Csoda Zuglóban – gyönyörű japánkert a város közepén

A Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum első látásra olyan, mint a többi iskola, de ha az ember tesz egy sétát a kertben, hamar rájön, hogy ez az iskola egyáltalán nem olyan, mint a többi. Ugyanis van egy hatalmas és különleges növényekkel teli kertje, ami egyrészt kiváló gyakorlóterep az itt tanuló diákoknak, másrészről viszont – belépőjegy ellenében – bárki számára látogatható is. Az iskola portáján, ahol meg tudjuk váltani a jegyet, egy térképet is kapunk, ugyanis nemcsak a japánkert, de a kert többi része is látogatható.

Amikor a mamutfenyő benéz az ablakon

Bennünket ezúttal Kaszab László kertészmérnök tanár is elkísért, aki nemcsak, hogy több mint két évtizede itt tanít, de maga is az iskola diákja volt. László lelkesen mesél nekünk mindenről, és hamar kiderül az is, hogy azon szerencsések közé tartozik, aki hivatásszerűen azzal foglalkozhat, amit a világon a legjobban szeret.

Sétánkat a belső udvaron kezdjük, ami a mediterrán növények birodalma. Az iskolaépület által U alakban körbezárt udvaron speciális mikroklíma alakult ki, ami nagyon kedvező a melegigényesebb növények számára. Van itt például egy gyönyörű chilei araukária, egy örökzöld mamutfenyő, ami most a 2. emeletig ér, de ennél jóval nagyobb lesz, és elég gyorsan nő, László már tanárként látta, amikor a fát csemeteként elültették. A bájos illatcserje most, októberben virágzik, és kellemes, jázminra emlékeztető illatba burkolózik. Az időzítése nálunk furának tűnhet, a mediterrán országokban azonban általános, hogy a növények a forró, száraz nyár helyett inkább az enyhe, csapadékos ősz idején virágoznak.

Az iskola óriási kertjében több tematikus kertrészlet is van. A vakok kertjében főleg olyan gyógy-és fűszernövényeket ültettek, amelyek illatukról is felismerhetők, a fenyőkertben hatalmas tűlevelűek, fenyők és cédrusok magasodnak, a sövénybemutatónál pedig megtudjuk, hogy mi az a csodasövény. Ez a turkesztáni szilből kialakított sövény azért kapta ezt a becenevet, mert évente több mint egy métert tud növekedni. A kertben sok más mellett van egy pünkösdirózsa-gyűjtemény is, ami virágzás idején elképesztő látvány lehet, hisz 33-különböző (!) fajta virágzik itt egyszerre, a lilaakác-gyűjteményben pedig van olyan fajta, amelynek a virága egyméteres fürtként hullik alá. A rózsakertet nemrégiben alakították ki, tanárok és diákok közös munkával, ahogy sok mást is a kertben. Lászlót hallgatva az a benyomásom, nagyon jó lehet itt középiskolásnak lenni.

Gigantikus szobanövények

Bekukkantunk az üvegházakba is, ahol az egyik ház hipermodern technológiájával tűnik ki, a másik viszont épp régiségével. A műemlék-jellegű üvegházakat még az 1920-as években építették, és amint lesz rá lehetőség, szeretnék azokat korhűen felújítani. Itt megint elképesztő érdekességekbe botlunk, néhány faméretű szobanövénybe. A fikusz vagy a szobafenyő mindenki számára ismerős, nos, itt ugyanezeket a klasszikus szobanövényeket láthatjuk igazi faként. Az egyik fikuszt 1927-ben ültették, és nyáron, amikor belelendül a növekedésbe, az üvegház tetején is kibújik, ezért időről-időre vissza kell vágni. Aki önállóan tesz sétát a kertben, az üvegházakba nem tud bemenni, de ha bekukucskál az ablakon, láthatja ezeket a gigantikus fikuszokat.

László megmutatja a diákok gyakorlati oktatásának egyik helyszínét is, ahol például a térburkolatok lerakását tanulják, merthogy egy kertésznek ehhez is érteni kell. Sőt, Lászlótól megtudjuk, hogy kertépítésből rendeznek Európa-bajnokságot is, ahol idén két magyar fiatal végzett az élen.

