Ha csobbanni is lehetne benne, akár a főváros Balatonjának is nevezhetnénk, annyira közkedvelt a közelben élők körében a Naplás-tó. Hiszen hol máshol húzna el egy szürke gém a fejed fölött Budapesten?
A Szilas-pataki árvízvédelmi tározó, vagy ahogy mindenki ismeri: a Naplás-tó egy olyan célpont, ahová bármikor megéri csak úgy pár órára kiugrani feltöltődni. A Cinkota mellett elhelyezkedő, 16 hektáros állóvíz partján vezet az 5 kilométeres Szilas-menti kerékpárút, mélysége 2-6 méter, fürödni nem szabad benne, korizni (elvileg) tilos rajta, pecázni viszont lehet, és fűben heverészésre, piknikezésre is kiváló helyszín.
A Naplás-tó a legnagyobb területű budapesti állóvíz, összesen 16 hektár
A tavat anno nem azzal a szándékkal hozták létre, hogy az emberek idejöhessenek lábat lógatni, hanem a Szilas-patak áradását szerették volna megelőzni, ezért azt 1978-ban visszaduzzasztották, így keletkezett a Naplás-tó. Való igaz, léteznek mendemondák arról, hogy a közelben állomásozó szovjet katonák szerettek volna maguknak egy jó kis horgászvizet, de ez a valószínűtlenebb magyarázat. És hogy mit jelent a „naplás”? Az elnevezés a „napolásra”, vagyis az idő eltöltésére, elvesztegetésére utal.
Teknősbaj
Legutóbb valamikor májusban jártam itt, amikor még repce sárgállott a tó mögötti területen, a vegetáció pedig jóval alacsonyabb volt a víz körül, így jól meg tudtuk figyelni a napozó mocsári teknősöket. Most csak néhányat szúrtunk ki véletlenül hazánk egyetlen őshonos teknősei közül, ami egyben a Naplás-tó gazdag élővilágának egyik legértékesebb faja. Róla szól az első tájékoztató tábla is, amit elolvastunk a tó körüli sétánk során, pontosabban arról, hogyan tudjuk megvédeni.
Az áthatolhatatlan bozótos a madarak számára nem jelent akadályt
A legnagyobb gond nem is az élőhelyeinek eltűnése, hanem az, hogy sok hobbiállattartó un rá az ékszerteknősére, aztán egy jobb élet reményében elengedi szépen a tó partján, arra gondolva, itt úgyis remek sora lesz: vannak haverok, csodaszép környezet, elegendő táplálék. Az ékszerteknős viszont sajnos nem barátja őshonos társának, épp ellenkezőleg: mivel ugyanazt eszi, agresszívabb és gyorsabban szaporodik, félő, hogy kiszorítja azt az élőhelyéről. Az első számú szabály tehát az, hogy ne engedd szabadon az ékszerteknősödet! Lehet, hogy neki tetszene az új környezet, de más fajoknak árthatsz vele.
Mocsári teknős
A WWF 2002-ben védelmi programot indított a mocsári teknősökkel a középpontban, az ország több részén, így a Naplás-tónál is végeztek felmérést, illetve egyedeket jelöltek meg rádióadóval, hogy nyomon követhessék a mozgásukat. A táblán arra hívják fel a figyelmet, hogy csak a kijelölt területen szabad horgászni, a védett tóparti zónába nem szabad bemenni (ezt mi annyira elkerültük, hogy meg sem találtuk), és hogy amúgy se háborgassuk a mocsári teknősöket, amiket onnan lehet felismerni, hogy alapvetően sötét színűek, viszont a testüket és a páncéljukat sárga pöttyök tarkítják.
Már itt sem olyan, mint régen
A Naplás-tó élővilága egyébként is különleges – bár az egyik táblán arról olvashatunk, hogy miután leaszfaltozták a Naplás utat, a forgalom miatt sajnos csökkent a fajgazdagság. Bizonyos mértékű elszigetelődés is megfigyelhető a Naplás-tó esetében az M0-s miatt, egyes fajok nem tudnak kimenni a területről, mások pedig bejönni, és a zajterhelés is folyamatosan növekszik.
Naplás-tavi életkép hétköznap dél körül
A tó 1997 óta védett a környező 150 hektáros területtel együtt. A nyílt vízfelület mellett megtalálható itt nádas, füzes, láprét, telepített parkerdő, patak, égerliget, és mindezt szántóföldek veszik körül. Nem meglepő, hogy ilyen változatos élőhelyeken, mint amelyeket a Naplás-tó Természetvédelmi Terület magába foglal, több mint 400 növény- és 200 állatfaj él.
Nehéz lenne az összes érdekességet felsorolni, de előbbiek közül a szibériai nőszirmot, a keskenylevelű gyapjúsást, a borzas füzikét és az orchideaféléket érdemes megemlíteni, a gerinctelenek közül például az imádkozó sáskát, a nappali pávaszemet és a kis balkáni futrinkát, a vízhez kötődő fajok közül pedig a mocsári teknős mellett a barna ásóbéka is fontos, nem is beszélve a halakról: harcsát, pontyot, amurt, csukát, fogassülőt is lehet itt fogni (de összesen csak négy egyedet lehet hazavinni).
