Ismét Daróczi Csaba lett az év természetfotósa

Csúcsokat döntött a 30 éves jubileumát ünneplő „Az Év Természetfotósa” pályázat, a díjazott és döntős képeket látva pedig ismét meggyőződhetünk arról, hogy a magyar természetfotózás nem véletlenül van a világ élvonalában.

Szerző:
Turista Magazin
Fotó:
Saubermacher - Az Év Természetfotósa 2022 / naturArt
2022. november 10.

Csúcsokat döntött a 30 éves jubileumát ünneplő „Az Év Természetfotósa” pályázat, a díjazott és döntős képeket látva pedig ismét meggyőződhetünk arról, hogy a magyar természetfotózás nem véletlenül van a világ élvonalában.

A hazai természetfotózás egyik legnagyobb ünnepe minden évben, amikor a naturArt (Magyar Természetfotósok Szövetsége) átadja az év legjobb alkotásaiért járó díjakat. Idén már 30. alkalommal rendezték meg a „Saubermacher – Az Év Természetfotósa” (ÉTF) pályázatot, amelynek díjátadóját november 9-én tartották a Magyar Természettudományi Múzeumban. És bár minden évben szokás azt elmondani a fotós versenyeken, hogy az idei év az eddigi legmagasabb színvonalú, „Az év természetfotósa” pályázatra 2022-ben beérkezett pályamunkák valóban feladták a leckét a zsűrinek. Ahogy Fáth Péter, a naturArt elnöke fogalmazott:

A harmadik fordulóba bejutott kb. 400 kép mindegyike megérdemelte volna, hogy falra a kerüljön!

A pályázatra idén 3533pályamű érkezettbe 197 fotóstól, végül 120 kép került be a döntős képek közé, és így a legjobb fotókat felvonultató kiállítás keretében a falra is, amely a pályázat történetében eddig tényleg a legtöbb. De abban is különleges volt az idei pályázat, hogy nagyon sok olyan képpel is neveztek, amelyeken a meghökkentő nézőpontok mellett olyan kreatív technikákat is fel lehet fedezni, amelyekkel eddig még sehol, még külföldi pályázatokon sem találkozhattunk.

Nyugodtan kijelenthető, hogy a vezető magyar természetfotósok nem csak tudatosan készítik megdöbbentő látványt közvetítő képeiket, hanem képesek a technikai háttér továbbfejlesztésére is, ami egyértelműen jelzi, hogy kiemelkedő alkotókészséggel rendelkeznek.

– méltatta a hazai természetfotósokat dr. Kalotás Zsolt, a zsűri elnöke.

Az idei pályázat egy új kategóriával arra is nyitott, hogy bárkinek lehetőséget adjon a bizonyításra, még azoknak is, akiknek nincs fényképezőgépe. A Mobillal a természetben kategória nyilvánvalóan reflektál korunk képorientált világára, és arra, hogy a fényképezés ma már nem csak egy réteg kiváltsága, hanem a mindennapjaink része lett a modern mobileszközöknek köszönhetően. Azonban ha valaki elkezd mobillal természetfotókat készíteni, rá fog jönni arra, hogy az igazán jó fotókhoz itt is elengedhetetlen a jó szem. A pályázat idei győztese talán pont emiatt is érhetett el olyan kiemelkedő eredményt, hogy 18 képével is falra került, mert nyitott volt arra a játékra, amelyet egy mobiltelefon kínál. Kihívást látott benne, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis a Mobillal a természetben kategóriát szinte leuralta jobbnál jobb képeivel.

„Az Év Természetfotósa” cím elnyeréséhez persze nem elég csak egy kategóriát hozni, mert a végső győzelemhez a pályázatra benyújtott összes képének eredménye számít a szerzőnek. És ez idén Daróczi Csabának sikerült a legjobban, aki több kategóriában is remekelt, természetesen hagyományos géppel készült képekkel is. Ezzel idén Csaba már hatodik alkalommal lett győztes a naturArt pályázatán, ráadásul sikerült a tavalyi bravúrt is megismételnie, ugyanis „Az Év Természetfotósa” elismerés mellett ő kapta „Az Év Természetfotója” díjat is, idén ezért az elképesztően gyönyörű fotójáért.

