnácskő, a geopark legszebb falva körül. Látványos bazaltoszlopok, lávafolyások, kőtengerek és erdőrezervátumok között haladunk, de kilátásban sincs hiány.

Szöveg és fotó:
2021. július 8.

Négy különleges, eltérő genetikájú és roppant látványos vulkánt mászunk meg Ajnácskő, a geopark legszebb falva körül. Látványos bazaltoszlopok, lávafolyások, kőtengerek és erdőrezervátumok között haladunk, de kilátásban sincs hiány.

A természeti és kulturális látnivalókban hihetetlenül gazdag Nógrád-Gömöri bazaltvidék felvidéki oldalán, a táj különleges földtani és felszínalaktani értékeit központba állító Novohrad–Nógrád (szintén határon átnyúló) Geopark területén járunk. Ez a legendákkal átszőtt vulkáni vidék több mint száz, önállónak tekinthető bazaltkúpot, bazalttakarót, hasadék- és kürtőkitöltést rejt, amelyek többsége a mai Szlovákia területén található. Körtúránkat az egész vidék szimbólumának is tekinthető Ajnácskőn (szlovákul: Hajnáčka) kezdjük, amely neves földrajztudósunk, Hunfalvy János szerint ott található, „hol a történelem a mesével összefolyik”. Négy különleges, részben eltérő genetikájú, de nagyon szép formakincsű vulkánt fedezünk fel a túrán: a falu közepén álló Ajnácskő egy kipreparálódott vulkáni kürtő, a Zaboda-kő (Zaboda, 468 m) egy lávaár maradványa, a Szárkő (Steblová Skala, 486 m) a környék talán legszebb bazaltoszlopait rejti, míg a mesebeli őserdővel övezett Ragács (Ragáč, 537 m) a geopark egyik legjelentősebb vulkáni szerkezete, ahol még egy ritka vulkáni barlangot is megcsodálhatunk.

Ajnácskő

A gyönyörű elhelyezkedésű falu központi része egy különleges sziklatűt ölel körbe, amelyen egykoron – meglehetősen kalandos sorsú és hosszú ideig lakott – vár állott, amelyből azonban ma már csak csekély maradványok maradtak meg. Ami ma látható, az egy vulkáni kürtő belseje a megszilárdult, kemény magmával, amelyről a vulkáni törmelékszórás fázisában keletkezett, puhább anyagból álló kráter teljesen lepusztult az idők során. Ajnácskő minden bizonnyal a Kárpát-medence egyik legfestőibb falva, így felülről is pazar a panoráma, nem is beszélve a környező hegyek látképéről.

A legkorábbi adatok szerint IV. Béla a tatárjárás után 1247-ben adományozta az itteni földet Zólyomi Detre fia Mikónak, hogy egy alkalmas hegyen várat építtessen. Később a király hűtlenség miatt elkobozta tőle a várat és annak sorsa kézről-kézre járt a történelem zűrzavarában, miközben persze néha a török is betette lábát a várkapun. Az 1670-es években Ajnácskő őrsége a füleki vár állományába tartozott, s a szakirodalom szerint Ajnácskő vára épségben "átvészelte" Fülek 1682-es ostromát. Ettől kezdve hadászati jelentősége is megnőtt, később pedig a vár őrsége tevékenyen kivette részét a kurucok elleni harcból. 1703-ban azonban leégett a vár. Ennek ellenére az utolsó lakói, a Vay nővérek 1744-ben még lakták a várat, hiszen a Vécseyek után a vár felének örökösei voltak. Ők aztán ismeretlen időpontban elhagyták a várat, a lakatlan, egyre romló állapotú vár köveit pedig a környékbeli lakosság elhordta. Így ma már leginkább csak a természetes erődítmény hatását keltő egykori kürtőkitöltést csodálhatjuk meg.

A faluból hosszan emelkedünk mezei utakon, az erdőt elérve pedig gyönyörű panoráma bontakozik ki Ajnácskővel, a mögötte található Pogánykővel, illetve a hátteret uraló Medves-fennsíkkal és Szilvás-kővel. A gyönyörű tölgyesbe lépve nemsokára el is érjük a Zaboda-kő legmagasabb szintű védettségét jelölő táblát, majd elénk tárulnak az egykor itt zajlott vulkánosságról tanúskodó kőkolosszusok.

