Hidak, amelyek megérnek egy kirándulást

Öt helyszín, öt híd, amely ismert vagy kevésbé ismert túraútvonalakhoz kötődik. Hidak, amelyek az építészet iránt kevésbé érdeklődőknek is remek alkalmat adnak egy kis kimozdulásra.

Szerző:
Gulyás Attila
Fotó:
Gulyás Attila
2021. július 30.

Öt helyszín, öt híd, amely ismert vagy kevésbé ismert túraútvonalakhoz kötődik. Hidak, amelyek az építészet iránt kevésbé érdeklődőknek is remek alkalmat adnak egy kis kimozdulásra.

1. Hegyesdi kőhíd

A Bakony és a Balaton-felvidék határán folyó Eger-patak egyenletes, bőséges vízhozamával és ritkán befagyó, langyos vizével évszázadokon át hozzájárult ahhoz, hogy a mai „Művészetek völgye” egykor gazdag és sűrűn lakott vidékké váljon: a 18-19. század fordulóján nem kevesebb mint száz kisebb-nagyobb malom dolgozott a patak mentén Nagyvázsonytól Szigligetig. A malmokat és a településeket pedig természetesen jól kiépített szekérúthálózat kötötte össze a vasutak előtti időkben. Ennek az egykori infrastruktúrának egyik legszebb képviselője Hegyesd község bekötőútjának hídja, amely ma már műemléki védelem alatt áll. A kétnyílású, a helyi építészeti szokásoknak megfelelően hasított kőből falazott híd 1800 körül épült, a boltozatok félköríveit éppen csak megtörő, csúcsíves nyílásokkal. A mellvédfalán lévő kőfülkében Nepomuki Szent János szobra oltalmazza az úton lévőket. A hídon ma Hegyesd járműforgalma mellett áthaladnak azok a népszerű gyalog- és kerékpártúra-útvonalak, amelyek Tapolcai-medence legnyugatibb sarkát kötik össze a Balaton-felvidék északi dombjaival és a Káli-medencével.

2. Sióagárdi híd

A Szekszárdi borvidék északi sarkában, ahol az addig csak alföldet látó Sió csatorna Sióagárd szőlőhegyének tövébe kanyarodik, egy különleges híd íveli át a vízfolyást: az ország egyik utolsó, az utolsó csavarig eredeti állapotban fennmaradt acélhídja már 117 éve állja a kis zsákfalu bekötőútjának forgalmát. Bár a híd teljes cseréjét régóta tervezik, eddig csak kisebb állagmegóvó munkák történtek, ugyanakkor eredeti formájukban láthatók a hídfők vörös téglafalai, a faragott kőkorlátok, valamint a karcsú, szegecselt acélszerkezet, amelynek fő tartóeleme messziről ívhídnak mutatja magát, a valóságban viszont kéttámaszú, rácsos tartóról van szó. A Sajó jobb partján a híd fölé emelkedő pincefalu, Leányvár terül el. A közel háromszáz pince építészeti értéke és mélyükben a sióagárdi borok gyűjteménye évtizedek óta vonzza a látogatókat: a hegy meredekebb oldalaiban három egymás fölötti szinten helyezkednek el a pincék. Az innen induló zöld sáv jelzésen a Szekszárdi-dombság Dél-dunántúli Kéktúra által nem érintett tájai járhatók be.

3. Séd-híd, Sóly

A Veszprém keleti határában szinte végtelenül hullámzó, sziklagyepes dombok között, a Séd patak partján fekszik a környék egyik legősibb települése. A mai Sóly helyén már a római időkben is út vezetett, később itt vívta döntő csatáját István király Koppány ellen. A győzelem után a falu különleges rangot kapott, a fejlődése a következő ezer évben is töretlen volt. A 19. században állítólag a somlóival vetekedő borairól és vízimalmairól volt híres. Ekkor már minden bizonnyal állt a malmok kiszolgálására három ágra bontott Séd három kőhídja a falu keleti oldalában. Ezek közül ma már csak a patak eredeti medre fölötti, legnagyobb híd alatt folyik a víz, építéséről és eddigi történetéről azonban nem sokat lehet tudni, bár a helyiek szerint a mai 8-as főúthoz közeli római út hídjának alapjaira épült. Formája, arányai alapján valóban nagyon öreg, akár 500 éves is lehet. A kis falu központjából a Gyöngyök útja zarándokjelzésein, a felújított 13. századi vízimalom mellett elhaladva érhető el a három kőhíd, továbbgyalogolva pedig (egy rövid emelkedő után) az árvalányhajas dombok csendes hullámai fogadnak. Innen a Balaton-felvidéki Kéktúra útvonalán folytathatjuk a felfedezéseket.

4. Ádám-Éva-fa hídja, Gaja-szurdok

A pompás Gaja-szurdok középső, kiszélesedő szakaszán, a Bakony keleti sarkának egyik legnépszerűbb kirándulóhelyén állt egykor szorosan egymás mellett két hatalmas tölgy, amelyek olyan öregek voltak, hogy a helybéliek Ádám-Éva-fának nevezték. Míg az évek alatt Éva nyomtalanul elpusztult, a később kidőlő Ádám-fa törzse éppen a Gaja vize fölé dőlt, és a következő közel fél évszázadban természetes hídként szolgálta az erre járókat: az itt kiágazó kék háromszög jelzésen érhető el a szurdok fölötti sziklán a gróf Károlyi Viktor emlékére állított vaskereszt, ahonnan a völgy kis tava és a Fehérvárcsurgói-víztározó mögött tiszta időben Székesfehérvár városáig is ellátni. Az öreg fatörzset végül egy 2013-as árvíz kettétörve a partra lökte, de a völgyet kezelő erdőgazdaság egy éven belül akadálymentes hidat épített a helyére, amely mellett a tölgyfa törzse továbbra is az egykori névadó „szerelmes fákra” emlékeztet.


5. Kossuth híd, Esztergom

Esztergom városának Duna felőli területe, a hosszan elnyúló Prímás-sziget, a folyó hazai szakaszának talán legkülönlegesebb szigete: a folyásiránnyal szemközti csúcsa még a természet árvizek járta menedéke, a két és fél kilométerrel keletebbre eső, alsó vége viszont már a város központjában lévő, rakparttal védett park, amely könyvtárnak és szállodáknak is helyet ad. Itt, a vár tövében, már a középkorban is fahíd kötötte össze a szigetet a várossal, amely helyett először a 19. század végén épült vashíd, faragott kőből készült hídfőkkel. Először, de sajnos nem utoljára, mivel ez a szerkezet is a második világháború áldozatául esett. Az új, korábbitól eltérően alsó pályás hidat 1948-ban adták át, és sikerült az eredetihez hasonló formában megtartani a hídfőket is. A karcsú híd eredetileg a gépjárműforgalom átvezetésére is épült, de ma már csak gyalogosok és kerékpárosok használják. A Prímás-sziget közeli csúcsáról egyedi perspektívából csodálhatjuk meg Esztergomot, a hídtól kétszáz méterre induló Macskaút ösvénye pedig egyenesen a bazilikához vezet.

A cikk megjelent a Turista Magazin 2017. februári számában.

A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.

Cikkajánló