Tudástár, Fotó

Tavaszi virágözön – első felvonás

Ebben az időszakban bármerre is induljunk, mindenfelé szépséges virágokat látni. Kétrészes összeállításunkban a mostanában virágzó fajok közül mutatunk be jó néhányat, a tavaszi héricstől kezdve az odvas keltikén át a mocsári gólyahírig. Meseszép virágok, hazai természetfotósok gyönyörű képein.

Szöveg:
Fotó:
Király Tünde (kiemelt kép)
2021. március 28.

Ebben az időszakban bármerre is induljunk, mindenfelé szépséges virágokat látni. Kétrészes összeállításunkban a mostanában virágzó fajok közül mutatunk be jó néhányat, a tavaszi héricstől kezdve az odvas keltikén át a mocsári gólyahírig. Meseszép virágok, hazai természetfotósok gyönyörű képein.

Vannak olyan fajok, amelyek feltűnő szépségükkel vagy épp ritkaságukkal tűnnek ki, mások visszafogottan bájosak, megint mások sokaságukkal bűvölik el az embert, tömegesen virágoznak az erdők alján, amitől olyan érzésünk van, minta egy mesebeli, tündérek lakta vidéken járnánk. A virágok tavasszal egymásnak adják a kilincset a természet nagy színpadán, a hóvirágok és a csillagvirágok lassan elvirágoznak, de színre lépett már a tavaszi hérics, és nagyon készülnek a bánáti bazsarózsák. Cikkünkben néhány fajról egy-két érdekességet is mesélünk, a többi virágért pedig lapozzátok végig galériánkat. Megéri!

Tavaszi hérics

A tavaszi héricsek mostanában kezdtek virágozni, szerencsére még sokfelé lehet őket látni, de a faj egyes országrészekből teljesen eltűnt. Sokak szerint az egyik legszebb hazai vadvirág, nem tudunk velük vitatkozni, persze az is igaz, hogy elég sokan pályáznak még erre a címre.

Régen sárga kökörcsinnek, sárga hunyornak, a népnyelvben tyúkszemvirágnak is nevezték. A nemzetség a nevét (Adonis) a görög-latin mitológiából ismert Adoniszról, Vénusz kedveséről, a férfiszépség félistenéről kapta. A görög mitológia szerint a virág Adonisz véréből fakad, aki egy őszi vadászaton halt meg, de minden tavasszal újra feltámad, amikor Vénusz a zöldülő gyepre virágokat szór. Erősen mérgező hatású, zölden és szárítva is, a legelő állatok rendszerint ott is hagyják, és még a széna közül is kiválogatják.

Kakasmandikó

Feltűnő külsejével nem lehet nem észrevenni. Régen Szent György virágának is hívták, mert április környékén virágzott, de ahogy sok más faj esetében, a virágzás itt is előbbre tolódott, van, amikor – például az idén is– már február végén megkezdődött a virágzás.

A faj latin nevéből származó kutyafoggyökér név a növény magjának a kutya fogára emlékeztető hosszú függelékére utal. A tatárok szerelemkeltő szernek tartották, de ezzel nem voltak egyedül. Az azonban, hogy a növényt szexuális ajzószerként vagy a nemi betegségek elleni gyógyírként használták, valószínűleg csak a hagymagumó hosszúkás, elkeskenyedő alakjára vezethető vissza.

Egyébként elképzelhető, hogy a növény különös nevének eredetét is errefelé kell keresnünk, ahogy azt Molnár V. Attila botanikus blogján is olvashatjuk, vagyis, hogy a névben szereplő kakas lehetséges, hogy eredetileg kankós volt.

A fajjal találkozhatunk például a Zselicben, a Tornai-karszton, a Vendvidéken, jelentős állománya él Zalalövő környékén, nem véletlen, hogy a virág a Zalalövőtől 5 kilométerre fekvő aprófalu, Csöde címerébe is bekerült.

Odvas keltike

Ebben az időszakban az egyik legszebb virágos látványt a keltikéknek köszönhetjük, amelyek sok helyen szinte virágszőnyegként borítják az erdők alját. A keltike név a kikelettel hozható összefüggésbe, hisz az odvas és az ujjas keltike a tavasz első felében virágozik, még azelőtt, mielőtt az erdők lombkoronája elzárná a napfény útját előlük.

Az odvas név a virág odvas gumóira utal, ebből erednek a likasír és az üreggyökér nevek is. A keltikét nevezik még kakassaroknak és kakaslábnak is, mert a virág felső szirmának sarkantyúja van. A szintén hasonló élőhelyeken és hasonló időben virágzó ujjas keltike neve a pedig a murvalevél alakjára utal, ami a kéz ujjaihoz hasonlít.

Húsos som

Cikkünk utolsó szereplője kakukktojás, hisz nem lágyszárú, hanem egy cserje, a húsos som virágáról van szó. Az élénksárga virágokba öltözött bokrok azonban annyira szépek, és annyira kitűnnek az egyelőre még barnás-szürkés színek uralta kora tavaszi tájból, hogy mindenképpen szerettük volna, ha ez a faj is bekerül összeállításunkba.

A som szó már a 11. századi okleveleken is szerepel, de számos régi földrajzi névben – például Somló – is ott van. Hogy a növényre már ilyen régóta van nevünk, nem meglepő, hisz sokkal régebb óta tud róla és hasznosítja az ember. Magját kőkorszaki leletek között is megtalálták, ahogy fájából készült kőbaltát, ókori lándzsa- és dárdanyelet is találtak. A húsos som termését sokféle módon fogyasztjuk, lekvár, szörp, kompót, bor, pálinka is készíthető belőle, de sós, ecetes vízben elrakva, az olajbogyóhoz hasonlóan húsok mellé is eszik, sőt ették, már az ókor óta.

A további tavaszi virágokért kattintsatok az alábbi képre!

Cikkajánló