Az év természetfotója egyébként tökéletes példa a korábban említett kreativitásra. Csaba nem véletlenül hozza már két évtizede folyamatosan a kimagasló eredményeit a pályázatokon, a titka ugyanis az lehet, hogy állandóan képes a megújulásra. Mindig talál valamilyen új nézőpontot, vagy épp egy teljesen új technikai megoldást, hogy megvalósítsa az elképzelt látványt. Ráadásul Az Év Természetfotója” pont egy olyan hétköznapi és látszólag nem fotogén helyen és körülmények között készült, amiről egy laikus azt hinné, képtelenség. Meg szerette volna mutatni, hogy igenis lehetséges, csak egy jó ötlet kell és némi kreativitás, ezért készített egy videót, amiben bemutatja, hogyan készítette el győztes fotóját:

Ahogy említettük, a Mobillal a természetben kategóriában magasan ő teljesített a legjobban, hat fotójával került be a döntős képek közé, és ő nyerte az első és harmadik helyet is.

Kíváncsiak voltunk, mi motiválta arra, hogy ilyen komolyan foglalkozzon a mobilos fotózással. Csaba bevallotta, hogy régebben még maga is beleesett abba a hibába, hogy azt gondolta, könnyű jó képet készíteni egy jó géppel. De az évek során rájött, hogy a jó fotóhoz elengedhetetlen a jó szem, a kreativitás, és még sok egyéb készség. Azzal, hogy tudatosan elkezdett telefonnal fotózni, azt szerette volna bizonyítani – és persze üzenni azoknak is, akik még ma is azt gondolják, mint ő anno –, hogy nem kell ahhoz csúcstechnológia, hogy jó kép szülessen. Természetesen vannak korlátai egy telefonnak, és nem lehet mindenféle képet készíteni vele, de amilyen témára alkalmas, abban igenis lehet jókat alkotni.

Azt szoktam mondani, hogy ha az ember rendes fényképezőgépet vesz, csupán a lehetőségei nőnek meg. Semmiféle képjavulást nem fog észrevenni, mert egy mobillal is ugyanolyan jó képet lehet készíteni, ha megtalálja a fotós azt a témát, amire az való.

Megkérdeztük Csabát, hogy a pályázat döntősei közül melyik kép tetszik neki a legjobban, természetesen más szerzőtől. Egyértelműen Litauszki Tibor Áthúzás című képét emelte ki, amely az Állatok és környezetük kategória győztes fotója lett. Csaba szerint, ha ez lett volna az év természetfotója, teljesen megérdemelte volna.

Tibor elképesztően izgalmas formavilágú képe egy Akasztó mellett található szikes tónál készítette drónnal. A fotón látható ludakat pedig pont egy ilyen szerencsés pillanatban sikerült megörökítenie a tó felett.

A pályázatnak természetesen van ifjúsági kategóriája is, és minden évben megválasztják Az Év Ifjú Természetfotósát. Idén Kártyás Gergely örülhetett ennek a címnek, amelyet Csabához hasonló kimagasló teljesítményének köszönhet. A 17 éves Gergőnek ugyanis kilenc képe is bekerült a döntőbe, és az ifjúsági kategóriában az első és a második helyezést is ő kapta.

Gergő 5 éve foglalkozik természetfotózással, és már több hazai és nemzetközi versenyen is találkozhattunk a nevével a legjobbak között. Az ÉTF-re már négy éve küld be képeket, a tavalyi három döntős képe közül az egyik második helyezést ért el és különdíjat is kapott. Idén pedig sikerült még ezt is túlszárnyalnia, és természetesen nagyon örült az eredménynek. Megkérdeztük Gergőt is, hogy milyen érzés Az Év Ifjú Természetfotósának lenni:

Megtisztelő és inspiráló, ugyanakkor legalább annyira motiváló egy-egy üzenet a képeim kapcsán, mint maga a cím.

Kártyás Gergő nagyon ígéretes tehetség, reméljük, hogy még sokszor találkozhatunk vele és képeivel.

Az ÉTF-nek 13 felnőtt és 1 ifjúsági kategóriája van, kategóriánként pedig az első három helyezetett díjazzák. Minden évben kiadnak egy albumot is a döntős képekből, idén a belekerült 120 fotóból a borítóra Tóth László tündéri kis lilés fotóját választották, amely az Állatok szemtől szembe kategória második helyezettje lett.

De nézzünk még pár igazán izgalmas díjnyertes fotót a többi szerzőtől is. Potyó Imre, aki már szintén volt az év természetfotósa ebben a versenyben, ezzel a nagyon ötletes, Gombostű című képével remekelt. A képen spóráikat eregető nyálkagombák láthatók, amelyeket egy korhadó fán fényképezett télen.