A szürke gém fittyet hány a szabályokra
Ha madármegfigyelésre jöttünk, nem kell sokáig várakoznunk: mi össze se tudtuk számolni, hány tőkésrécét láttunk csapatokban úszkálni vagy a parton, az apró árnyékfoltokban pihengetni, de megfigyeltünk több szürke gémet, sőt, azt hiszem, messziről még egy nagy kócsagot is láttunk. A kacsákról egyébként azt lehet tudni, hogy sokan költenek a tavon (májusban láttunk kiskacsákat), de igazán nagy számban nyár végén és ősszel vannak jelen, ilyenkor akár 200-250 tőkés réce is bandázik itt. Él még a tavon dankasirály, előfordul a fattyúszerkő, a vízityúk és a szárcsa. A tó déli partja mellett található cinkotai parkerdőben is népes a madárvilág: fekete rigó, erdei fülesbagoly, őszapó, zöldike, hegyi fakusz otthona az erdő.
A teknősök mellett a kacsák is imádják a tavat, és sokkal kevésbé érzékenyek az emberek jelenlétére
Ha elindulunk a tó kiépített gátján, bal kéz felől egy nádasokkal és füzekkel benőtt területet láthatunk (igen, a nagy bozótról van szó). Itt mászkálni biztosan nem fogunk, mert áthatolhatatlan a növényrengeteg, a madaraknak viszont ez nem jelent akadályt. Még télen sem teljesen kihalt a hely, akkor az ökörszem és a kékcinege csivitel a nádasban. Fészkelni a nádirigó és a foltos nádiposzáta is szokott itt.
Meglepő életkép: több kacsát láttunk, mint embert
A tó hatalmas túlfolyója kissé szürreális látványt nyújt, de lehet, hogy csak nekem tűnik ijesztőnek, a kacsák például egyáltalán nem aggódnak miatta. A nagy lyuk, ahonnan a „semmibe”, vagyis a Szilas-patak medrébe ömlik a víz, arra hivatott, hogy nagyjából 3 méteren tartsa a vízszintet a part közelében, így az sem probléma, ha csapadékosabb az időjárás.
A túlfolyó teteje egészen barátságosan fest, bár kimenni rá nekünk, földi halandóknak nem szabad (legalábbis a lakattal lezárt kapu erre enged következtetni). A lent tátongó jókora lyuk arra szolgál, hogy elvezesse a vizet, így az nem önt ki a mederből
A tó melletti mezőgazdasági területek közelében is érdemes nyitott szemmel járni: gyakran láthatunk egerészölyvet, vörös vércsét, verebeket vagy búbospacsirtát, meg persze az agrárterületek rendszeres vendégét, Bambit. A szántóföldeken és a Szilas-patak mentén sajnos az özönnövények is megjelennek, így az aranyvessző és az őszirózsa, de megjelenik a selyemkóró és a vadszőlő is, illetve a Naplás út mentén a japánkeserűfű, és időszakosan a parlagfű a szántóföldek szegélyén.
Itt májusban még repcék sárgállottak. Erre vezet a tavat körbeölelő tanösvény
Így, hogy hétköznap látogattunk el a tóhoz, az meglepően békés arcát mutatta. Nyugodtan körbe tudtuk sétálni, több kacsával találkoztunk, mint emberrel, és többnyire ők is a parton heverésztek vagy napoztak. (Mármint az emberek. De a kacsák is.) Két éve felújították a tó környezetét, kikerültek padok, hullámos ülő- és fekvőalkalmatosságok, illetve felhúztak egy épületet, ami se most, se pár hónapja nem volt nyitva, de úgy tudom, funkciója szerint WC és büfé lenne benne.
A tó melletti dombon nemrég adták át a 16. kerület második kilátóját is. (Az elsőről itt olvashatsz.) A 22 méter magas toronyból 360 fokos panorámában gyönyörködhetsz, feltárul a Szilas-patak völgye és a Gödöllői-dombság.
A hullámos fekvő-, ülő-, pihenőalkalmatosságok nem csak jól mutatnak, de tényleg jólesik rajtuk leheveredni és élvezni a tó látványát
A Naplás nemcsak tavasszal és nyáron népszerű, télen a korcsolyázók veszik birtokba. Mivel mélyen van, hamar befagy, és nehezen olvad fel, viszont mivel nincs, aki ellenőrizze a megfelelő jégvastagságot, hivatalosan tilos rajta korizni. 2017-ben még egy petíció is született, hogy ösztökélje az önkormányzatot a korcsolyázás lehetőségének megteremtérésére, de pozitív végkifejletről nem szól a fáma. Én mindenesetre nem vagyok szomorú: ha korizni nem is lehet, egy séta mindenért kárpótol.
A cikk először 2020 júliusában jelent meg.
