Több mint 1000 zsák szemetet szedett össze a Tisza-tónál

Hogyan lesz egy a társadalom perifériájára szorult szenvedélybetegből hivatásos szemétszedő? Mi visz rá valakit, hogy mindenét hátrahagyva a szemétszedésnek szentelje életét? 10-20 éve még elképzelhetetlen lett volna feltenni ilyen kérdéseket, a szemétről pedig csak a kukás ember jutott volna eszünkbe. De az utóbbi években a vészcsengő nemcsak a klímahelyzet kapcsán szólalt meg, hanem a mindent elárasztó szemét, köztük leginkább a műanyagszemét problematikája miatt is.

A szemétszedés nem ciki!

Egyre inkább valósággá válik ez a több helyen is használt szlogen, és Bence fejében valószínűleg sosem fordult meg, hogy ciki-e kesztyűt húzni, és zsákba szedni a természetet elárasztó szeméthalmokat. Csak teszi, amit belső meggyőződése diktál. Nyár óta egyedül járja kölcsönkapott csónakjával a Tisza-tó árterét, hogy megtisztítsa az áradásokkal odakerült rengeteg PET-palacktól és egyéb hulladékoktól. Mindezt hihetetlenül egyszerű körülmények között teszi.

Turista Magazin: Ha ezt így gondolod, hogy-hogy csak most szántad rá magad, hogy a városi létformát lecseréld erre a természetközelire?

Párdy Bence: Talán azért, mert nem olyan rég szembesültem a környezetszennyezés problémájával, és kezdtem el érezni azt, hogy én is felelős vagyok ezért.

Nehéz elhinni, de Bence nem régóta ilyen felelős gondolkodású. Volt egy elég hosszú és mély élethelyzete, 15 évig ugyanis drogfüggő volt. Tavaly tavasszal sikerült több önálló, sikertelen leállási próbálkozás után bevonulnia egy elvonóra, ahol 10 hónapot töltött. Azóta tiszta.

TM: Mi mondatta benned 15 év után, hogy elég?

P.B.: Talán pont ez a sok év. Meg lehet a jógával való találkozás is megadta a kezdőlöketet, hogy elmenjek rehabra. 3 éve találkoztam először a jógával, de sokáig elég rendszertelenül jártam. Viszont év eleje óta aktívan gyakorlok, szerintem ennek is köszönhetem, hogy ennyire érzékeny lettem a szeméttémára.

Bence most 32 éves, Budapesten született, és jórészt ott is élt egészen az idei év nyaráig, amikor csatlakozott az első Tisza-tavi PET Kupához.

TM: Mi a kötődésed a természethez és a Tisza-tóhoz?

P.B.: David Attenborough-on nőttem fel, de kiskoromban nem túráztunk sokat, igazi városi életet éltem. Viszont a Tisza-tóhoz sokat jártunk nyaranta, de nem emiatt választottam a Tiszát. Ha a Dunán lenne ez a szemétprobléma, akkor oda mentem volna.

Bence fogtechnikusnak tanult, és pár évig dolgozott is a szakmájában, de otthagyta, és azután csak sodorta az élet. Tulajdonképpen most is így él, napról napra, nagyon egyszerű körülmények között, de míg régebben teljesen szét volt esve függősége miatt, most egy mindenki számára hasznos ügyért dolgozik, nagyon is tudatosan.

TM: Mi motivált a PET Kupás részvételre?

P.B.: Néhány hónappal előtte szembesültem azzal, hogy az óceánokban lévő szemétszigetek mekkorák, hogy milyen nagy a környezetszennyezés és a műanyagszemét problematikája, és ez annyira megérintett, hogy úgy éreztem, szeretnék én is részt venni ennek a megoldásában. Megtudtam, hogy nagyon le vagyunk maradva a helyzet kezelésében, és ezért úgy éreztem, cselekednem kell.

TM: A PET Kupáról hallottál már korábban?

P.B.: Nem, az interneten keresgéltem valamilyen lehetőség után, így akadtam rá. Először a tengerre akartam menni, aztán megtudtam, hogy itthon is lehet ilyesmit csinálni, így emellett döntöttem.

