Egyre több daruval találkozhatunk a vonulási időszakon kívül is hazánkban. A természetvédelemmel foglalkozó szakemberek körében azonban szenzációnak számít a felső-kiskunsági fészkelés.
Idén április végén a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrei egy gyanúsan viselkedő darupárra lettek figyelmesek egy szikes mocsári élőhelyen. A gyanú beigazolódott, és a szakembereknek május elején sikerült is a 2 tojásos darufészekről drónfelvételt készíteniük. Május 17-én még mindkét fiókát látták, de azóta sajnos az egyik elpusztult, vélhetően ragadozónak esett áldozatul. A földön fészkelő madarak (mint a daru is) tojásaira, valamint fiókáira az intenzív mezőgazdasági tevékenység mellett a legnagyobb veszélyt a ragadozók jelentik.
A Felső-Kiskunságban az elmúlt években több helyen előfordultak átnyaraló egyedek, például Bugyi, Kunpeszér külterületein. Apajon szintén több alkalommal figyeltek meg párban mozgó darvakat a tavaszi-kora nyári időszakban, melyek néha területvédő viselkedést mutattak, így a fészkelés gyanúja is felmerült, azonban ez idáig nem tudták bizonyítani a költést szakemberek. Egészen mostanáig.
Egykor Magyarországon is nagy számban költött a daru, de az 1910-es évek óta erre több mint száz évig nem volt példa. „Közel száz év után az első igazolt költés 2015-ben volt hazánkban a Marcal-medencében, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, ahol azóta is rendszeresen költ egy pár, 2023-ban új helyen, Zalában a Válicka-völgyben sikerült megfigyelni egy költést. 2024-ben pedig a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Dél-Hanságban észleltek egy fiókát vezető párt – olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság weboldalán.
A faj költőállományai Európában elsősorban Skandináviában, a balti-tengeri országokban, Ukrajnában összpontosulnak, továbbá Oroszországtól egészen a Távol-Keletig (Észak-Kína) vannak jelentősebb költőpopulációk. Hazánk a daru költőterületének déli peremén helyezkedik el, ezért nálunk kifejezetten ritka fészkelő.
A daru védett madárfaj Magyarországon, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Egy viszonylag friss, 2023-as publikáció szerint az eddig dokumentált hazai fészkelések legtöbbje a Dunántúli régióhoz köthető (55,6%), azt követi a Tiszántúli régió (37%), utolsó helyen pedig a Duna-Tisza köze áll (7,4%). Az átnyaraló egyedek észlelései jelentősen átfednek ezekkel az adatokkal. A Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén néhány adatot leszámítva szinte mindegyik a 19-20. századból származik, egyes vélekedések szerint ez összefüggésben állhat a lecsapolások kedvezőtlen hatásaival, a mocsaras élőhelyek leszáradásával.
A daru ugyanis a költési időben a háborítatlan, fákkal, bokrokkal tarkított mocsaras, lápos élőhelyeket részesíti előnyben, míg vonulási időszakban inkább a jó kilátást nyújtó sík vidékeken, füves pusztákon, szántóföldeken, mocsárréteken, folyópartszegélyeken fordul elő.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/TVQHFT5H6FK.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
