Az erdős hegyi tájak látványvilágába harmonikusan illeszkedő, szűk ösvények panorámáikkal és olykor sziklákat kerülgető, izgalmas vonalvezetésükkel nemcsak látnivalókat összekötő útszakaszokként, hanem teljes értékű kirándulócélpontokként is megállják a helyüket. Kétrészes válogatásunk második listáján újabb látványos hegyi ösvényeket gyűjtöttünk össze.
Egynyomos ösvény alatt olyan túraútvonalat értünk, amely nem völgyben, hanem hegyoldalban vagy hegygerincen fut, erdei út helyett keskeny csapást követ, és a nagyközönség számára is látogatható. Nincs belőlük sok Magyarországon, hiszen a sok évszázados fakitermelés számára kiépített erdeiút-hálózat a középhegységi terepek legmagasabb csúcsaira is elért, a régi vadászösvények pedig javarészt (a rendszeres használat elmaradásával) tönkrementek. A városokból ismerős szélességű utak helyett ösvényeken túrázva intenzívebb a természetélmény, ezért összeválogattunk újabb öt helyszínt, ahol szűk csapások nyitnak folyosót a zöldben. Ezúttal hegységenként több opciót is mutatunk.
1. A Vértes ösvényei
Kilátás a Vértes déli pereméről
A Vértes dombsági magasságú, mégis hegységeket idézően szabdalt, sziklás peremvidékén több egynyomos csapás is fennmaradt. A leglátványosabb a Haraszt-hegyi tanösvény, amely a hegység déli szegélyén hullámzó, sziklabordás gerincek tengerében mutatja az utat Csákvártól Csákvárig. A panoráma hosszú szakaszon folyamatos, a tájkép egyedi, ugyanilyet másfelé nem találni. Mármint a Vértesen kívül, hiszen kísértetiesen hasonló dolomitkopárok sorakoznak Csákberénytől északra és északnyugatra, a Varga-hegy és a Kopasz-hegy tömbje körül – ezeket szintén izgalmas, keskeny csapásokon lehet felfedezni
Nem kell odébb hajtogatni a térképet, hogy még egy érdekes kialakítású ösvényre leljünk a Vértes oldalában: a nyugati leszakadás felett kanyargó PL (piros rom) jelzés Csókakő és Mór között kilátópontok, kopár letörések láncolatát érinti. Az összes felsorolt turistaútra jellemző, hogy kevesen járják őket, így ezeken a helyeken a nyugalom is garantált.
2. A Börzsöny vadregényes csapásai
A Holló-kő gerincét összeköthetjük a Csarna-völgy ösvényével
Az Északi-középhegység egyik legérdekesebb tagja, a Börzsöny kis mérete ellenére roppant sokszínű táj. Ezért meredek lejtőin és félreeső gerincein különböző jellegű (egykori) vadászösvények állnak a túrázók szolgálatában. Közülük a leginkább vadregényes talán a Csóványos és Kemence között, csaknem végig a vulkáni kalderaperemet követő csapás. Bár egyes szakaszokon erdei feltáróutakkal fonódik, a zöld jelzés őserdei jellegű, szélfútta gerinceket fűz fel például a kőgörgeteges Magosfa környékén vagy a Miklós-tető sziklapáholyánál – ahonnan a teljes Csarna-völgyrendszerre ráláthatunk. Ember nem sok vetődik erre, a hosszú, felső végpontján a hegység közepét elérő ösvényre kevesen szánnak időt. Szükséges is hozzá egy hosszú nap.
Hasonló jellegű a Holló-kő és a Vár-bükk nevű csúcsok fémjelezte nyugati hegygerinc ösvénye, amely minden bizonnyal az ország legszebb turistaútjainak egyike. A pazar (a kalderabelső rengetegére nyíló) kilátópontok, a mohos kőtengerek és a háborítatlan erdőkép végig magaslati tereppel párosul, és akárcsak az előző helyszínre, félreeső mivolta miatt erre is igaz, hogy elkerülik a tömegek, így máig gyakori, hogy egyedül túrázhatunk rajta.
A Börzsöny központi bérceitől távol, a hegység déli peremén emelkedik a (földtanilag a túloldali Visegrádi-hegységhez tartozó, formavilágában már azt idéző) Szent Mihály-hegy. Ennek oldalában fantasztikus panorámaút kanyarog, felkeresve féltucat kilátópontot, köztük a Remete-barlang természetes „erkélyét” is. Mindegyik panorámára jellemző, hogy felülnézetből, közelről láthatjuk a hegyeket kerülő Dunát, de az erdei szakaszok is hangulatosak. Az ösvény két végpontja könnyen elérhető, ezért ide inkább hétköznap érdemes érkezni, mert hétvégén, jó időben gyakoriak a tömegjelenetek.
3. A Mátra-bérc gerincútján
A Newton-szikla közvetlenül a Szamár-kő mellett található
Hazánk egyetlen valódi, többnapos gerincvándorlását a Mátrában teljesíthetjük. Szurdokpüspökitől Sirokig 3 kiadós nap az út, és közben a hegység gerince néhol meglepően elkeskenyedik. A Nyugati-Mátra izgalmas gerincszakasza az Ágasvár és Mátraszentistván között magasodik, rajta sziklatornyot (Szamár-kő) és a Csörgő-völgyre, valamint a hegység előterére nyíló panorámákat is találhatunk. A hegyhát néhol kissé szétterül, máshol éppen csak elfér rajta az ösvény, de a végig érzékelhető magasság, a terepviszonyok és az erdőrezervátum rengetege miatt minden métere élményszámba megy. Hétvégén nagyobb mennyiségű túrázó is vetődhet erre, de a tömeg nem jellemző.
