Magyarország leglátványosabb kastélyromját rejti a békési erdő

Kis túlzással dobhártyaszaggató bégetés kísérte megérkezésünket a pósteleki szabadidőpark állatsimogatója elé. Az igen harsány juhok mellett egy jámbor kinézetű szamár és néhány kecske legelt, na meg két kivételesen barátságos ló. Épp nagyban igyekeztek kifosztani egy családot a zöldségkészletéből, és cserébe engedték, hogy a kétlábú ételautomaták megpaskolják az oldalukat.

Hasznos infó lehet, hogy a terület minden évszakban ingyenesen látogatható, és a bejárattól nem messze büfé és mellékhelyiség is van, de sajnos ottjártunkkor, hétköznap lévén egyik sem volt nyitva.

Az állatos élmények még nem értek véget, a tanösvényen elindulva ugyanis hamarosan egy drótkerítéssel körbevett területhez érkeztünk, ahol felfedeztük az előbbi családot, akik ezúttal szarvasokat kínáltak meg az otthonról hozott finomságokat. Az éhenkórász banda ránk sem hederített, valószínűleg hamar kiszimatolták, hogy felkészületlenül érkeztünk.

Gyönyörű parkban fekvő impozáns romok

A nagyjából 15 hektáros kastélyparkban nemcsak az állatszerető kirándulók, hanem például a dendrománok is szuperül fogják érezni magukat. Ma 29 lombos faj, 12 örökzöld és 14 cserje él a parkban, köztük Békés vármegye legjelentősebb egyedei. Találkozhatunk tulipánfával, vérbükkel, kolorádófenyővel vagy éppen kocsányos és mocsári tölggyel is, hogy csak néhányat említsünk a fontosabbak közül.

Ez egyrészt azt jelentette, hogy a természetességre törekedtek, másrészt pedig előszeretettel használtak külhonos fajokat, főleg örökzöldeket. Persze, ma már nem teljesen úgy néz ki a kert, ahogyan egykor, mert a háború után sok fát kivágtak. A megmaradt gyűjteményes kertet 78-tól a megyei tanács, a rendszerváltás után az önkormányzat gondozta. A terület 1989-től természetvédelmi oltalom alatt áll.

És ha már az élővilágnál tartunk, érdemes megemlíteni a rendkívül gazdag lepkefaunát is:

többek között vösörnyakú pihésszövő, magyar tavaszi fésűsbagolylepke, fecskefarkú lepke, kardoslepke, fakasalmalepke és különféle pávaszemfajok. Csigafajokat is szép számmal találunk, többek között él itt dobozi pikkelyescsiga, ami fokozottan védett hazánkban. Háromfogú csavarcsigával, bécsi szalagos csigával vagy átlátszó üvegcsigával szintén lehet találkozni a park területén.

Sajnos az egykori, másfél hektáros barokk kertben nyíló 40 ezer rózsatőből mára semmi nem maradt, pedig az 1930-as évek elején mintegy 600 rózsafajta nőtt itt. A hajdani csónakázótó utódját azonban most is megtaláljuk, 2014-ben lett benne újra víz, ám sajnos csónakázni ma nem lehet rajta. A birtokon hajdanán állt templom, iskola, gőzmalom, lekvárfőző, és még egy lóvontatású gazdasági kisvasút is kanyargott errefelé.

A nagy múltú kastély

Póstelek a 19. századtól a nemesi Wenckheim-család birtoka volt. 1895-ben Wenckheim Krisztina grófnő feleségül ment gróf Széchenyi Antalhoz, és hozományul a szüleitől megkapta a területet, ahol főúri lakhely építtetésébe fogott. A neobarokk kastély 1906 és 1909 között épült fel Siedek Viktor bécsi építész tervei alapján, a győri Schlichter Lajos építési vállalkozó jóvoltából.

Ezzel egyébként Békés vármegye legfiatalabb ilyen jellegű épülete, ami nagy szó, mert egykor több mint kétszáz kastély és kúria állt a környéken. Hogy csak a két leghíresebbet említsük: a szabadkígyósi Wenckheim-kastély 1875 és 1879 között, a gyulai Almásy-kastély, illetve annak elődje még sokkal régebben, valamikor a 18. század elején épült.

A grófnő és a férje négy gyereket neveltek fel a japán vadszőlővel befuttatott, 72 szobás épület falai között. Bár igencsak foghíjas, most is látszik, hogy az épület egykor igen impozáns lehetett.

A romokat vizsgálva talán nem könnyű elképzelni, de íme, egy kis kapaszkodó, hogyan festhetett egykor belül: először is alá volt pincézve, egy alagsorral, egy magasföldszinttel és egy emelettel rendelkezett. Lent a személyzeti szobák, raktárak helyezkedtek el, a család életterei a fennmaradó 28 teremben kaptak helyet a másik két szinten. Három fürdőjük volt. A falakat tapétával vonták be, és a fal színéről nevezték el a szobákat. Volt vízvezetékük, a világítás pedig villannyal és gázzal működött. A fűtést hőbefúvással oldották meg: a meleg levegő a faljáratokban keringett.

1924-ben a gróf elhunyt, ám Krisztina 1944 őszéig itt maradt, akkor menekülnie kellett a háború miatt. (Végül 70-ben halt meg az Egyesült Államokban.) A kastélyból ezután mindent elvittek, amit csak tudtak,

A második világháború után államosították az épületet, és gyógypedagógiai intézetet akartak létesíteni benne, de ez végül nem valósult meg. A 60-as években az ÁFÉSZ raktárként használta, és zsírt, illetve lekvárt tartott az alagsorában. A honvédség a parkban pihent és gyakorlatozott. 70-től a megyei tanács kezelte, majd – ahogy azt már a parkkal kapcsolatban felmerült – az önkormányzaté lett. A kétezres években előfordult, hogy paintballoztak a romban, és még ekkoriban is loptak innen téglát. Érdekesség, hogy 2020-ban egy netflixes sorozat, a Shadow and Bone egyik részét a helyszínen forgatták.

Ma az épületet rácsokkal védik, és több helyen figyelmeztet tiltó tábla az omlásveszélyre, így csak kívülről lehet megcsodálni, meg persze az ablakain leshetünk be. A parkban vezető tanösvényen az épület múltját ismerhetjük meg, és érdemes belenézni az épület előtt álló kronoszkópba is, amiben mindez megelevenedik a szemünk előtt: hirtelen a 20. század elején találjuk magunkat, és megleshetjük, mit csinált egy szép nyári (vagy téli) napon a Wenckheim-család azon a szent helyen, ahol éppen állunk.

A pósteleki szabadidőparkban van minden, ami egy klassz családi kikapcsolódáshoz kell. Érkezhetünk bringával, és túraútvonalak is vezetnek errefelé: a sárga, a piros és a zöld jelzés, így Gerláról, Gyuláról, Békéscsabáról és Dobozról is át lehet sétálni. Aki autóval jön, annak a GPS-be a Mókus Csárdát kell beütnie, így majdnem a park bejáratánál fogja találni magát. Parkolni a juhnyáj előtt érdemes, csak aztán ne lepődjünk meg nagyon a lelkes üdvözlésen.