Ródlihistória, nem csak havas napokra

Ugye emlékeztek rá, milyen élmény csúszkálni a havon egy szánkóval? De ez a műfaj nem csupán az egyik legvidámabb téli móka, hanem már több ezer éve együtt van az emberiséggel. Ráadásul vannak, akik sportot űznek belőle. Egy kis szánkológia következik.

Szöveg:
Fotó:
Urbán Tamás / Fortepan (Kiemelt kép)
2023. december 27.

Ugye emlékeztek rá, milyen élmény csúszkálni a havon egy szánkóval? De ez a műfaj nem csupán az egyik legvidámabb téli móka, hanem már több ezer éve együtt van az emberiséggel. Ráadásul vannak, akik sportot űznek belőle. Egy kis szánkológia következik.

Ha csak annyit írnánk, hogy a szánkó (vagy ródli, szánka) egy csúszó jármű, még nem sokat mondtunk volna, hiszen ezt mindenki megtapasztalhatja, ha lesiklik vele egy havas domboldalon. De ha hozzátesszük, hogy használatának első bizonyítékai bolygónk nem hófödte tájaihoz kötődik, már érdekesebb dolgot állítottunk róla. A történeti források szerint ugyanis i. e. 4000 körül az ókori Egyiptomban, a sivatagban a rabszolgák már szánokon szállították az óriási, faragott köveket az építkezésekhez. Hogy a szán jobban csússzon, a jármű talpa alá folyamatosan olajat öntöttek.

A szánhúzó kutyák ideje

A tudósok úgy gondolják, hogy az egyiptomi szánokkal hasonló időben, amikor az emberek az Északi-sarkkör felé kezdtek el vándorolni, vitték magukkal a háziasított kutyáikat is, és mintegy 3000 évvel ezelőtt szánhúzásra kezdték el használni őket. Onnantól kezdve évezredekig szállítottak árut kutyafogatokkal Kanadában, Alaszkában, Szibériában, Lappföldön, Finnországban, Norvégiában és Grönlandon.

A kutyaszánozás „aranykora” az alaszkai aranyláz idejére tehető, amikor is a legtöbb lelőhelyet télen csak ezzel a járművel lehetett megközelíteni.

A 19. század elején a sarkkörök felfedezésekor szintén kutyaszánokkal vitték az expedíciók résztvevőit és felszereléseiket az Északi-sark és az Antarktisz jeges vidékein.

A kutyaszánnal való szállítás hivatalosan 1963-ban ért véget Alaszkában, amikor Chester Noongwook, az utolsó csomagszállító Savoongából nyugdíjba ment. Tiszteletére az US Postal Service egy búcsúceremóniát is tartott a Bering-tengeren található St. Lawrence-szigeten.

És akik sportot űznek belőle…

Annak ellenére, hogy a szánnal való közlekedés több évezredes múltra tekint vissza az emberiség történetében, a szánkósport viszonylag újkeletű rekreációs tevékenység. Az első hivatalos szánkópályát a 19. század közepén a svájci St. Moritz település közelében alakították ki, hogy a turisták ne a városka lejtős, meredek utcáin csúszkáljanak, veszélyeztetve ezzel a szórakozással az ott lakó polgárok biztonságát.

A versenyszánkózás első fontos dátuma 1883. Davos mellett ekkor rendezték meg az első nemzetközi szánkóversenyt, amely rögtön két győztest is hozott, az ausztrál diák, George Robertson és a klostersi postás, Peter Minsch személyében, mindketten azonos idővel értek célba. A következő mérföldkő a szánkósport életében 1913, amikor Drezdában megalakult a Nemzetközi Szánkósportszövetség. De az első szánkó-világbajnokságot csak 1955-ben, Oslóban rendezték meg. Olimpiákon pedig az 1966-os innsbrucki játékok óta szerepel a műsoron. Érdekesség, hogy ez az egyetlen téli sportág, ahol figyelembe veszik az ezredmásodperceket is.

A legjobb móka suhanni a havas domboldalon

Bár az utóbbi évek idehaza nem igazán kényeztetették el a téli sportok kedvelőit, azért egy-két havas nap vagy hét mindig akadt, hogy leakasszuk a szögről a ródlit. Hogy hosszúkás vagy rövid; masszív, vasból készült vagy klasszikus faszánkó; egyszerű csúszka vagy sufnituning műanyag zacskó, végül mindegy is, mert a hóban csúszkálás – akár gyerek vagy, akár felnőtt – mindegyikkel vinnyogó kacagásra késztető.

Bár vannak, akik sportként tekintenek rá, a szánkózás a legtöbbünk számára csupán önfeledt téli szórakozás. Ennek ellenére érdemes odafigyelni a megfelelő öltözetre. A hideg miatt a sál, sapka, kesztyű alap. Fontos, hogy a ruházatunk és a lábbelink vízálló legyen, mert kanyarodáskor, fékezéskor, boruláskor a lábunkra és testünkre hó kerül, és egy átázott nadrág vagy kabát kihűt minket a zimankóban, aminek megfázás lehet a következménye.

A húzósabb lejtőkön, a fákkal benőtt, bokros területeken viseljünk bukósisakot.

Aki valaha le mert csúszni egy meredekebb lejtőn, az tudja, hogy még a legegyszerűbb körülmények között is komoly sebességre tehetünk szert a szánkóval. Szóval csak óvatosan! De ha leesik a hó, akkor irány a legközelebbi szánkópálya vagy domboldal!

Forrás: faipar.hu, mandadb.hu, zeit.de

Cikkajánló