Vannak városok, amelyek azzal lepnek meg, hogy utcáikban, épületeikben, egy-egy kapualj apró részletében, vagy csupán hangulatukban emlékeztetnek más városokra. És vannak olyanok, amelyek különlegességükkel vagy éppen különcségükkel már az első séta alatt megérintenek, beszippantanak, és nem eresztenek, egy életen keresztül. Ráckeve nekem ilyen város.

Van benne egy csipetnyi „velenceség”, hiszen a település egy része a Dunára épült. A házak között kanyargó, belvárosi girbegurba utcák Szentendrét idézik. A hosszan elterülő településszerkezet, a lágyan hajló utak kusza szövete, a hátsó utcákban sorakozó parasztházak kis kertekkel az alföldi falvak hangulatát hozzák.

Fűzfákkal szegélyezett Duna-parti sétánya az egyik legszebb az országban. A gyermekkori nyarak emléke után most az Experience Balkan sétájával jártuk be a Csepel-sziget „fővárosát”.

Szerb templom

Ráckevei látogatásunkat a város egyik „egyetlenével”, az Istenanya Elszenderedése-templommal (Nagyboldogasszony-templom) kezdjük, amely az ország egyetlen gótikus stílusú szerb ortodox egyházi épülete. A templomot építő szerbek (rácok) a 15. század közepén érkeztek az al-dunai Keve városából és környékéről. Főleg kereskedők voltak, akik a török elől menekülve itt, a Csepel-szigeten telepedtek meg. A kolostortemplom építése Hunyadi Mátyás uralkodása alatt, valamikor az 1470-es évtizedben kezdődött, és 1487-ben fejeződött be.

Először a sokszögben záródó főhajó készült el, majd a második periódusban toldották a templom déli oldalához a Keresztelő Szent Jánosnak, illetve Szent Kozmának és Damjánnak szentelt kápolnákat. Valamint ekkor már kész volt a különálló harangtorony alsó szintje.

Az utóbbi két térrészt egy háromárkádos, 2,5 méter magas, középen nyitott fal választja el egymástól. A mennyezet mindenütt hálóboltozattal fedett.

A faszerkezetű, ritka szép kivitelű ikonosztázion (díszes képfal, amely elválasztja egymástól a szentélyt és a hajót) két nagy egységből tevődik össze: az alsó, horizontálisan kettéválasztott, zárt szintből, és a felső, áttört szerkezetű faragásból. Az ikonosztáziont faragott, festett, aranyozott képek borítják, a közepén nyíló átjárón lehet átjutni a keleti szentélybe, ahol a püspöki trónus található. A templom falfestményeinek érdekessége, hogy bár – archaikus jellegük miatt – középkorinak tűnnek, csak jóval később, 1765 és 1771 között keletkeztek. Igaz, konzervatív bizánci stílusban, régi keleti minták alapján.

A templom mellett áll a közel 40 méter magas harangtorony kővel vegyes téglaépítménye, amely már messziről feltűnik levendulakék színével. A torony alsó, gótikus része a templom építésével egy időből származik.

Majd 40 évig kereszt nélkül állt, jelenlegi latin keresztje 1795-ben került a helyére. Szintén a 18. század végén húzták fel a toronyra a tört vonalú sisakot, amelynek sarkait késő barokk vázák teszik még látványosabbá. Az emeleti mezőt falpillérek tagolják, amelyek egy-egy félköríves záródású ablakot fognak közre. Az idő múlását jelző négy óralap a párkányon kapott helyet.

Katolikus templom az ország legnagyobb szekkójával

A szerb ortodox templom közelében található a város másik különleges egyházi építménye, a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt katolikus templom. Az 1791–1799 között emelt copfstílusú barokk épület nem annyira külsejével, mint inkább belsejével lepi meg a belépőt.

Az egybefüggő szekkó (száraz vakolatra festett falkép) fő témája Jákob álma, de az összkép összetettebb, számos bibliai és allegorikus alakot is felfedezhetünk a kompozícióban.

Az oldalfalakon a keresztút állomásait láthatjuk életnagyságú szereplőkkel megjelenítve. Érdekesség még, hogy a templom egyik falán a Mester Ábrahám alakját is megfestette, ahogy a ráckevei Duna-parton áll, a háttérben a folyó kék szalagjával és a város látképével.