A Zaboda-kő

A Zaboda-kő egy lávaár maradványa, amely a szomszédos Hegyes-kő vulkánjából ömlött ki. Amit ma látunk, az egy negatív lenyomat: az egykoron itt hullámzó tengerben leülepedett kőzetekre, illetve az azokban kialakult völgyekbe ömlött ki a bazalt. Mivel az így felszínre kerülő vulkáni kőzetek jóval ellenállóbbak voltak a környezetüknél, jóval kevésbé pusztultak le (míg adott esetben a tektonikai mozgások során ki is emelkedtek), illetve megvédték a közvetlenül alattuk lévő üledékes összleteket is. Ezért hívják a hasonló hegyeket tanúhegyeknek. A Zaboda-kőnél a lávaár egy része is lepusztult már, így alakult ki annak apró „fennsíkja”, amelynek széleit meredeken alázuhanó sziklafalak és vastag bazaltoszlopok alkotják.

A Szárkő

A falutól idáig követett sárga jelzésről kitérőt teszünk a Szárkő hihetetlenül látványos vulkáni formáihoz (a zöld jelzésen). A kemény kaptatóval megmászható csúcsról jól látszik a szomszédos Zaboda-kő és a Ragács, alattunk a Gortva-puszta házai láthatók, a háttérben a szlovák oldal legnagyobb bazalttömbje, a Bucsony, a horizontot pedig egyik irányban a Szlovák-érchegység vonulatai, másik oldalon a Mátra és a Bükk csipkézett teteje zárja.

A Szárkő látványos és meglehetősen elszigetelt csúcsa egy nagyobb kiemelkedésű vulkáni neck, azaz az erózió révén a felszínen kipreparálódott kürtő. Ennek látványos „lenyomatai” az akár 50 m magasságot is elérő (!), a csúcs környékén majdnem merőlegesen álló bazaltoszlopok, amelyek a kürtőben lassan kihűlve vették fel oszlopformájukat. Viiszatérve a sárga jelzés kereszteződésébe a zöld jelzésen folytatjuk utunkat a Ragács felé, sokak szerint a környék legszebb vulkáni erődjéhez.

A Ragács

A Ragács sem adja magát könnyen, a zöld, majd a kék jelzés erősen meredek kaptatóval szökik fel a tekintélyes csúcsra. A Ragács más: csúcsát salakkúp alkotja összesült bombákkal, salakkal és lávafoszlányokkal. A Ragács egykori tevékenysége közelebb áll az általános tűzhányó-képhez. Nagyon könnyen találhatunk itt olyan lyukacsos, ezért meglehetősen könnyű, fekete köveket, amelyeket megvizsgálva egyértelmű, hogy az a levegőbe repült, gázzal és levegővel átjárt láva megszilárdulásával jött létre. Mindez a láva magas gáztartalmáról és a vulkánosság explozív jellegéről tanúskodik, ahogy a heves vulkáni folyamatok eredménye a Ragács látványos, mintegy 9 m mély, függőleges exhalációs kürtője is a csúcs alatt.

Ezek az exhalációs barlangok és üregek úgy jöttek létre, hogy mind a vulkán törmelékszórásos fázisában, mind a posztvulkáni fázisban folytatódtak a forró oldatokat és gőzöket, gázokat produkáló kifúvások, amelyek később sok esetben járható méretű, hengeres csatornákat hagytak maguk után a még képlékeny kőzetben (a kihűlő lávában megrekedt gázbuborékok lenyomatait látjuk ma). A Ragácsról nem csak a Novohrad-Nógrád Geopark határon túli részét, de a vadregényes Vajdavár-Medves-vidéket is belátjuk. A csúcs alatti törmelékes lejtők egyrészt tovább emelik az itt található erdőrezervátum misztikus hangulatát, másrészt arról is árulkodnak, hogy a vulkánból tekintélyes lávaár hömpölygött le egykoron.

A Ragács tetejéről a zöld jelzésen, előbb meredek ösvényen, majd erdészeti úron jutunk vissza Ajnácskőre.



Cikkajánló