A Mátra keleti egysége is tartogat izgalmas gerincszakaszokat. Ezek közül a Kékes oldalában, közvetlenül a csúcstól a Markazi-kapuig kanyargó csapást emeljük ki: eleinte komor kőtengerk, később szédítő sziklameredélyek hangsúlyozzák ki a hegység (a környező tájakhoz viszonyított) magasságát. A Sas-kőnél igazi sziklataréjjá szűkül a gerinc, majd mindkét irányba, az Alföld és a Kárpátok felé is kinézhetünk, de a Bükk felé alacsonyodó Mátra is feltárul. Az innentől lejtőn harántoló, természetes megjelenésű erdőt átszelő ösvény legközelebb a Disznó-kőnél nyit vadregényes kilátást a hegység északi letörésére. Ha valaki rövid túrára vágyik, javasolt a Kékes körül tennie egy (fél)kört, és annak részeként végigmennie a mindössze pár kilométeres, mégis emlékezetes, ráadásul viszonylag elhagyatott ösvényszakaszon.
4. A Pilis fejedelmi kilátásai
Fővárosi látkép a Pilis-tetőről
A Pilis panorámaösvényei a főváros közelében húzódnak. A Dunántúli-középhegység legmagasabb csúcsa, a Pilis-tető oldalában tekereg a Grófi út szerpentinösvénye, aminek minden kanyarjából kilátások nyílnak Budapest és a Budai-hegység felé. A kifejezetten hosszú, széles ösvény körül karsztos sziklafelszínek és sziklagyepek tarkítják a sovány talajon tenyésző, csenevész erdőt. Tanácsos a csúcsot a Kétbükkfa-nyereg felől, enyhe emelkedéssel elérni, majd onnan Pilisszántóra vagy Pilisszentkeresztre a Grófi út zöld jelzésén leereszkedni, így a túra kifejezetten könnyű lesz.
Nem kevésbé attraktív, viszont végig a gerincet követi a Kevélyek ösvénye. A Kis-Kevélyről a Nagy-Kevélyre kapaszkodó, majd a túloldalon egészen az Ezüst-hegyi kőbányáig ereszkedő csapás különösen változatos tájat szel át: érint sziklameredélyes kilátópontokat, átvág fenyvesen és girbegurba tölgyesen, egyes szakaszain pedig gyaloglás közben, percekig is élvezhetjük a panorámát a növényzet elmaradásának köszönhetően. Budapest környékén nincs még egy ösvény, ami ilyen átütő erővel nyújtaná a „táj felett sétálás” illúzióját. Ha valaki egy egész napot rászán (az amúgy gyakran tömeges, igen népszerű) Kevélyek csoportjára, annak érdemes ellátogatnia a Köves-bérc markáns hangulatú, de lapos terepen vezető, szintén egynyomos ösvényére is.
5. A Budai-hegység „Spartacusai”
Kálvária-hegyi panoráma
A főváros közvetlen szomszédságában is találunk keskeny ösvényeket. A budaörsi „Kopárokon”, azaz a Csíki-hegyek csoportján fenyveseket átszelő, gyantaillatú ösvények egész kis hálózata rejtőzik, ám közülük csak a Huszonnégyökrös-hegytől a Sorrento szikláin át a Makkosmária előtti elágazásig vezető csapás turistaút (sárga jelzéssel). A meredek lejtőket harántoló szakaszokkal átvágó, keskeny ösvény egyik izgalmas pontja a fenyőligetes, szabdalt dolomittornyokkal színezett Sorrento, de a Huszonnégyökrös-hegyre is érdemes kilátogatni, nemcsak a kitett, remek panorámájú sziklaorom, hanem a réteken és fenyőcsoportok között, máshol pedig buja erdőkben kanyargó útvonalvezetés miatt is. A sárga jelzésű ösvény a nyílt tetejű Csíki-hegyek „árnyékában" maradt, ezért (fővárosi léptékkel) meglepően kevesen járják.
Szintén viszonylag gyéren látogatott a Hármashatár-hegy csoportjához tartozó, a hegytömbtől északnyugatra sorakozó kis bércek (Csúcs-hegy, Tök-hegy és Kálvária-hegy) hátán és oldalában kígyózó ösvény. A kék, sárga, máshol sárga háromszög jelzésű turistautak helyenként párhuzamosan haladnak, és mindegyik águk kellemes sétaélmény. Kevés szintemelkedést tartalmaznak, a két legszebb pont pedig a Kötők padja nevű, mára padmentes kis letörés és a Kálvária-hegy köves háta. Ezekről a helyekről nyílik panoráma a Pilis vonulatára, illetve a Budai-hegység lakott medencéire. Az erdőkép is említést érdemel, hiszen a hol tölgyes, hol öreg bükkös alkotta, vegyes rengeteg hosszú ideje nem fakitermelési helyszín, ami meg is látszik rajta.
A cikk 2023 júliusában jelent meg először