Mint azt a templomot bemutató hölgytől megtudtuk, Patay László a festékbe juhtúrót kevert, hogy időálló legyen, a festék színe tovább tartson, és akár kétszáz évig is megmaradjon a falakon. A műemlék jellegű épület miseidőn kívül csak előzetes bejelentkezéssel látogatható.

A katolikus templom bejáratával szemben, a Szent István téren magasodik a János vitéz-díszkút, Markolt György szobrászművész alkotása. A legenda szerint Petőfi János vitéz alakját egy ráckevei jobbágyfiúból lett huszárkapitányról, Horváth Nepomuki Jánosról mintázta. Ennek a helyiek által ápolt hagyománynak állít emléket a díszkút, melynek tetején megpillanthatjuk Jancsi és Iluska figuráit.

Tűztorony elbűvölő kilátással

A Szent István tértől indul Ráckeve főutcája, a Kossuth Lajos utca, ahol a 25. szám alatt találjuk az egykori városháza épületét. Ez az 1901-ben emelt szecessziós stílusú épület, amely az elmúlt évtizedekben a járási bíróságnak adott otthont, jelenleg zárva. Viszont 28 méter magas tornya kilátóként működik, idegenvezetővel szerdán és hétvégenként 10–16 óra között, minden egész órakor látogatható.

A távolban a Budai-hegység, a Velencei-dombság vonulatai hullámzanak a láthatáron, és az Alföld végtelen síkjára is rálátni.

A torony eredetileg tűzjelző toronynak épült, melyben a tűzőrök párban dolgoztak. A fent szolgálatban lévő őrnek negyedóránként jeleznie kellett lenti társának, és meg kellett kondítania a torony harangját, annak bizonyítékául, hogy nem aludt el. Amennyiben tüzet vagy füstöt észlelt, félreverte a harangot, és piros zászlót tűzött ki abba az irányba, ahonnan a bajt látta.

Lefelé vagy felfelé menet a padlástérben keressük meg az 1901-ben helyére került mestergerendát, amelyen az egykori ácsmesterek aláírásai is olvashatók. A téli időjárási viszonyokra tekintettel a kilátó szezonálisan április elejétől október második hétvégéjéig tart nyitva. Bővebb információ a tűztorony aktuális látogathatóságáról ITT található.

Az egyetlen működő magyarországi hajómalom

A városnak van még egy hatalmas előnye, hogy a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág (RSD) az ún. „nagy” Dunával körbeveszi a Csepel-szigetet, ahol Ráckeve található. Így az RSD mentén szinte karnyújtásnyira sétálhatunk a vízparton, ahol fűzfákkal szegélyezett hangulatos sétányt alakítottak ki.

Ma már persze inkább kerékpár és autó a közlekedési eszköz, mégis rajta maradt a csónakos név a napjainkban is nagy népszerűségnek örvendő heti piacon.

És itt van az, amiért jöttünk, az ország egyetlen működőképes hajómalma. A 18–19. századi Ráckeve életében nagy szerepet játszottak a hajómalmok, sok család megélhetését biztosították. Ezek a hajótestekre épített malmok valójában vízi malmok, hiszen itt is a folyó hajtja a kerekeket, és szolgáltatja az őrléshez szükséges energiát. A különbség csupán annyi, hogy ez esetben az egész malom a vízen van. A két hajótest közt forognak a kerekek, a nagyobbikban van az őrlőszerkezet, a kisebbik tartja a tengelyek másik végét.

A 20. század közepére a hajómalmok felett eljárt az idő, elavulttá váltak, egyre inkább eltűnőben voltak, de szerencsére egy megmaradt az utókornak. Az utolsó, a ráckevei Gyurcsik-féle malom 1968-ban épp a piacsétány mellett süllyedt el. Kimentett roncsait ugyan elszállították a városból a szentendrei skanzenbe, mégis jó mintájául szolgáltak egy replika megépítéséhez.

Ezt a hajón szolgálatot tevő jegykiadó úr – a belépőjegy megvétele után – készséggel be is mutatja, és egy érdekes, rövid ismertetés keretében elmagyarázza a hajómalom működését is. Ez a különleges malom egyáltalán nem egy unalmas múzeum, hanem igazi családi program. Vasárnaponként van őrlési bemutató, és a veszélyes alkatrészeken kívül minden megtapogatható, kipróbálható, megforgatható.