Az ország első japánkertje

A jellegzetes torii kapun átlépve aztán megérkezünk a kert leghíresebb szegletébe, a japánkertbe, amit az iskolaalapító Varga Márton maga tervezett és épített 1928-ban. 1931-ben a Magyarországra látogató Takamcu herceg és felesége, a japán császári család tagjai, hazatértük után ajándéknövényeket küldtek hazánknak. Ide, a japánkertbe is került néhány, amelyek közül egy idős japán díszcseresznye ma is látható a kertben.

A japánkertek történetében több korszakot és rendszert különböztetünk meg, a zuglói kert rendeltetése szerint a tavas sétakertek rendszerébe sorolható. A japánok számára a kert nem a grillezések és kerti partik színtere, sokkal inkább az elmélyedésé, az elmélkedésé, ami a természetben könnyebben elérhető, mint például egy zajos, szürke városi környezetben.

Itt egy kő nem „csupán” egy kő, annál sokkal több. Már rögtön a torii kapu is egy jelkép, az újjászületésé, egy új életszakaszé. A bejárattól tipegő köveken visz befelé az út. A kapu alatt két lépőkő felülete hepehupás, ami arra készteti az embert, hogy belépve lefelé, a lába elé nézzen, így a belépők önkéntelenül is fejet hajtanak a kert építője, fenntartója előtt.

A kert alapját egy kis tórendszer adja, amelynek egyes egységei mást-mást szimbolizálnak. A vízesés például a gyerekkort jelképezi, amikor az ember még olyan, mint a csobogó, játékosan ide-oda folydogáló víz, majd, ahogy halad előre a korban, egyre inkább lelassul, megnyugszik, majd lassan megtér a tó legmélyebb részébe, a Semmiség Óceánjába. A tóban szigetek is vannak, a Daru- és a Teknős-sziget. Hogy épp e két állat jelenik meg, természetesen annak is oka van. A japánok ugyanis úgy hiszik, haláluk után a lelküket egy darumadár egy szigetre repíti, amelyet a tengerben úszó, hatalmas teknős hordoz a hátán. A Daru-szigetre a Sóhajok-hídja visz át, ahol érdemes kívánni valamit, mert még az is lehet, hogy valóra válik.

A fa, amiről azt hitték, hogy kihalt

A kapu mögött egy hatalmas faóriás áll, már őszi színekben, háttérben az októberi kék éggel remek párost alkotnak. A kertnek ez a része még egyfajta előkészítés a lényeg, vagyis a szó szoros értelemben vett japánkert előtt, ahol már tényleg csak Japánban honos növényeket láthatunk. Például két gyönyörű páfrányfenyőt (Gingko biloba), egy fiút és egy lányt. Az elnevezés ebben az esetben tényleg megállja a helyét, ugyanis a Gingko kétlaki, vagyis a porzós és a termős virágok külön növényen vannak. A fák jellegzetes formájú levelei elkezdtek már sárgulni, és termés is van, ami többek között kellemetlen szagáról ismert.

A kertben láthatjuk az ország egyik legidősebb szecsuáni mamutfenyőjét. Erről a fajról sokáig azt hitték, hogy kihalt, 1944-ben azonban Kínában, egy eldugott kis völgyben találtak egy kis állományt. Az 1950-es években sikeres hazai szaporításból az iskola is kapott két magoncot, az egyik megmaradt és mára hatalmas fává nőtt.

Egy japánkertben vagyunk, így a díszcseresznyék természetesen külön részt kaptak a kertben, és áprilisban, a cseresznyevirágzás idején gyönyörű látványt nyújtanak. A kert legidősebb fája egy nálunk is honos korai juhar, ami 100 évnél is jóval idősebb lehet, mellette egy különleges formájú csüngő ágú japánakác áll.

Miniatűr Fuji Zuglóban

Egy japánkertben a kövek is fontos szerepet töltenek be. A kertben található kövek Budáról származnak, a fogaskerekű villamosítása idején fejtették ki azokat, és hozták át Zuglóba, lovas szekereken. A kő nemcsak a maga természetes formájában, de kerti padként és kőlámpásként is megjelenik, ami szintén jellegzetes része a japánkerteknek.

A kert kiemelt pontján áll egy teaház, ahol nemcsak teázni jó, de innen nagyon szépen belátni az egész kertet. Ahogy az ember innen körülnéz, tényleg azt érzi, amit a Muromacsi korszak kertépítő mesterei szerették volna elmondani kertjeik megalkotásával: „az élet mégiscsak elég szép ahhoz, hogy legalább száz évig éljünk."

A cikk 2021 októberében jelent meg először.