TM: Korábban részt vettél már valamilyen szemétszedő akción?

P.B.: Csak egyen, a Margitszigeten egy csikkszedő akcióban, amit a JÖN Alapítvány szervezett.

Idén a Tisza felső szakaszán megtartott 7. hagyományos PET Kupa mellett egy Tisza-tavi kupát is rendeztek. Bence továbbra is az internetet, pontosabban a Facebook közösségi oldalt böngészve kereste a lehetőséget, hogyan tudna ő is részt venni ezen, így jutott el Ljasuk Dimitry felhívásához, aki legénységet keresett a kupára, és aki idén maga is szervezett már magánakcióban egy sikeres szemétszedést a tónál. Februárban 60 önkéntessel másfél tonna szemetet szedtek össze három óra alatt Tiszaszőlős és Tiszaderzs között az élő Tisza partjáról.

TM: Amikor megérkeztél a Tisza-tóhoz a kupára, és láttad, hogy mennyi szemét van, akkor mit éreztél?

P.B.: Megdöbbentő volt látni azt a sok szemetet, de emellett lelkes is voltam, mert örültem, hogy tudok tenni.

TM: Mikor született meg benned a gondolat, hogy nem fogod abbahagyni a szedést?

P.B.: A kupa végére érett meg ez bennem, mert bár sokat összeszedtünk, rengeteg szemét maradt.

Bence a Kupa előtt felszolgálóként dolgozott, és miután eldöntötte, hogy nem hagyja abba a szedést, felmondott munkahelyén, és visszatért a Tisza-tóhoz. Tiszafüreden egy kempingben vert sátrat, és kezdte meg egy számára felajánlott kenuval a nem mindennapi munkát.

TM: Mi alapján kezdtél neki a szedésnek, honnan tudtad, hol van szedhető szemét?

P.B.: A gyűjtés helyszíneit a helyiek javasolták, illetve én is feltérképeztem a környéket. És van olyan hely is, amit még a PET Kupáról ismertem.

TM: Amikor már önállóan kezdted el szedni a szemetet, leegyeztetted valakivel, hogy az összegyűlt zsákokkal mi lesz?

P.B.: Nem igazán. Bíztam benne, hogy el lesz szállítva valahogy, egy ember pedig megengedte Tiszafüreden, hogy az összegyűjtött zsákokat a területére rakjam.

Bencének szerencséje volt, mert természetesen a PET Kupások figyelmét se kerülte el önálló akciója, és a kezdetektől támogatták.

Bencének nyilvánvalóan nem lett volna erre fedezete, így a PET Kupások segítették ki ebben. Zsákokat kapott tőlük, és az összegyűlt szemetet Kiskörére szállították, ahol szeptembertől több, összehangolt akcióban PET Kupás önkéntesek álltak neki a hulladék válogatásának, természetesen Bencével együtt. És nemcsak Bence zsákjainak tartalmát, hanem a kiskörei vízerőműnél fennakadt és kitermelt hulladékot is szelektálták. A nagyvárosokban, például a Budapesten összeszedett nagyon szennyezett szeméttel ellentétben a Tiszából és Tisza-tóból kitermelt hulladék mennyiségének fele szerencsére újrahasznosítható. A főként műanyagpalackokból álló hulladékot válogatás után bálázzák, darálják, így a hulladék nagy része nem a lerakóba, hanem újbóli hasznosítás céljából elszállításra kerül egy erre szakosodott feldolgozóüzembe. Idén az utolsó ilyen akcióra most november utolsó hétvégéjén kerül majd sor.

TM: Mi okozta a szemétszedésben a legnagyobb nehézséget ezen a terepen?

P.B.: Nyáron a szúnyogok nagyon megnehezítették a dolgomat, mivel a kánikula ellenére alaposan be kellett öltöznöm. Szándékosan nem használtam szúnyogirtót több okból is. Egyrészt mert ilyen mennyiségű szúnyog esetén szinte hatástalan, másrészt nem akartam magam minden nap vegyszerrel befújni. De legfőképp azért, mert ezek is műanyag flakonban vannak, így környezettudatossági szempontból is kerültem őket. Szeptember végén lett jobb a helyzet, akkor már nem voltak szúnyogok, és a hőmérséklet is ekkor, ősszel lett kellemesebb a szemétszedéshez.