Ráckeve alvó barokk palotája

A belvárostól északi irányban, a HÉV végállomásának közelében találunk egy impozáns épületet, amelyet a világi barokk építészet első hazai emlékeként tartanak számon. Jelenleg ugyan nem látogatható, de nem mehetünk el rápillantás és szó nélkül az 1702-ben emelt patinás építmény, a Savoyai-kastély mellett. Építtetője Savoyai Jenő herceg és legendás hadvezér, aki oroszlánrészt vállalt azokban a csatákban, amelyek eredményeként sikerült a törököt kiűzi Magyarországról. Tervezője pedig az a Lucas von Hildebrandt volt, akinek a bécsi Belvedere palotát is köszönhetjük.

Ahogy a zárt kapun betekintünk, azonnal feltűnik az épület dekoratív megjelenése, hogy a tervező nem az építmény tömegével, hanem díszes, könnyed kecsességével szeretné elvarázsolni az ide betérőt. Az építtető Savoyai herceg ugyanis vidéki „nyaralókastélynak” szánta Csepel-szigeti uradalmának központjában. Savoyai halála után – utóda nem lévén – a birtok és a kastély királyi kézre került.

Szinte minden volt már: gazdasági épület, magtár, földhivatal, kutatóintézet, rövid ideig múzeum, gépjavító állomás és raktár is. Az 1980-as évek végétől szálloda és étterem működött benne. A kastélyhotel 2016-ban bezárt, azóta üresen áll, és új funkcióra vár.

A kastély melletti Árpád téren áll Szász Gyula horganyból készült alkotása, amelyet az egyetlen vidéki Árpád-szobrunkként tartanak számon, és az 1897-es millenniumi ünnepségek során avatták fel. Tartóoszlopán Árpád fejedelem fia, Zsolt születésének ünneplése látható.

János vitéz sírja

Ha már a Duna-parti városkában járunk, érdemes elsétálnunk a temetőbe, mert ott is találunk érdekes látnivalókat.

A kálváriatemplom közelében pedig meg is találjuk a félbetört oszlopú síremléket. Felirat rajta: „Itt nyugszik Horváth Nep. János kir. magyar lovas őrnagy, a szicíliai Szent György s a pápai Krisztus rend gyémántcsillagos vitéze, 1774 – 1847”, akiről a ráckeveiek úgy tartják, nem más, mint Petőfi megálmodott mesehőse, János vitéz. Hogy Petőfi valóban róla mintázta-e János vitéz alakját, az „tudományosan” nem bizonyított, a helyiek azonban szépen ápolják ezt a hagyományt.

Fegyó Béla műterem-galériája és a Vadkacsa szabadstrand idillje

Aki a sok érdekes látnivaló mellett további egyedi élményekkel is szeretne hazatérni Ráckevéről, az Árpád hídon átsétálva a túlpartra, látogasson el Fegyó Béla festőművész mindenki előtt nyitva álló műterem-galériájába. A kiállítótérben ötven év festményeiből láthatunk ízelítőt.

A Ráckevéhez több szálon is kötődő Mester színes képüzenetei sorakoznak a falakon: portrék, csendéletek, Duna-parti tájképek. Ami pedig igazán személyessé és emlékezetessé teszi a galérialátogatást, az Fegyó Béla izgalmas „tárlatvezetése” és történetei szeretett szülővárosáról.

Ráckevei sétánkat talán nem is fejezhetnénk be jobb helyen, mint a Duna-parton. Ehhez pedig ideális helyet kínál a műterem-galéria közelében található Vadkacsa szabadstrand árnyas fák között elterülő füves vízparti szakasza, amely igazán festői látképpel ajándékoz meg. Aligha van annál szebb ráckevei látvány, mint ahogy a három templomtorony, a tűztorony és a hajómalom a lemenő nap sugaraiban sütkérezik. És nincs annál kellemesebb, mint ücsörögni a parton, és figyelni a folyó víztükrén megcsillanó fényeket, miközben a szél valami laza nyugalmat hoz a Duna felől.