Természetesen nagyon sok hölgy is nevezett a pályázatra, és többen is szépen szerepeltek, lássunk most tőlük is néhány fotót. Az emlősök viselkedése kategória győztese idén Szakolczai Krisztina lett ezzel a különleges pillanatot megörőkítő fotójával.

Kriszta egy álcaháló alatt lapult egy szikes tó szélén, amikor napkelte után sikoltozni kezdtek a madarak a nádasban, a nem mindennapi élményről, ami ezután következett, így mesél:

„Egyszer csak két füstös cankó rebbent ki a nyílt vízre hangosan csipogva, ugrálva. Mögöttük pedig egy róka kocogott. A cankók időnként leszálltak majd futottak egy kicsit, fel-felrebbentek, egymást váltva élénken csipogva a róka előtt, csalták egyre távolabb a nádastól. Fogj meg, ha tudsz! – láthatóan ez volt a játék neve annak, amit játszottak. Szegény vörös bundásnak nem volt esélye. A lármára felfigyelve még néhány cankó csatlakozott a játékhoz. Ez volt az a pont, amikor a róka is rájött, hogy ma ő vesztett. Megállt, egy darabig nézte még az ugráló tollasokat, majd lassan elkullogott. Bizonyára a fészektől próbálták távol tartani a cankók, ezúttal sikerrel.

Szabó Irma pedig Az állatok viselkedése kategóriában lett első helyezett ezzel a látszólag idilli fotóval, de a pillanat, amikor készítette, inkább lehetett számára egy adrenalinfröccs, mert közben cápák is jöttek mentek a közelében, amiről a kép alatt mesél ő maga.

„Az Indiai-óceán egyik kis szigetén apálykor rákokat fotóztam. Kellemes elfoglaltság volt a sekély meleg vízben térdepelve, úgy, hogy vízszinten legyen a gépem. Az öbölben voltak cápák is, ezért néha körbenéztem, és többször láttam is az uszonyukat. Egy ilyen alkalommal sikerült ezt a képet megcsinálnom. Nagyon kevés időm volt, csupán pár pillanat, amikor a kis halak tőlem kb. 6-7 méterre kiugrottak a vízből majd vissza, és ezt még párszor megismételték, majd elhaladtak mellettem. Szerencsém volt, hogy akkor éppen elfordultam a parttól, mert ha nem nézek pont oda a halakra, akkor esélyem se lett volna lefotóznom ezt a jelenetet.”

Érdekesség, hogy ez a pályázat nem kizárólag magyar fotósoknak nyitott. Valamiért ez nem annyira köztudott, de igazából nemzetközi pályázat, tehát bárki nevezhet a világ minden tájáról az ÉTF versenyére. Azért már akad néhány külföldi fotós is a mezőnyben az utóbbi években, idén pedig többeket is díjaztak. Az egyik az a Kai Kolodziej, aki már két évvel ezelőtt is szerepelt a pályázat döntősei között, akkor két fotójával is díjazott lett, egy második és egy harmadik helynek örülhetett. Idén pedig sikerült megnyernie az Élet a vízfelszín alatt című kategóriát ezzel a remek fotójával. A képen egy kockakígyó látható, amely Ausztria legritkább kígyói közé tartozik, a fotó készítésének történetét pedig a kép alatt olvashatjátok

Egy Bécs melletti kis folyó mentén sétáltam, amikor megláttam egy pisztráng pikkelyeit, és egy kígyó is előbukkant. Szerencsémre a fényképezőgépem éppen víz alatti tokban volt, így gyorsan a felszín alá tartottam a kamerát és szinte vakon megnyomtam a kioldógombot. Néhány pillanat múlva az egész jelenetnek vége lett, a kockakígyó megnyerte a harcot és a nagy pisztránggal együtt eltűnt a vízben.”

Végül készítettünk még egy kis válogatást nektek a legjobb fotókból, amit az alábbi képre kattintva nézhettek meg. De ha kíváncsiak vagytok az összes döntős képre, akkor vagy látogassatok el Budapesten a Magyar Természettudományi Múzeumba, ahol 2023. január 30-ig meg tudjátok nézni a kiállítást, vagy ha erre nincs módotok, akkor ide kattintva is megleshetitek az idei év legjobb természetfotóit.

Cikkajánló