Bence a kezdeti időben a felszolgálóként szerzett utolsó fizetéséből tartotta fenn magát, de ahogy fogyott a pénze, adománygyűjtésbe fogott, és a PET Kupa önkéntesei is a segítségére siettek, hogy tudja folytatni ezt a munkát. Ők is pénzgyűjtésbe kezdtek maguk között, és a PET Kupa mögött álló szervezet, a Természetfilm.hu Egyesület egy adománygyűjtő videót is készített neki. Szeptemberben Bencének egy lakókocsit is felajánlottak szállás gyanánt, valaki pedig a kenu helyett egy motoros csónakot biztosított neki a gyűjtéshez.

Bencéről sokáig nem lehetett tudni túl sokat, csak hogy közösségi oldalán időközönként palackokkal megtömött zsákokkal pózol, a kép mellett egy + jellel és egy számmal, amely az aznapi „termést”, azaz zsákszámot mutatja. Sokan kezdték el követni tevékenységét, és az egyre több médiamegjelenésnek köszönhetően az adományozók száma is megszaporodott, így zavartalanul tudta végezni a szedést. Sőt, az utóbbi időben hetente 2-3 alkalommal segítők is csatlakoztak hozzá, akik az ország minden tájáról érkeztek, valaki már többször is járt nála.

Ennek ő is örül, s bár egyelőre nincsenek konkrét edukációs céljai, ha felkérik, szívesen tart előadást tevékenységéről és a fenntartható jövőről, de leginkább magával a szemétszedés aktív végzésével szeretne példát mutatni az embereknek. Emellett arra is sokszor felhívja a figyelmet, hogy nem elég „csak” összeszedni a szemetet, és az újrahasznosítás sem a végső megoldás. Úgy gondolja, fontos lenne a túlfogyasztást visszaszorítani, és megértetni az emberekkel, hogy változtatni kell a fogyasztási szokásaikon.

P.B.: A tónál végzett napi szemétszedés hatására teljesen átformálódtak az én szokásaim is. Nem használok nejlonzacskót, nem veszek PET-palackos üdítőt, és kerülöm a csomagolóanyagos termékeket. Ha tehetem, főzök magamra, vagy beülök valahová enni, az egyszer használatos evőeszközök pedig szóba se jöhetnek nálam.

Az ezredik zsákot közel négy hónappal az első után rakta le a gyűjtőhelyre. És természetesen azóta se állt meg. Most 1170 zsáknál tart. A gyűjtés kapcsán sok új barátja és támogatója lett a környéken, és egyre többen vannak. A szemétszedés mellett Bence szabadidejét a barátaival tölti, és szüleihez is többször hazalátogat, akik nagyon örülnek fiuk nem mindennapi életmódjának és vállalásának.

TM: Meddig folytatod itt a Tisza-tónál a szemétszedést?

P.B.: Eddig úgy gondoltam, folytatom télen is, hiszen a hideg nem lehet akadály, maximum, ha leesik a hó. Most viszont úgy határoztam, kicsit szüneteltetem a szedést. November utolsó hétvégéjén lesz a szezonzáró szelektálásunk Kiskörén a PET Kupásokkal, idén ez lesz nekem is az utolsó megmozdulásom. De mindenképp szeretnék visszatérni a szemétszedéshez, valamikor tavasz elején, akár ide a Tisza-tóhoz, de lehet, más hely is szóba jön majd. Nem szeretnék konkrétumot mondani, ha megvan már, hogy merre és mikor megyek, azt mindenképp ki fogom rakni a közösségi oldalamra.

TM: Vannak távolabbi terveid?

P.B.: Nem szoktam ezen gondolkodni, mert úgysem úgy lesz, ahogy tervezem. Mindig csak az adott napot gondolom át, egyébként meg hagyom, hogy történjenek az események. Az elmúlt időszakban úgy éreztem, itt a helyem a Tisza-tónál, ez a dolgom, hogy itt szedjem a szemetet. Később majd szeretnék családot, de leginkább egy tiszta, szemétmentes bolygón szeretnék élni.